2014. február 14., péntek

2014. 02. 08.

Nem tagadom, ezelőtti hétvégén csalódottan másztam ki a "fotósveremből".
Betervezi az ember a sikertelenséget is, de én sosem tudtam ezeket a dolgokat könyen megemészteni. Pontosabban először szomorúság költözik belém, majd megjelenik a konok akarat...
Ez komoly motivációs tényező...talán a legerősebb, ami felléphet...
Ilyenkor semmi sem számít, csak a vágyott fotó elkészítése...
Volt egy hétvégém....
Haza érkeztem...alig szállok ki az autóból, ez a látvány fogad...karvaly a szomszéd tetőn...nem is rossz.
Pénteken már nem volt értelme kifeküdni...elmentem inkább patásokat kergetni...
Nem fűztem sok reményt egy szép fotóhoz...üres volt a határ...pontosabban ketten voltunk:))
Esett nemrég...
Ködös idő terjengett a szántás felett...Ilyenkor az őzek  inkább a gyepen fekszenek...nem szeretik a patájukra ragadt masszív sarat...
Gyorsan megtaláltam a rudlit...ahogy gondoltam-szántások között futó füves úton pihentek...
Tavalyról maradt bála volt köztünk...
Terv egyértelmű...bála takarását kihasználva közelükbe juthatok...mi sem egyszerűbb...mondhatni rutinmunka....
Átgázolok a szántón(csak 30 m széles) és máris ott vagyok....
Ez borzasztó ötletnek bizonyult...miért?
Hát ezért....
10 perc agónia a kellemes bokasúlyokkal átértékelte az elképzelt téli őzfotó értékét...
Mindegy...ha már belevágtam...
Közben újabb őzek tűntek fel...
Eddig a pillanatig minden rendben történt...
Az őzek mindig úgy fekszenek, hogy mindenfelé néz egy rudlitag...jól működött most is a kémlelőrendszerük.
Észrevettek.,..
Tovagaloppoztak, de csak szigorúan az úton...nekik van annyi eszük, hogy ilyen időben nem lépnek a szántásba...
Szombat reggel.
6:00-kor már a veremben figyelek.
Semmi felhő...szép napfelkelte ígérkezik...
Vaddisznófej a helyén, de azért még rásgítek egy csomag farháttal.
Nézelődök kifelé...és mit látok...hát nem madarakat....
3 vadászó kóbor kutyát...itt már egy fülest hajtottak...nem láttam a végét, de nagyon szomorú ez a jelenet.
Szarkák cserregése töri meg a csendet...végre jönnek a szárnyasok.
Beszállón az első madár... 
Innentől kezdve 5-6 cserregő folyamatosan a les előtt mozgolódott....lehetett fotózni őket nyugodtan.

Tudtam, hogy ölyvnek is kell lenni...
Meg is érkezett egy világosbarna madár...közelre...
Hibáztam...a farhátakat nem rögzítettem....
A szarkák elhúzgálták a megfelelő helyről, az ölyvek meg elrepültek a könnyen jött csemegével...
Pedig 4x volt lent legalább 2 különböző egerész...
Akármikor is szálltak le éreztem, hogy gyanakszanak... talán túlságosan kilógott az objektív...
Maradtak a hosszúfarkúak...és egy dolmányos...



Azért egy új faj is beesett  a reggel folyamán...vetési varjú...elképesztő színekkel...acélkék.


Bekajált és ment is tovább...nekem sem volt értelme tovább maradni...erős fény van már ilyenkor.
Kicsit igazítottam a beszállókon...
Egy életem egy halálom...vasárnap hajnalban is kijövök.
A szemem erősen össze volt ragadva negyed hatkor...hideg vizet loccsantok az arcomba...
Hallom, hogy dobol az eső a Bramakon...frankó...inkább visszafekszek...
Nem úgy van ám az...rögtön jön a kétely...mi van, ha ma jön el a nagy jelenet és az ember gyereke az igazak álmát alussza?????
Irány a sáros út és a les...ami közben szépen beázott...
Bemásztam...érzem, hogy nyirkos minden...ez van.
A tető fóliája kissé belóg...gondoltam visszanyomom a helyére...
Újabb hiba...már a 3. a hétvégén...
A felgyülemlett, hideg esővíz szépen a nyakamba ömlött...
Namost a fotós kialvatlanul, vizesen fekszik a szűkreszabott lesében...sötét van, hideg van és továbbra is esik. Mit lehet tenni????
Természetesen maradni kell!
A remény ilyenkor a fő vezérelv.
Pirkad.
A szarkákat még nem is hallom, máris egerész érkezik...
Tegnap óvatos volt...ma rögtön habzsolni kezd...fene se érti...
A frakkosok zaklatják-olykor 5 is körülveszi-de nagyon éhes...
Miután jól lakott, felült  a beszállóra...ő sem volt száraz.
Meg volt a véleménye a hajnali zuhanyról...
Miután elment a cserregők ugráltak még egy keveset, aztán ők is felszívódtak....

Most kicsit úgy voltam vele: végre én is mehetek...
Nem maradt más, mint levonni a szomorú konzekvenciát:...elkerültek a sasok ebben a fura télben....
De...
Megvan a terv a következő szezonra...3 év ragadozó fotózás összes tapasztalatával kiegészítve.




2014. február 6., csütörtök

2014. 01. 11.

