2010. 07.31.

Fordult a szerencsém!
Már napok óta minden reggel és délután a határt járom és figyelem, hogy megkezdődött-e már az üzekedés. Ma reggel konstatáltam, hogy egy suta vált át előttem a kukoricába és nyomában egy erős, középkorú bak sétált. Végre! Megkezdődött! Nagyon az elején tart még, mert ezután pár perccel magányos bakot ugrasztottam meg és láttam egy sutát 2 gidájával. Eddig semmilyen hangra nem mozdult semmi, pedig fújtam sokfelé a jól bevált sípjaimat. A párzási időszak csúcsa szerintem még 3-4 nap múlva jön el. Megzavartam egy héját táplálkozás közben. A zsákmány egy növendéknyúl volt, aminek a hátsó részét kezdte meg. Az előző napokban találkoztam egy középkorú bakkal és pár nyúllal. Már nagyon fájt a fogam egy jó bakfotóra és az már közelít a kívánalmaimhoz. Egyik reggel kiültem egy lucernás szélére és el voltam foglalva a nyulakkal, amikor megjelent ez a területes bak. Először elzavart egy fiatalabbat, majd kivágtatott a lucernára..pont elém. A nyulak ismét bebizonyították, hogy rengeteg fantázia van bennük.
Találtam egy mocsaras területet és miután beálcáztam magam egy bokorba és onnan kócsagokat és a ritkábban látható vörös gémet sikerült lencsevégre kapnom.

2010. 07. 28.

Téboly! Mostanság minden nap ki tudok menni fotózni és ezt nagyon nem bánom, mert kezdődik az őzek násza, az üzekedés...azaz csak kezdődne, mert eddig nyomát sem tapasztaltam. Tuti, hogy a szigorú tél miatt csúszik-eddig már 2 napot- a tavalyi kezdethez képest. Addig is tesztelgetem az új közgyűrűsorozatom a makró obimmal. Azért kezdtem a téboly szóval a bejegyzést, mert a sok időm ellenére nem tudtam már jó ideje egy jó bakot fotózni(mondjuk sutát se nagyon), pedig még esőben is kint voltam. Remélem a lehűlés és majd a felmelegedés beindítja a hormonokat... Egyébként építettem egy lest kis kárókatonák fotózására és felfedeztem egy olyan területet, ahol kb 200 kanalasgém és egyéb parti madár tölti mindennapjait.

2010. 07. 14.

Belefért egy kis nyaralás Balatonföldváron(TB) és ha már ott voltunk szétnéztünk a környéken(Keszthely, Balatonederics)!
Itthon most nagy a pangás, mármint fotósügyileg. A határban megy az aratás, az őzek pedig felszívódtak, hiába nagy stressz ez nekik. Beszereztem egy Canon extendert(1,4) és leteszteltem terepen. A kütyü azt hozza, amit várok tőle:)Mondjuk a manuál fókuszt még szokni kell.
Jobb híján marad a makró...

2010. 07. 03.

Idén sajnos lemaradtam a tiszavirágzásól(lett helyette havasi cincér). A váltakozó vízállás és a viszonylag hűvösebb víz miatt később kezdődött a rajzás. Amikor a megszokott helyemre (Tiszaörvény) kimentem a kikötőmester felvilágosított, hogy már 2 napja volt a tömeges repülés. Jövőre okosabb leszek.
Másnap délután szétnéztem a Pilikáni erdő környékén és azt tapasztaltam, hogy az őzek teljesen eltűntek. Se bak, se suta, se gida. Ilyen még sosem volt ezelőtt. Még messziről se láttam állatot, nemhogy fényképezési távolságból. Arra gyanakszom, hogy a mezőgazdasági tevékenységek beindulása zavarta meg az állományt. Rengeteg vízimadár van a határban: ludak, nagygázlók, récék és a gulya körül sok seregély. A nap most sem telt el érdekesség nélkül, ugyanis találkoztam egy kígyászölyvvel. Ritka madárnak számít ez a fenséges ragadozó, így nagyon örültem, hogy viszonylag közelről tudtam lefotózni. Másnap a malomtáblákat cserkeltem végig, de itt is nagy volt a csend. Egy sutának csak a füle hegye látszott ki a búzából, így fotó nélkül maradtam. Hat óra felé beültem egy lucernás közepébe és vártam. Közel hozzám fácánkakas dürögött, de ki sem látszott a növényzetből. Másfél óra várakozás után egy suta lépett ki a lucernára, de annyira idegesen viselkedett, ami megint gondolkodóba ejtett. Egy db expót engedett és riasztva rohant vissza a búzatáblába. Nem gondoltam volna, hogy az aratás ennyire megviseli az őzek idegeit.