2011. 02. 11.

Ezen a hétvégén megpróbáltam kékes rétihéjákat fotózni. Már nincsenek a területünkön sokáig, így utolsó próbálkozásom volt ez a röpképfotózás. Igazából csak leültem egy kedvelt földterület szélére és mozdulatlanul vártam a madarat. Mint ahogy mindig, most is a tojóról sikerült normálisabb fotókat csinálni...valahogy mindig ő karul felém. Nagyon szép ez a madár. A tojónak tényleg bagolyszerű "arcszerkezete" van. A szikrázó napsütés arra ösztönzött, hogy a közeli erdősáv végében legelő őzeket próbáljam becserkelni. Lassú mozgás és némi hason kúszás után elfogadható távolságba jutottam hozzájuk. Szerencsémre egy róka is kiváltott a sűrűből és ha kicsit jobb a szelem egészen rám jött volna. Egészen napnyugtáig fotóztam őket és ahogy a bakokat figyeltem feltűnt, hogy a tavalyi agancshoz képest mennyivel kisebbek az ideiek. Figyelemre méltó példánnyal nem is találkoztam. Az egyik bak-valószínűleg- sugárgomba fertőzés miatt egy hatalmas dudort növesztett a homlokára. A kondíciója átlagos volt, viszont az agancsa nagyon nyeszlett formát mutatott. Kíváncsi vagyok az agancsok alakulására, de semmi pozitív előjelet nem tapasztaltam, szerintem jóval a tavalyi méretek és súlyok alatt lesznek az idei fejdíszek...

2011. 02. 06

Vasárnap délután karultam egyet a közeli mg. területen. A szelem most oda volt megfelelő és a Nap is jó felé akart lemenni:) Gondoltam csak találkozok valamivel. Alig mentem 5 percet máris feltűnt a vetésen legelő rengeteg vadlúd. Főleg nyári ludak és nagylilikek, lehettek vagy kétezren. Próbáltam rájuk menni, de nagyon szemes madarak a ludak, így csak röpkép-fotózásig jutottam:)
Annyira jó idő volt, hogy leheveredtem az árokpartra szívni a friss levegőt és nézni a ludakat. Szerencsémre... Felemelem a fejem, hogy szétnézzek....3 őz iszonyat sebességgel rohan keresztül a vetésen...pont felém. Régen szeretnék már felém rohanó őzet fotózni és lám itt volt az alkalom. Nyomtam a sorozatokat ezerrel, amíg a suta és a 2 gidája szél alá nem futottak. Akkor megfordultak és irány vissza, de sokkal óvatosabban, mint ahogy jöttek. Király volt.
Tovább lopakodtam az árokparton és találkoztam bütykös hattyúkkal és énekesmadarakkal is. Láttam egy 6-os rudlit és rengeteg libát. Visszafelé érdekes képződményre lettem figyelmes a jégen. Olyan alakzatot rajzolt az olvadás, mint egy idegsejt. Nehéz volt normálisan lefotózni, de talán visszaadja a fotó a látványt. Már lement a Nap, amikor elindultam haza, de azért pár naplementés fotóért meg kellett állnom:)

2011. 01. 29.

Végre nagyvadfotózásra indulhattam Kezs(www. kazsu. blogspot.com) fotóstársam invitálására a Mátrába. A történet előzményeként annyit, hogy betelt a pohár...a Bükkben sohasem látok fotózható távolságban állatokat és ezért kezdek elmozdulni a Mátra felé. Kezs "ígért" muflont, szarvast, vaddisznót és bevallom őszintén: vártam a szombat reggelt. Hét körül már a területen voltunk és elindult a cserkelés. Arra számítottunk ,hogy a muflonokat leszorítja a hó a magasabb területekről a völgyekbe és ott könnyebben lehet fotózni őket. Sajnos a hó kérgesre fagyott, így nem lehetett halkan közlekedni. Naposabb, déli oldalon viszont jobban elolvadt, így arra indultunk. Nem kellett sokat menni és máris csipegető mufloncsapatba ütköztünk a hegyoldalon. Volt köztük pár közepes kos és főleg jerkék. 30-40 méterről tudtuk őket fotózni:) A délelőtt folyamán többször
találkoztunk muflonokkal és végre láttam fotós távolságból SZARVAST is. Gyorsan elrepült az idő, de nagy élmény volt az tuti.
Dél körül tettünk egy rövid kirándulást a Tarjánka-szurdokba. Mit mondjak, ha nem tudom, hogy kis-hazánkban járunk el sem hiszem. Azt a helyet látni kell!