Végre ismét mehetek a 'nécsörbe'. Úgy saccolom, hogy már heves üzekedésnek kell folynia a területen....Fény egy szál se(iso 400, 1/400)...már egészen hozzá szoktam július közepétől. 2 sikertelen kísérlet után egy vadvirágos, kórós terület előtt ülök le, erős oldalszélben. Sutával nyitok és az első strófa után vastag nyak emelkedik ki a gazból...7-8 éves rangidős példány...nem mozdul...csűröm csavarom, de nem mozdul. Akkor látom meg a sutát a közelében. A bak hevesen hajtja párját, aggódom is, hogy szelet fognak kapni a körülöttem szaladgálásban. A legmelegebb pillanatokban 5-6 méterre voltak tőlem. Moccanni sem merek természetesen. A következő 4 órában próbálok közelükbe kerülni, jó helyen lenni, ha történik valami. Nagyon szeretem nézni ezt az udvarlási ceremóniát. Figyelik egymást és egyszerre iramodnak meg...folyamatosan próbálom elcsalni a sutától ... csak egyszer jött felém 30 métert, de rögtön rohant is vissza. Nem is hagyja nyugton és megtörténik a borítás. Kicsit messze voltam, de azért fotón is élvezhető...békén hagytam őket és tovább osontam.
Alkalmas helyen ismét szól a sípom. A közeli nádasból vörös folt ugrik ki és galoppozik egyenesen felém. Remek az álcám, jó a környezet, csak a fény fogyott el. A középkorú bak tőlem 40 méterre áll meg, keresi a hangot, de nem hívom már közelebb. Dühét egy mácsonyán vezeti le és tovább áll. A monitoron veszem észre, hogy ismerjük már egymást, tavaly már bedőlt nekem. Különleges agancsformája miatt könnyen azonosítható.
A végére még a Nap is kisütött a felhők alól.
Még mindig nincs csúcson az őznász...folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése