2017. 01. 22.

Nem jön össze tiszta időben kijutnom....

Jósolnak a meteorológusok mindenfélét, aztán az ember úgy is ki fog menni, mert hátha nem jön be a jóslat...

Most is így történt...ködöt ígért mindenki...hát persze, h elindultam...

A helyzet az, h nem is köd volt, hanem valami áthatolhatatlan tejfehér massza...

Olyan érzésem volt mint a híres Nagy Kékség című Luc Besson filmben...

A lesből pont annyi volt a látótávolság, h a beszálló ölyvek még nem voltak homályosak, de 20 méter után minden összeolvadt...a köd nagyon nem jó barát, ugyanis a ragadozók nem repülnek ilyenkor, esélyük sincs vadászni....

Rámentem hát a minimálra....:)

Nem maradtam sokáig, inkább őzek után néztem egy kevésbé problémás területen...

A patások a szokott helyen pihennek...már jobban ropog a hó, lassabban jutok a közelükbe...

Ahogy figyelem őket róka tűnik fel a messzeségben....cincogok neki....elindul...

Lapulok, az álcám jó...a rudi ismét előkerül az árokból....

Még egy vékony cin-cin...

Közelebb sehogy sem akart jönni...

Közben az őzek is egyre közelebb kerültek az árokhoz...

Így fekve maradtam a vastag hóban és vártam...

A vezérsuta szépen besétált elém...a gyönyörű, havas környezetben....

Átsétált az árkon, de valamiért a többiek nem jöttek utána....

Hátranézett és mindenféle előjel nélkül vissza galoppozott a rudlihoz...

Nekem meg maradt egy újabb minimál :)

.....

.....

2 nap múlva szikrázó napsütés vakított Egerben....ohh nagyszerű, délután kiülök, ha már ilyen szépen kitisztult...

Mire a leshez értem szombati időjárás fogadott...

Megmondom őszintén be se akartam ülni, de ha már elmentem legalább ölyveim lakjanak jól...

Jöttek is szépen 2-3-an, de nem is exponáltam.....

Viszont új látogató jelent meg a les előtt...

Ígéretes hibridnek tűnik :)

.Itt egy videó róla...döntösön mindenki belátása szerint, de úgyis a genetikai vizsgálat mondhatná ki a végeredményt.

Stílszerűen a ködös időszakot egy minimállal zárom...

Most megfogadtam, h megvárom a napfényt...addig nem megyek ki...kicsit éheztetem magam...

2017. 01. 18.

Amikor múlt hét péntek reggelén kinéztem az ablakon, azt láttam, h esik a hó...amikor kinéztem péntek este, láttam, h továbbra is esik...ez már valami...a lesezésben 100%-osan biztos voltam...mármint, hogy szombaton kiülök...
Hajnalban magamra kapkodom a ruhát és máris indulok....ahogy kinézek az ablakon rögtön feltűnik, h az égi áldás ugyan úgy érkezik, mint eddig....ez azért már érdekesebb így...már 30 centi hóval számolhatok....
Az én nyomom az első a főúton....
A határban is én vagyok az első....nem is kérdés...
A terepjáró szépen halad a friss porhóban, gyorsan kiérek....
A les felé érzem, h mennyi is esett eddig...sok...
Beetetek, befészkelem magam, elkezdem felszámolni a párát és nagyon bizakodom....
A világossal várnám a madarakat, de semmi nem érkezik....szó szerint semmi....
A hó pedig szakad tovább....
11-ig ülök tétlenül...kimászok....
Az történt, amire gondoltam...behavazódott a hús...így még az éles szemű ragadozók sem vehetik észre...csinálok egy werket az archívumnak...és ballagok az autó felé...

..........
..........

Nem hagy nyugodni ez a sok hó...
Egyik délután fehér álcaruhát öltök és őzezni indulok...
Könnyen megtalálom a rudlit....vagyis inkább a rudlikat...3-at látok magam előtt, azaz vagy 200 patást...
Lassan közelítek feléjük...a szembeszél erős, a hó alig ropog, a Nap mögülem tűz...a távolság 50 méterre olvad...a fejüket se fordítják felém...működik az álcám...

Ahogy közelebb érek, újabb őzek tűnnek fel az árokból...

Körbenézek...hoppá-hoppá...a túloldalon 3 őz lépdel felém.....
Gyorsan hasra vágom magam....az első átér az árkon...

A másik kettő is megérkezik...

3 bak...3 korosztályból...érdekes....
Az egyik lefekszik, a  legöregebb pedig szépen rám sétál...a silent expó nagyon nagyon jó az 5d III-ban...

 Erről a lépegető agancsról meg fogom ismerni nyáron is...
A fekvő alig látszik ki a hóból...

A legfiatalabb a hó alól kaparássza ki a repcét...nehéz idő ez az őzeknek...

