2017. 01. 07.

Szibériai klíma telepedett a tájra.
Valahogy engem nem zavar. Vágytam már erre az arcba markoló, tiszta hidegre...Amikor az ember szemébe rögtön könny szökik a mínuszoktól.
Szétnéztem a Mátrában.
A szurdok tovább jegesedett...már alig folyik valami, ha marad a hideg be fog fagyni a kis vízesés is.

Mellé tettem a múltkori fotót...a változás szembetűnő...

Szeretem ezeket a túrákat, de az igazi izgalmakat mégis a ragadozók adják...
Úgyhogy nem volt kérdés az újabb kiülés...
- 18- at mutat az autó hőmérője szombat hajnalban...hó az nem esett, de a hideg mardosó nélküle is.
Beülök...jégveremben érzem magam...
Azért a múltkori -10 hez képest a mai -18 lényegesen hidegebbnek érződik...
Beüzemelem a mécseseket....de így is alig akar olvadni a jégvirágos ablakom...
Fél órája vagyok bent és jön a pirkadat... alig látok ki...
Közelre csaliztam...portrézni akarok leginkább.
Minőségi fények vannak...most kicsit örülök, h nincs lent semmi...úgyse tudnám lefotózni.
8 után érkeznek az ölyvek...látom rajtuk, h fáznak...sosem egylábaztak még...ma igen...

A koreográfia a szokásos...
Két öreg madár rögtön táplálkozni kezd, de amúgy is egész nap uralják a teret..
A fiatalok meg ügyeskednek...több kevesebb sikerrel...
De ma a portrék érdekelnek...

Múltkor eltűnt a csali....rókára gyanakodtam először, de a mai reggel megadta a választ....

Kiszóltam a lesből...a kutyák gyorsan elsepertek...
10 körül kinézek az ablakon és látom, h beköröz egy fiatal rétisas a vetés fölé, aztán leül a fasorra.
Az álmos egyhangúság gyorsan elillan...
Az ölyveken is látom a bizonytalanságot...egyenek, vagy a sast lessék...érdekes...

Múlnak a percek, aztán az órák, de a réti nem jelentkezik...
Nem éhes...ki tudja...
Az egerész horda is visszatér a rendes kerékvágásba...

A délután végére bele nyugszom, h nem lesz ma sas...ez van...
A napot egy egészen közelivel zárom...600 mm, közelpont körül...

........
........
Másnap Zsolti barátom akart dacolni a szibériai hideggel...
Bízom benne, hogy szerencsével jár és addigra a sas is megéhezik...
A történet jól alakult...ugyanis vasárnap reggel megérkezett a les elé a 4.rétisas...ráadásul egy gyűrűs madár, amit sikerült beazonosítani...2015 májusában gyűrűzték a Hortobágyon...
Összeraktam az eddigi 4 fiatal rétit...olyan szépek így együtt :)

2012. 07. 19.

Az elmúlt időszak eltervezett munkái nem éppen úgy valósultak meg, mint azt megálmodtam. Van ez így...nem lehet mindig szerencséje az embernek, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem úgy ütöttem a vasat, mint amilyen forró volt:))
A kisrókákat nem sikerült elcsípni legutolsó alkalommal már nem is találtuk őket a kotoréknál:

 

Nem csüggedtem, mert többet is feküdhettem volna a közelükbe, de nem sikerült. 

Majd a Szalakóták kárpótolni fognak mindenért-gondoltam-és megterveztem a következő fotózást.

Már egy hete nem abajgattam őket, így gondoltam tuti lesz a siker. Kivittem a szüleimet is a leshez, hogy amíg beülök "eltereljék" a madarak figyelmét. A baj ott kezdődött, hogy nem volt les...helyesebben volt, csak összedőlt a szélviharok következtében...vagy ki tudja......és ott folytatódott, hogy nem hallottam a kicsik hangját sem... így el kellett könyvelnem, hogy már kirepültek...

Optimizmusom nem engedte, hogy emésszem magam, ezért a késő délutáni fények már egy másik helyen értek. Kíváncsi voltam, hogy van -e már üzekedés a területen és ekkor kezdődtek az igazán érdekes dolgok...

Átcserkeltem egy száraz tölgyesen és ahogy kinéztem a szélén 6 Mezei nyulat fedeztem fel a frissen kaszált lucernában...jól elvoltak...csipegettek, kergetőztek. Jól kivehető a baknyúl és a nőstény nyúl közti különbség..legalábbis a fejforma alapján...

 

Egyszer csak fiatal-jó képességű-őzbak lép ki a  kukoricából....nagyon óvatos, még a nyulakat is kétkedve nézi...nem időz sokat a nyílt terepen...megjelöli területét" kitölti dühét" egy kórón és már be is vált a tölgyesbe...

A bak után egy macska jelenik meg a színen...pockozni jöhetett a tarlóra...

 

A macska hamar eltűnik, de újabb meglepetés ér, ugyanis megjelenik az a két kóbor kutya, amiket már múltkor is lefényképeztem...vadul ásnak a mezőn és az egyik kövér pockot zsákmányol a munka végeztével...

 

Az ebek hamar észreveszik a nyulak jelenlétét és nem feltűnően közelítenek feléjük. Valamilyen közös jelre nekiiramodnak- a remélt nyúlhús fejében-, de a fülesek könnyedén rázzák le őket...

Balról éves bak rohan a mezőre nyomában a terület "gazdájával"...olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy az üldözésről lemaradok...grrr

A rangidős bakot már ismerem, tavasszal már találkoztunk -mit mondjak- eléggé felháborodott a betolakodón:

A nap legemlékezetesebb élménye mégis az marad, amit a két kis haramia produkált, ugyanis a -láthatóan kimerült-, fiatal bakot is megpróbálták elkapni..nem is egyszer...háromszor eredtek utána...

Sajnos azok az emberek a felelősek mindezért, akik kirakják a megunt kedvenceket...azok pedig életben próbálnak maradni...vadásznak és hatalmas stresszt okoznak ezzel a vadvilágban...

Az őz könnyedén elmenekült, de atlétikusabb kutyák elől lehet, hogy nem tudott volna...

Nagyon tanulságos nap volt ez...