2024. 10. 01.

Nyáron maradt abba a történetek mesélése, valamikor június magasságában. A vizet nem erőltettem tovább, mert a fajok száma megcsappant. A szalakótára többször ránéztem, de inkább videókat csináltam.

A bakokat kutatva már július végén előkerült a síp készletem, de a gida hangjára meglepetésvendég érkezett...

Jól esett volna neki a gyenge gidahús, de hoppon maradt ez alkalommal. A bakokat -meg úgy egyáltalán- az őzeket elnyelte a nyári forróság...sehol semmi, pedig voltam kint párszor. Július végén volt egy lehetőségem nagyvadas területen bóklászni...ki is használtam. Mindig öröm, ha bikát van lehetőségem figyelni és fotózni. 

Összeakadtam egy fura szerzettel. Nappali fényben ritkán látni, valamiért ma korábban elindult rejtekéről. Egy borz...örültem.

Mikor haza értem már berobbant az üzekedés...az első délután mindenfelől repültek a bakok az objektív elé.

Ezért is volt fájó, h nem mehettem csak 4 nap múlva ismét és augusztus 10 már igencsak a végét jelenti a mókának. Ennek ellenére az újra magányos bakok élénken érdeklődtek a megkésett románcért.

Voltak ebben tankönyvbe illő hívások...minden szempontból. Jöttek be bakok karnyújtásnyira, jöttek többször, jött ugyan az, ugyan ott, mint tavaly. Érkezett öreg, fiatal, papilomás, félszárú, ugrott lendületesen, de lopakodva is...szóval nagyon jó volt a kevés alkalom ellenére is.Sajnos a bőgésben most nem tudtam kint lenni és amikor kijutottam a szerencse nem állt mellém...ennyi sikerült...:)

Remélem az ősz tartogat számomra jó napokat és akkor újra lesz írni való.

2022. 10. 07.

Nem írtam az elmúlt hónapokban. Lett vona mit, de nem írtam. Nem volt energiám és hangulatom a dolgok rögzítéséhez. Igaz, nem is voltam túlságosan sokat odakint...elfogadtam, h ez most egy ilyen életszakasz. Tavasszal fejeztem be a történetek fonalát...innen folytatom tehát...a kakukkoktól. Izgatottan vártam a szalakótákat. Új helyen, új lesben készültem a jobbnál jobb történések átélésére. Ide se jutottam ki sokszor, de azért amikor kint voltam ügysek voltak a madarak. Már annak is örültem, h az új odút elfoglalták. Ez egy kultúrával körülvett környezet...kíváncsi voltam a táplálékbázisra. Meglepő volt, h sokszor érkezett pocokkal az egyik madár. Az előző helyen mindössze egyszer láttam 5 év alatt.

 Aztán eljutottam a gímek hazájába is..mindig örömmel jövök. Óriási volt az aszály, küzdöttek vele az élőlények rendesen...  Volt minden...papucsos gím, vadmalac, barkás bikák...nagyon jó élmény volt...

A forró júliust még forróbb augusztus követte. Így vágtunk neki az üzekedésnek. Mindenki panaszkodott, h nem ugrana a bakok stb...Én nem panaszkodok...szinte minden nap jött be 3-4 bak...lehetett eső, szél, kánikula...két új síppal fegyverkeztem fel. A Nordic nagyon jól szól...

Aztán jött a bőgés...nem voltam túl sikeres, pedig egy R3 volt nálam...

Itt tartok most.

A szalakótás lest átalakítottam...vagyis a alját beépítettem... alóla fogok fotózni ősszel, vagyis inkább szeretnék...valahogy így...itt még nincs kész. Be lett burkolva és kicsit komfortosabb, mint ahogy kinéz...hátra is meghosszabbítottam, h  elférjen a lábam...low budget photography...álcaháló és egyéb álcázás megy majd rá pluszban...és jöhetnek is a sasok.