Izgek mozgok kissé...próbálok minél kényelmesebben feküdni...
Nem ismernek fel, de azért messzebb folytatják a csipegetést...

Közben a távolabbi csapat is mozgolódásba kezd..fél 4 felé járhat a délután...

Kihasználom a távolságot és átosonok az árok másik oldalára...
Nem kell sokat kúsznom...ez a látvány fogad...és ez a 3 képes panó csak a harmada...

A két, öreg bakot egymás mellé téve elgondolkozom, h melyik lehet a korosabb...talán az első...

Érdekes, ahogy váltott lábbal kaparják el a havat ...módszeresen, állandó ismétlésszámmal...

......
......
Másnap hajnalban les volt betervezve, de a hófúvás átszervezte a programom....még sötétben, elakadt autón segítettem 40 perc hólapátolással...sajnos lehetetlen volt megközelíteni a lest, így visszamentem a patásokhoz...ugyan ott voltak, mint tegnap...nem mozognak sokat ilyenkor, inkább spórolnak az energiával...

Nem voltak érdekes fények, így nem maradtam sokáig...amúgy is bejött egy autó a nyomomon...minden arrébb ment ...

...........
...........
Piszkál nagyon, h itt a rég várt hó, erre egy fotót se tudtam még készíteni a lesből...
Másik irányból közelítettem meg a területet és röpke 25 perces hótaposás után végre megláttam az objektumot.
Mentemben találkoztam a szempapilómás bakkal...kutya baja, de egyedül volt...

Az erdősáv takarásából besurrantam, maradt még 5 órám a szürkületig....
Legalább az ölyveket megetetem, ha nem is tudok fotózni...
.......
.......
Ehhez képest úgy jöttek a húsra, mint a cinegék a magvakra...látszott, h mennyire hiányzott nekik a fehérje...nem is unatkoztam a továbbiakban...
Porzott a hó, repültek a tollak, emelkedtek a szárnyak, nyíltak a csőrök...mesés volt, de inkább beszéljenek a képek helyettem....

 A végére kiegyenesedett ez a nap is...nemhiába mondják...jó tett helyébe, jót várj....:)

2017. 01. 07.

Szibériai klíma telepedett a tájra.
Valahogy engem nem zavar. Vágytam már erre az arcba markoló, tiszta hidegre...Amikor az ember szemébe rögtön könny szökik a mínuszoktól.
Szétnéztem a Mátrában.
A szurdok tovább jegesedett...már alig folyik valami, ha marad a hideg be fog fagyni a kis vízesés is.

Mellé tettem a múltkori fotót...a változás szembetűnő...

Szeretem ezeket a túrákat, de az igazi izgalmakat mégis a ragadozók adják...
Úgyhogy nem volt kérdés az újabb kiülés...
- 18- at mutat az autó hőmérője szombat hajnalban...hó az nem esett, de a hideg mardosó nélküle is.
Beülök...jégveremben érzem magam...
Azért a múltkori -10 hez képest a mai -18 lényegesen hidegebbnek érződik...
Beüzemelem a mécseseket....de így is alig akar olvadni a jégvirágos ablakom...
Fél órája vagyok bent és jön a pirkadat... alig látok ki...
Közelre csaliztam...portrézni akarok leginkább.
Minőségi fények vannak...most kicsit örülök, h nincs lent semmi...úgyse tudnám lefotózni.
8 után érkeznek az ölyvek...látom rajtuk, h fáznak...sosem egylábaztak még...ma igen...

A koreográfia a szokásos...
Két öreg madár rögtön táplálkozni kezd, de amúgy is egész nap uralják a teret..
A fiatalok meg ügyeskednek...több kevesebb sikerrel...
De ma a portrék érdekelnek...

Múltkor eltűnt a csali....rókára gyanakodtam először, de a mai reggel megadta a választ....

Kiszóltam a lesből...a kutyák gyorsan elsepertek...
10 körül kinézek az ablakon és látom, h beköröz egy fiatal rétisas a vetés fölé, aztán leül a fasorra.
Az álmos egyhangúság gyorsan elillan...
Az ölyveken is látom a bizonytalanságot...egyenek, vagy a sast lessék...érdekes...

Múlnak a percek, aztán az órák, de a réti nem jelentkezik...
Nem éhes...ki tudja...
Az egerész horda is visszatér a rendes kerékvágásba...

A délután végére bele nyugszom, h nem lesz ma sas...ez van...
A napot egy egészen közelivel zárom...600 mm, közelpont körül...

........
........
Másnap Zsolti barátom akart dacolni a szibériai hideggel...
Bízom benne, hogy szerencsével jár és addigra a sas is megéhezik...
A történet jól alakult...ugyanis vasárnap reggel megérkezett a les elé a 4.rétisas...ráadásul egy gyűrűs madár, amit sikerült beazonosítani...2015 májusában gyűrűzték a Hortobágyon...
Összeraktam az eddigi 4 fiatal rétit...olyan szépek így együtt :)