2018. 01. 04.

Az év első bejegyzése...
December végén szinte minden nap kint voltam...
Vagy les, vagy cserkelés...mindig akadt valami.
Az erdei les jól beindult...ideje volt belemélyedni a dolgokba...
Kicsit gondolkodtam...máshogy közelítem meg a témát...két éve elindult egy folyamat, megpróbáltam továbbvinni...

Nem egyszerű a dolog, sok benne a buktató...
Már a leshez való eljutás is problémákba ütközik...meg sem próbáltam autóval menni...
Másnak már beletört a bicskája, pedig csak a szőlőkig akart legurulni...

Az órák gyorsan peregnek a csendes-ködös erdőben...nézi az ember a sürgésforgást, ötleteket gyárt, elképzeléseket sző...
Egy ilyen révedés közepette érkezett meg ez a  gyönyörű karvaly tojó dec. 31-én...

Sikertelen vadászat után kiült elém és szárította magáról a ködszitálás nyomait...
Elégedetten ballagtam haza koncertet hallgatni és koccintani...
......
......
Az Új év első napja is fotózással telik...ez már hagyomány....
Az apróságok nagyon élvezik az ingyen kaját...

Vészhang ébreszt nyugalmamból...
Egy barna folt csapódik a les mellé...szabad szemmel lehetetlen követni...
Nem is a bokrosra koncentrálok....a fókuszpont a beülőn nyugszik...remélem ma is megáll előttem...

Sok évig nem tudtam karvalyt fotózni, erre most egymás után két nap is sikerült...

Ez aztán a jó évkezdet...

Nade az őzekről is ejtenem kell pár szót...

Szintén év elején, kiadós cserkelés alkalmával nem találtam egy rudlit...nem nagy csapat, de mindig egy bizonyos helyen vannak...körbenéztem a környéken...

Meglepetésemre egy gyümölcsösben vettem észre őket...valahogy bejutottak a zárt kerítésen, de kimenni már nem tudtak...

Kinyitottam a kaput és megvártam míg kitalálnak...

.......

.......

A nagy sárban nincs nagy kedvem kúszni-mászni, így a cserkeléseket leginkább kocsiutak mentén tervezem...

Egy ilyen délután váltott ki elém ez a suta 2 gidájával....még a Nap is sütött...bár nem a legjobb irányból...

Közeledtek, a suta csipegetett...

Mire a legjobb távolságra értek a család beváltott a fasorba...

Vártam egy darabig...közben eltűnt a fény...

Nem hiába...a kis bakgida még kiváltott elém egy percre és miután eltűnt, hangtalanul távoztam...

.....

.....

Barkóscinegéket is szerettem volna fotózni, de sajnos ez nem jött össze...

A legközelebbi találkozásom velük ebben a formában történt...

Remélem  lesz majd előrelépés a jövőben....

2017. 01. 29.

A tél kitart...
A mínuszok állandósultak az elmúlt egy hónapban...de régen volt már ilyen....
A masszív hóréteg  elfedi a táplálékot az erdőben is. A madarak minden maradék bogyót leettek már a fákról, a ragadozók pedig minden dögöt elfogyasztottak..
Az extrém extrémet vált ki, ezt már sokszor tapasztaltam....
Az első érdekes eset apu galambházában történt....
Valami elkezdte szedegetni a szárnyasokat...egyik nap rajta kaptuk...egy kuvik...

Érdekes módon csak a galambagyat ette meg ő és/vagy egy társa...kétszer kellett kirakni őket...
Aztán azóta már kétszer volt bent a volieren belül egerészölyv is....elképesztő mennyire éhesek lehetnek, ha a szűk röpnyíláson keresztül a galambok után mennek...a karvaly nem is volt már meglepetés...
Szóval fogynak a hobbimadarak...
.....
.....
Az erdei lesnél is megy az etetés...kerül ki hús , de inkább a magon és almán van a fő hangsúly...
Sok mindennel össze lehet futni ezen a télen...Idén a fenyőrigó inváziósan van jelen...nem titkoltam miattuk ültem ki elsősorban valamelyik nap...
Alig helyezkedtem el máris vészhang söpör végig a bokroson...beszállón egy karvaly tojó....

Egy megkésett kékcini épphogy le tudott lépni....érdekes módon nem ment utána...

Na, király jól indul a délután...
Szokatlan hang szűrődik be a lesbe...mintha cserregést hallanék...biztos egy szajkó szórakozik...szarkát még sosem láttam erre...és lám ...egy szarka :)

Remekül szórakozom, 20 perce se vagyok bent...
Végre megérkeznek a fenyőrigók...rögtön egy tízes csapat...
Mohón rontanak az almára, mintha napok óta éheznének...

 Egy közeli portré is összejön a napnyugta asszisztálásában...

Gyorsan továbbállnak, de csüggedni nincs okom...
Megérkezik egy öreg egerész...a Nap már csak a hátteret éri...

Teletömi begyét és vijjogva odébb áll..kb 3 madár jár be, bunyózni nem szoktak...a hierarchia kőbe van vésve...
A kicsik újabb vészhangot sípolnak...
Ma minden bejön...
Egy újabb karvaly...most a hím...a legjobb helyen :)

Üldögél 2 percet, aztán ellibben...örülök neki, régi vágyam valami hasonló kép...
A fény lassan eltűnik a rétről...
Egyszerre belém nyilall a mínusz 12...egy pillanat alatt rájöttem, h 3 óra is mennyire kiszívja az emberből a meleget...
Pakolnék, de nem jutok sokáig...

Szép rókalány szimatol ki  a rétre...a vaddisznóbőr érdekli...
A silent expó valami csoda...nem neszel meg...

 Körbejárkál, hagyja magát fotózni...a hidegérzés máris a múlté...

Egy kis cafattal távozik...legyen jó estéje...
Már majdnem besötétedett...
Kimászok és kocsim felé a következő alkalmat tervezgetem....
Csoda ez az erdei rét...