2020. 04. 07.

Az volt a tervem, h a kendermagosokat végre ráeső fényben is lefotózom. Stabilan járnak a beülőre, egy délután 3-4x is tollászkodnak rajta. Nincs hát más dolgom, csak megint hajnalban menni és megvárni mire a nap szépen eléri a beülőt.
Már-már vidáman gyömöszölm magam a mellcsizmámba. Hű társam ez a remek darab...nagyobbat hordok, h a hajnali mínuszok ellen lehessen vastagabb ruhákkal védekezni. Ezelőtt neoprénes volt, de azt a nád rövid idő alatt elintézte...szóval nem kell drága, csak vastag legyen a műanyag...
Megint nagyon korán érkezem, de telihold van...szinte végiglátok a holtágon...
A háló alatt kényelmesen elhelyezkedem...csak a hangokra figyelek...könnyedén különböztetem meg a sokféle récehangot. Megtanulja az ember, ha sokat hallgatja őket...már a tojók hangját is kihallom...
......
......
Jön a hajnal...
Pára hengergődik a felszínen...és a kendermagos gácsér máris előttem mozgolódik...

A tojó is jönni fog, nem kattintok sokat, nehogy elvigye a hang...
Fél perc múlva...

Közben a böjtik és a csörgők is elindultak..
Van, h alig férnek a képbe.

 A napkelte még messze van, de a színek attól mindenhol mejelennek.
A gácsér másodjára is visszatér...

 Majd a tojó is, de egy újabb páros megzavarja a harmóniát...

Vagy éppen a mindig morcos szárcsák kavarnak be...

A kanalas társaság ma nagyon aktív. Beindult a nász és a sok madár folyamatos kotyogásban van...

Túlzás nélkül, annyi madár idén, h egyre nehezebb olyan képet csinálni, amibe nem zavar bele egy másik szárnyas...

A fény már elérte a vizet...
A csörgők is nászolnak...rég elképzelt képet sikerül elkészítenem...

 A récék fél nyolc magasságában nyugovóra tértek...mindengyik szárnya alá tette a fejét és elaludtak...ilyenkor szinte hihetetlen, h az előbb még pezsgő víz elcsendesedik.
Ez a béke a kis vöcskökre nem vonatkozik. Ők is a szerelemnek hódolnak ezekben a napokban és hasonlóan territoriálisak, mint a szárcsák...

Velük még elvoltam a kemény fényekig, aztán leléptem...
A végére egy olyan kép, amit rég szeretnék megcsinálni...
Talán majd, ha lesz egy kicsit gyorsabb vázam...:)

2020. 04. 04.

Ránkzúdult a tavasz.
A vízhőmérséklet egyre melegebb. Már bölömbikát is láttam, meg kócsagokat...érkeznek a lakók folyamatosan. Délután kettő lehet, mikor bepréselem magam a lesbe. Sajnos két lesem is megroppant a közepén... a nyárfa raklapok eddig bírták...még ez is csoda..
Jelenleg úgy fekszem, h a lábaim néha már a víz alatt vannak...kis reparálás szükséges.
Jöttömet semmi sem vette észre...kiváló...
A cigányok gyorsan a közelembe kerülnek. Bukdácsolnak a las előterében...fotózok, ahogy tudok...

Szemben libák mozgolódnak...
Miért úsznak ilyen közel egymáshoz???
Akkor veszem észre a kis, sárga gombolyagokat...kisludak...hatan...
Szépen felém jönnek...

Többször látom őket, a szembeni kiülőt 3x is igénybe veszik...
Na, majd hajnalban...gondolom magamban...
A kisvöcsik nem foglalkoznak a lessel...gyakran centikre vannak az optikától...

A cigányok is visszatérnek a nap végére...

Ez aztán remek délután volt...csak tudnám, h a kanalasok és a kendermagosok ilyenkor hová tűnnek....
Majd a hajnal kideríti, h itt vannak e még...

2020. 03. 30.

Óra nélkül nyílik a szemem...nagyon korán van.
Az autó hőmérője -2-t mutat.
Kifelé arra gondolok, h valamelyik tarka réce hátha megtisztel egy reggeli piperével a beülőn.
Alaposan beöltözök...csípős a víz ilyenkor.
Hamar érkeztem...szerintem egy óra is eltelik mire jön a hajnalhasadás.
Nem unatkozom...hallok hápogást, visítást, kacagást, gágogást, csobogást...valami csak lesz akkor...
A kanalas récék fehér teste messziről kisejlik. Vannak vagy 15-en előttem. Körbe-körbe úsznak, néha kotyognak is párat. Alig várom, h fotózható fény legyen.
Enyhe pára lengi be a víz tetejét. Elsőként kendermagos kerül jó távolságra...micsoda körítés ez a misztikus gőzölgés...

MIntha a tojó megírigyelné a gácsér mozdulatait...nyomban utánozza..

Azzal a lendülettel el is indulnak felém...tudom, h jönnek kiülni...

 A gácsér pontosan a legjobb helyre...

 A tojó a magasabb pozíciót választja

Eszembe jut, mikor 5 éve először került elém ez a réce...mennyit szugeráltam, h jöjjön közelebb..
Így azért már azt mondhatom...kiismertem szokásait.
Böjtiék is itt vannak, ebben az évben valamiért kevesebben...

 Talán a számos, gyönyörű réceféle gácsérja közül őt mondanám a legszebbnek...de aztán mindig visszakozok...mindegyik egyedi és különleges valaiért.

A kanalasok nagy száma meglepő, de örvendetes. Ezek a nagytestű récék mindig ámulatba ejtenek, mikor közelről láthatom szürreális csőrüket azokkal a lamellákkal.
Most megvárták, hogy a narancs és vörös legvadabb árnyalatait fesse a pirkadat köréjük...és megérkeztek elém...

A kendermagosok jól elférnek mellettük...nem táplálkoznak olyan vehemensen, inkább csak csipegetnek.

 Viszont náluk is indul a nászidőszak...csetepatéra mindig lehet számítani...

 Megkergetik egymást a gácsérok, de egy ilyet elcsípni....hát...nem könnyű...a jó reflexek és a gyors rendszeren kívül jóadag szerencse is szükségeltetik...nekem még nem sikerült.

8 előtt megáll az élet...ideje elpárologni a legkisebb zavarás nélkül....
Alig várom a következő alkalmat...csak bírjam energiával.