2025. 02. 15.

2025 van már, annak is a második hónapja. Ideje megnyitni ezt az évet is blog szempontjából. Először egy hiánypótlás, ami tavalyról elmaradt.

 A  Birdo pályázaton nagy örömömre a Madárvédelem kategória első helyével-idén is- engem díjaztak.

Köszönöm a kiíróknak, szervezőknek és a zsűrinek is,  örülök, h a madárvédelem végre ilyen formában is megjelenhet a webes felületeken.

Fotózni most jutottam ki először ebben az évben. Tervem az volt, h kisétálok a vizes lesekhez. Ilyenkor itt vannak a vadludak, lehet őket figyelgetni. Hát nem csalódtam...több ezer nyári lúd és nagy lilik járja a határt...most kicsit más nézőpontból is mutatom őket...

Már tervezem is a márciusi hajnalokat...jó lenne vízen is elcsípni a lilikeket, de rendszerint már elmennek mire enyhül az idő. 

Az őzeknél nagy a nyugalom. A barkák szépen alakulnak és mindig akad valami látni való...

Egyébként inkább kirándultam, mintsem fotóztam, amikor kint ért a pirkadat....de gépet azért vittem...és voltak szép jelenetek...dokumentáltam és annyi.

Ez most ilyen rövidre sikeredett, majd ha lesz történés gyakrabban fogok jelentkezni....és remélem a március megindít.

2024. 10. 01.

Nyáron maradt abba a történetek mesélése, valamikor június magasságában. A vizet nem erőltettem tovább, mert a fajok száma megcsappant. A szalakótára többször ránéztem, de inkább videókat csináltam.

A bakokat kutatva már július végén előkerült a síp készletem, de a gida hangjára meglepetésvendég érkezett...

Jól esett volna neki a gyenge gidahús, de hoppon maradt ez alkalommal. A bakokat -meg úgy egyáltalán- az őzeket elnyelte a nyári forróság...sehol semmi, pedig voltam kint párszor. Július végén volt egy lehetőségem nagyvadas területen bóklászni...ki is használtam. Mindig öröm, ha bikát van lehetőségem figyelni és fotózni. 

Összeakadtam egy fura szerzettel. Nappali fényben ritkán látni, valamiért ma korábban elindult rejtekéről. Egy borz...örültem.

Mikor haza értem már berobbant az üzekedés...az első délután mindenfelől repültek a bakok az objektív elé.

Ezért is volt fájó, h nem mehettem csak 4 nap múlva ismét és augusztus 10 már igencsak a végét jelenti a mókának. Ennek ellenére az újra magányos bakok élénken érdeklődtek a megkésett románcért.

Voltak ebben tankönyvbe illő hívások...minden szempontból. Jöttek be bakok karnyújtásnyira, jöttek többször, jött ugyan az, ugyan ott, mint tavaly. Érkezett öreg, fiatal, papilomás, félszárú, ugrott lendületesen, de lopakodva is...szóval nagyon jó volt a kevés alkalom ellenére is.Sajnos a bőgésben most nem tudtam kint lenni és amikor kijutottam a szerencse nem állt mellém...ennyi sikerült...:)

Remélem az ősz tartogat számomra jó napokat és akkor újra lesz írni való.