Idén késik minden az előző évekhez képest. Ezt tapasztalom. A tavasz végre ideális...sok az eső, nincs forróság. A növények lassan indulnak be, a madarak kicsit később érkeznek, minden tolódik. Kakkukolni ilyenkor már nem szoktam...nem reagálnak már hevesen a madarak, nincs értelme...idén viszont robbannak a hangra május közepén is...ki is használom az alkalmakat. Most egy erdős területen próbálkozok...van egy természetes-viharvert beülőm...szeretek oda kiülni. A madár 10 perc unszolás után már a felettem lévő fán brekegett. Aztán már huppant is a beülőre.
Annyira heves volt, majdnem ráült a sátramra...Jól elvoltunk egy órán keresztül, sőt egyszer fogott egy hernyót és visszaült vele a beülőre.Ahogy elment újabb kakukkok érkeztek...valószínűleg eddig is a közelben figyelhettek.
A fején lévő fehér tollal be tudtam azonosítani...ez a múlt heti madár....Szóval tuti, h revíreket tartanak fenn a hímek és az oda érkező tojókkal párosodnak, tehát állandóak egy adott területen ebben az időszakban. A másik okom, h felmásztam magasra egy bak...már múltkor is kifigyeltem, h a holtág másik oldalán egy szép bak tölti mindennapjait...szépen rá is cserkeltem, de a szerencse nem állt mellettem...rafináltan mozgott és csak ilyen takart kép születhetett.
Nem hagyott nyugodni a dolog...tetszik ez a bak, így megint kifigyeltem a mozgását. Szelem tökéletes volt és a bak vélt fekvőhelye közelébe osontam...
Két és fél óra várakozás után villant a fehér agancsvég...még jó h nem mentem közelebb, mert mégsem pont ott volt, ahol gondoltam..Szépen kersztbe jött előttem, nagy volt a takarás, de az r6 megoldotta.
Ezután követtem, ahogy haladt előre...jó móka volt...mert egy suta is csatlakozott hozzá.






















































