Van a vizes bázisom, ahol évek óta fotózom a récéket, ludakat és más csodákat. Ez egy lápos, mocsaras terület, de van tiszta vízfelület is, körben náddal. Namost sokszor hallom a lesből a kakukkot és sokszor szitál fölöttem a réti héja...őket itt sosem fotóztam, mert ezekből a lesekből nem lehet, nem alkalmasak rá. Viszont a gondolat elültetődött a fejemben és idén jött el a megvalósítás időszaka.
Jó barátom, Zsolti van ilyenkor segítségemre, mert ketten dolgozni is szórakoztatóbb.
Tehát készítettünk egy réti héjás lest a nádtenger fölé, egy fa koronájába...mert ugye itt mozog a brh...
Dehogy necsak röpképek születhessenek, beülő is került a les elé...nem volt egyszerű 5 méter magasságú oszlopot megfelelően rögzíeni...de sikerült..
A les náddal van burkolva és egy raklap az alapja...nem egy Four Seasons...de ide pont jó. Belülről csak az optika lóg ki, üveg nincs.Miután elkészült másnap délután jöhetett a próba. Ellenfényre ültem ki. A réti héja mutatta magát, de a hím végig egy másik karón ücsörgött. A tojó fészken ül... Sebaj...van itt más, csábító téma is...szóljon hát a kakukk...Így be kell érnem egy ellenfényes habitussal a nap végére...
Nem bánkódom , h nem jött össze elsőre...ez fogja a motivációt jelenteni a következő hetekre, de inkább évekre:)