2023. 03. 05.

 Csendes, szürke időben ballagok a határban. Árok és fasor szeli ketté a területet. Nézelődök mindkét oldalán, de nagy üresség van csak előttem. Kicsit leülök, jól esik hallgatózni és a nap is bujkál a felhők közül.. Jó döntés volt. Valami megzavart egy maroknyi őzet, akik felém kocogtak  a gyepen. A szelem rossz volt, de reménykedtem benne, h egy darabig nem éreznek meg. Így is lett, míg lőtávolba értek.

Természetesen megéreztek és már fordultak is vissza...Ígyhát mentem tovább én is. Egy másik erdőfolt mellett rudli vált ki éppen a vetésre...jó sokan vannak. Lopakodom feléjük és későn veszem észre az öreg bakot, amit már csak futtában tudok lefotózni...lényeg, h teljesen le van pucolva és még bőven februárt írunk...

A magasban rétisasok kiabálnak egymásnak...a hangulat tavaszi...

A rudli közben teljesen kivált elém, én hasoncsúszva közeledek feléjük..

Rám sötétedik...elindulok haza...

Egy másik alkalommal a gyöngybaglyos és vércsés gondolatok kapnak erőre.

Kikerült az új láda...

A vércsés les talapzata meg lett emelve(erre megy rá a székles), h emelni lehessen a beülőn is...remélem így jobban használni fogják...

Ha már kint voltam feltűnt a sok hattyúmozgás a légtérben. Gondoltam, h belvíz lehet valahol a sziken. Gyorsan utána jártam.

Ejj, ha maradna ebből a vízből még vagy 2 hónapig...de nem fog....

Délután több helyen is őzek után nyomoztam...végül a szemághiányos, öreg bak tanyáját kerestem fel.
Mikor a közelbe tudtam lopakodni késő délután lett. 

Egy magaslaton guggoltam éppen, mikor a semmiből az öreg egy másik barkást zavart elém...

De régen vártam már egy ilyen jelenetsorra...ugyanis az idegen vonakodott távozni...diszkrét ellenfény, jó távolság...és a bakok összeugrottak.

A vendég nem tartott ki sokáig...angolosan távozott...

A víz is alakul...tele van madárral, de idén már tényleg a vércsékkel meg a bagollyal akarok foglalkozni...aztán ki tudja....

2022. 02. 13.

 Januárban nem volt szerencsém az őzekkel... sehogy sem tudtam a közelükbe férkőzni...igaz nem is erőltettem annyira, a nagy sár miatt. Inkább a baglyokat látogattam meg...nem értem, h miért mindig ugyan arra a fenyőre gallyaznak fel...miért szimpatikusabb, mint az 5 méterrel arrébb lévő...Van köztük egy beteg szemű...de láthatóan nem zavarja ez a probléma.

Van egy másik téma...

Már jó régen foglalkoztat, de eddig nem szántam rá magam a komolyabb tervezgetésre. Idén alig lesz víz a holtágban, így jobban rá tudok feküdni a vörös vércsére és a gyöngybagolyra...

Ennek érdekében tettem lépéseket.

Megvan a helyszín, megvan a láda...most gondolkozok a fény megoldásán és a nézőponton is...ha lesz rá időm biztosan izgalmas lesz.

Kijutottam ebben a fagyos időben a vetésekre is. Nagy szélben mindig könnyebb a cserkelés. Egyrészt a szélvédett oldalakban kell keresgélni, másrészt a zajokra se kell annyira figyelni.

A rudli gyorsan meglett. Egy erdőfolt takarását használtam, meg egy kútgyűrűét...

Elhelyezkedtem, csináltam pár képet és vártam...volna....de egy erős széllökés odacsapta szagom az őzek orrába. Arrébb mentek...

Van köztük jó bak...ami februárban már ekkora hatos, az csak nem lesz kicsi....

Szépen sütött a nap, kiültem és figyeltem a kékes rétihéja tojót, ahogy billegve vadászik előttem...

Átmentem egy másik területre.

A töltés mellett mozgásra lettem figyelmes...el sem hittem először...gólya...

Dehát február 11-e van...

Kicsit lóg a szárnya, de simán repül...honnan jöhetett????vagy egy közelben áttelelő példány és itt sérült meg???ki tudja...jó kondiban volt és folyamatosan táplálkozott...

Később találkoztam még hármasikreket vezető sutával..-felénk ez viszonylag ritka- és egy érdekes, öreg bakkal is.

A következő időszakban igyekszem a gyöngybaglyos projektet mélyíteni...de a vércsének is simán tudnék örülni.