2011. július 25., hétfő

2011. 07. 24.

Olyan pocsék idő volt egész nap, h nem volt kedvem befeküdni a lesbe. Már úgyis annyi fotót készítettem a parti madarakról, hogy most már csak príma fényekben fogok kísérletezni.
Inkább szétnéztem a mezőn, hogy mi újság capreolus fronton.
Enyhe szél, szórt fények, 23 fok...ideális így őznász idején. Először egy kukoricatábla sarkán kezdtem el jól bevált strófámat. Olyan jónak tűnt a hely. Két tábla kukorica, közte egy csík lucerna. Egész tavasszal jó volt arra az őzmozgás, csodálkoztam is, hogy semmi nem mozdul. El voltam vagy 40 percig és csak utána cserkeltem tovább. Egy vadvirágos, gazos terület volt a következő állomás. Itt gida hanggal kezdtem és pár rövid sírás után öreg suta figyelő tekintetét veszem észre a gazos végén. Tapasztalt állat...lassan közeledett akárhogy ösztökéltem. Moccanni sem mertem, annyira rám koncentrált és olyan közel jött, hogy szagot kapott és már nyargalt is a kukoricás felé.

Sebaj, kezdetnek nem rossz.
Átballagtam egy nagy kiterjedésű nyílt területre, ahol tavasszal még víz állt...most tele mindenféle vadvirággal, körbe fasorok...kedvenceim az ilyen helyek, ha őz lennék, biztosan egy ilyen helyen laknék:)
Figyelek a fasor mellett, készülök a rigmusra....ekkor kitoppan a rétre a területes bak. Jól ismerem már...télen barkában, tavasszal világos aganccsal és most gyönyörű, vörös kabátban, sötétre fent fegyverrel. 100 m-re lehet és nem felém tart...gyors négykézlábazás a rét közepe felé. A kezem tele tüskékkel, de kit érdekel az ilyenkor...szerencsére nem siet őkelme, végignézi területét, csipeget. Csaknem belép egy kis nádfoltba, mikor meghívom a suta vágyakozó hangján....nem akar már birtokot mustrálni, csak a hang irányába figyel. Középkorú, tapasztalt bak(350g), nem is rohan a hangok irányába...lassan közeledik, megáll, csipeget, vizel...kéreti magát.. nekem is van már annyi rutinom, hogy kicsavarok egy eszméletlenül ingerlő hangot sípomból...ez betette a kaput a harcosnál...most sem rohan, de határozottan igyekszik a hangok irányába. A gép hangját meghallva áll csak meg...gyanakvóan nyújtogatja a nyakát, de hát a szerelem nagy úr és csak jön tovább....a 40d zárszerkezete füstöl:)) Egy pillanatra fordul a szél és már csak a rohanó bakot látom...
Ilyen hamar még sosem ugrott sípra a bak, legkorábban júli 27-én tudtam túljárni az eszükön. Jól indul a szezon:)

4 megjegyzés:

  1. Szia Sándor!
    Ismét a segítségedet szeretném kérni most őzhívással kapcsolatban.
    A gidasírás hangját hogy lehet utánozni, kell hozzá valamilyen eszköz is?
    Válaszodat előre is köszönöm.
    Tamás

    VálaszTörlés
  2. Igen, kell hozzá egy olyan síp, ami a gida hangot imitál. Van aki fűszállal is tudja, de én még olyat nem hallottam.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a segítséget!
    Még valami:Szerinted melyik sípot célszerűbb megvenni, a suta vágyakozót, vagy a gidasírást utánzót?

    VálaszTörlés
  4. Először utána kell nézni alaposan, hogyan is zajlik az őznász és csak utána kell sípokat vásárolni. Szerintem legyél kint sokat és fülelj, milyen hangokat adnak ki ezek az állatok és csak utána próbálkozz az őzhívással...azért ez nem úgy megy, h leülök a fűbe, megfújom aztán rohannak hozzám az őzek...így az etikus szerintem.

    VálaszTörlés