Amikor kiugrok a leshez feltölteni az éléskamrát többször találkoztam már karvallyal.
Zsolt barátomnak pedig 2x be is ült ez a kecses ragadozó.
Furcsa lehet, de a les második éve alatt még nem tudtam karvalyt fotózni onnan.
Legutóbb is én zavartam el őkelmét a tuskóról. Bevágott valami énekes után és ott pózolt érkezésemig...
Meg volt tehát a következő beülésre a kellő motivációm...
Na most ez annyira erős késztetésnek bizonyult, hogy egészen pontosan 9 órát ücsörögtem a ragadozóra várva...
Hiába...
Karvaly helyett gyakoribb fajok tömkelege parádézott előttem...csak egy szajkót mutatok.
Legjobban a félénk fekete rigónak örülök...már kettő is bejár folyamatosan...lenyűgöző, hogy a városi madaraktól eltérően mennyire szemes és óvatos madár itt, az erdőben...
Kedvencem, mikor így felcsapja a farkát...igazi rigó póz.
Reggel beszállt az egyik ismert ölyv..
Videó...
 Sajnos nagyon nehéz lesz ezen a placcon, napfényben, szép fotót csinálni róluk...az elszáradt fű és a sötét akácos nem a legideálisabb kombináció...ha kisüt a Nap, vagy az előtér ég ki, vagy a háttér bukik be:(
Na mindegy. Amúgy is jobban kedvelem a szórt fényes megvilágítást...
Az ölyv bekajált, majd felült tisztálkodni... elég közel van az egyik beülő, de ha táncol kicsit a madár a tuskó végén még pont elfér a keresőben...
Fél óra után távozott és le se jött többet a nap folyamán...egy másik többször megjelent a szemközti akácon, de csak ellenőrizte a revírt és mivel nem volt ellenfél a húsnál, mindig tovább is állt...ő az.
Így maradt a 2 rigó stabil témának...
Videó...
Meggyvágóknak, süvöltőknek, fenyőrigóknak nyoma sincs...fenyvescinegét  a szezonban még nem is láttam..
A hétvége krónikájához tartozik még 4 db adult parlagi feltűnése kedvenc területemen...az egyik öreg madár a műút melletti akácsoron ücsörgött...megálltam alatta kocsival és néztük egymást vagy 2 percig... persze ilyenkor nincs nálam a fotóapparátus...Murphy!


2014. 02. 02.

Azzal a szilárd elhatározással indítottam el a hétvégét, hogy sast szeretnék fotózni...
Ez így elöljáróban nagyon jól hangzik, de a kerítés továbbra sincs kolbászból és a fák sem nőnek az égig...
Már ott kezdődött a probléma, hogy ez a kis tél villámgyorsan eltűnt...a hóréteg elillant a levegő melegszik...
A területen szétnéztem előtte pár alkalommal...rengeteg kékes rétihéja szitál a réteken és elég sok ölyv gubbaszt az akácokon...tehát minden rendben...sas is lesz...ha nem is parlagi, réti mindenképp.
Így fúrtam be magam 2 éve álló, hevenyészett fekvőlesembe...
Nem volt meleg... annyira hideg sem, viszont a világos már fél hétkor érkezik:)
A szemközti fasoron ez a látvány fogad...hajnali kék.
Kiváló...madár már van a közelben.
A csalit vaddisznófej képezi, ami remélhetőleg minden éhes ragadozó kedvence....
Hát nem...
A szarkák a lesem felett cserregnek, de egy se jön le enni...
Két ölyv húz el a konc felett... még egy plusz körre se méltatják...inkább felülnek a szemközti fasorra...
A nap egyetlen értékelhető madárfotóját ez a dolmányos szolgáltatja...ez sem az én megboldogult  fejemre, hanem egy ősrégire ül károgni...
Délig várok, elfogyott a türelmem...ritkán esik meg ilyen...most esélyem sem volt.
DE...
Mégsem mehetek haza egy szép élmény, egy valamire való fotó híján.
Ahogy sétálok a fasor mellett őzrudli kerül látómezőmbe...tízen lehetnek.
Videó
Barkás bakok pár sutával...a vetésről jönnek a legelőre...láthatóan enni akarnak.
Furcsállom, de mindezt már hason teszem, ugyanis jó irányba tartanak...
A szelem nem jó...majdnem mögülem fúj, kicsit jobbra....
Csak idő kérdése mikor csapja orrukba szagom egy kósza fuvallat...
Néha felkapják fejüket irányomba, de nem engem néznek...nem értem...
Nézegetem őket, videózgatok...lassan közelednek.
Hirtelen egyszerre emelkedik minden őzfej...szelet kaptak...és mind jobbra indul...
Nehéz ilyenkor komponálni....valami mindig lemarad.
600 mm, vágatlanul...
A kellő távolságban azért sikerül "elválasztani" a rudli elejét...
Megállnak még egy pillanatra, hezitálnak a menekülési irány tekintetében...forog a szél...
Végül rálelnek a helyes útra, de nem veszik nagyon sietősre...
Elmentek...feltápászkodom és kíváncsian fordulok meg....mit nézhettek a patások...
Hát ezt....
A távolban több ezres libacsapat emelkedik fel a vetésről....hmmm, eddig nem is vettem észre, pedig nagy hanggal vannak...egy másik őzbrigádot is megijesztettek.
Ez a téma is megérne egy kísérletet...azóta is ezen gondolkozok...