2018. szeptember 3., hétfő

2018. 08. 16.

A lendület megvan.
Hajnalonta nem is megyek ki, elég a késő délutáni mozgásra figyelni.
Egy ilyen alkalommal virágos réten kezdek fújni...sárga tenger mindenfelé...jól nézett ki...
Egyből bak jelenik meg szemből és szépen besétál...az egyik szeme hályogos...
Akkor még nem is gondoltam, h ezt a bakot még 3x fogom látni...
A következő alkalommal is ezen a réten volt, de egy másik szegletében...
A sípra hol reagált hol nem...az egész viselkedése furcsa volt...
Harmadik találkozásunk is furcsa volt...
Gida hanggal kezdtem hívni, mire kirontott a fasorból egy gida...
Tovább sétáltam és 200 méter után megint hívtam...
Erre újabb 2 gida kezdett a hang irányába rohanni...nem is értettem...
A közeledők zajára pedig felkelt a fűből a szembeteg bak...
A nagy felfordulásban a gidák anyja is kilépett a fasorból...
...és ha már ott volt gyorsan meg is szoptatta a gidákat...érdekes jelenet volt...
Másnap egy tanyához közeli rétet néztem meg...
5 perc hívogatás után szűkállású bak sompolygott elő a magas fűből...
Nem heveskedett, sokat szimatolva lassan közeledett...
Nem talált sutát, csendben elillant...ez a típus a kedvencem...igazi szellem...
Otthon utána néztem a baknak...ismerős volt ez a szűk agancs....
Márciusban találkoztunk utoljára...kb 3 km-re vert tanyát téli helyétől...
....
....
A végére hagytam a legjobbat...
Idén nem sodort igazán kapitális bakot a elém a gondviselés...mégis lett olyan találkozás, aminek jobban örülök bármilyen nagy bak fotójánál.
Történt, h észrevettem egy párost a lucernán kergetőzni.
Messziről is látszott, h magas agancs birtokosa az udvarló, de semmi több...
Szelem nem volt jó, a szürkület is közeledett, így fél körben elindultam- a közben elfekvő- őzek irányába.
Még volt köztünk 80 méter mikor a suta felállt és irányomba figyelt...én már lapultam a zöldben, de ilyenkor mindig kérdés, h elviszi-e  a bakot magával egy nyugisabb helyre.
Gyorsan fújtam egy strófa suta vágyakozó hangot...
Hopp erre felállt a bak is...az lcd-n láttam, h nem is akármilyen kuriózum agancsot rakott fel magának. Így már azért én is komolyabban kezdtem venni a dolgot...
Mivel a suta hangra nem mozdult-miért is tette volna-átváltottam panasz hangra...
Na ebből nem kellett sokat fújni...rögtön megindult felém...
Persze szépen , félkörben...hátha megneszel valamit..
Óvatosan jött, mégis érződött, h nagyon magabiztos...
Mondjuk azokkal a tőrökkel a fején nem nagyon kell félnie senkitől...
Korban is érett, erős felépítésű,vastag nyakú gyilkos bak...tán' mióta őzeket figyelek szeretnék egy ilyen harcossal találkozni...
Az állományra kifejezetten káros, számomra kifejezetten áhított ez az állat...és ott állt velem szemben...lágy ellenfénytől simogatva az augusztusi estében...sohasem fogom elfelejteni a pillanatot.
Gyorsan leesett neki, h nem kell harcolnia és ahogy jött, ugyanúgy távozott....én meg csak ültem az illatos lucernában és nézegettem a képeket...
......
......
Voltam kint utána is, de a bakok már nem reagáltak,a suták újra gidáikkal foglalkoztak...lement az üzekedés, mindegyikük elfáradt a végére...
Az én figyelmem is más irányba terelődött...hiszen közeledik Szent Mihály hava és az tudjuk mit jelent.