2018. július 24., kedd

2018. 07. 20.

Bakok.
Ennek van itt az ideje....
Bár nálam szinte mindig ennek van az ideje...
Szóval kijárogatok esténként...egyre később jönnek elő.
Ez azért már sejtet valamit....egyik este két bak fordult egymásnak...fészbukra fel is tettem egy videót róluk...a feszültség napról napra fokozódik.
Egyik lucernára korosabb bak jár ki...volt már h jó távolságra lépett ki a napraforgóból...sajnos a terület adottsága nem a legjobb...nem könnyű itt jó fotót csinálni.
Nem láttam már napok óta...
Egyik esti cserkelés közben vettem észre ezt a bakot....épp lefeküdt...csak meg kellett várnom míg felkel...fiatal állat...a tekintete is olyan...
Maradt azért érdekesség erre a posztra is...
Fiatal bak ugrott elő egyik este falatozni...sok volt a szúnyog, mégis úgy éreztem, h kicsit sokat rázza a fejét...így hát közelebb mentem hozzá...
A látvány döbbenetes volt...
Nem tudom mi történhetett vele...

Szóltam a vadőrnek, h váltsa meg a szenvedéseitől, de nem látta...én azóta kétszer is...
Elég sovány...így nem is lehet enni, az biztos.
....
....
Van azért komolyabb korosztályú és méretű bak is a környéken...
Arra is sokat ültem ki, de az már a" minden hájjal megkent" csoport tagja...
Egyik este mégis meglestem nádfoltos tanyáján...
Örömömbe kis hiányérzet merül, de nem vészesen...nehéz ezt a korosztályt fotózni...
Jó bak, de még jobb lesz 2 év múlva...
A sípra nincs mozgás...a suták eddig jól reagáltak, a bakok kb egy fejfordítással...
Az ismert kis bak is csak feltápászkodott a lucernából, de aztán gyorsan vissza is feküdt...
Nálam nincs még itt az ideje a mókának...

2018. július 9., hétfő

2018. 07. 09.

Szőkülnek a kalászok, sőt néhol kombájnok járják a határt.
Nincs kedvem már a szűk lesben gubbasztani. A kis szalakóták hálátlan alanyként hagyják magára biztonságos odújukat és velük a fotóst is.
Meg idén amúgy sem voltam túlságosan motivált...ez is bizonyítja, h néha változtatni kell.
A nyárestéket viszont minden mennyiségben kihasználom. Földöntúli a nyugalom a határban, az se baj, ha nem látok semmit...de ez nagyon ritka...csak tudni kell mit keresünk.
Én ugye általában őzeket...
Július közepére odaáig jutottam, h nemcsak a bakokat ismerem már messziről fel, de már azt is tudom melyik mikor és hol kel fel esti sétájára indulván.
A suták hamarabb mozdulnak...rendszerint már lábon vannak mikorra kiérek...


Van, h közelre oda tudok ügyeskedni...
..
Van, h a legjobb fényekben találkozok velük...
 Van, h kiállnak elém a bálás rétre szemlélődni...
A bakok..na az már érdekesebb kérdés...
Egy öreg szivart figyelek már jó ideje...19:50 +- 2 perc...ekkor szokta kidugni agancsát a kalászok közül. Ezután 10 percig csak lokátorozik...mozog a füle, de egy lépést se tenne semerre...
Általában így látom meg...egy szobányi területen....
Volt, h a tanyájához cserkeltem....találgattam merre fekhet...erre köhintett kettőt a gabonából és máris tudtam hová fordítsam az optikát.
Gyönyörű bak, bár ez a csupasz agancs nem tetszik mindenkinek.
..........
..........
Lakik a szomszédjában egy fiatal legény....mondanom sem kell, h vele is rendszeresen találkozok...
Jól elvan a főnök mellett...nem ijedős fajta..
Vannak más bakok is...előkerülnek, máskor nyomukat se találom...
Jó kondiban vannak az őzek, jó ez a nyár nekik is...és már virágzik a napraforgó....
Még júniusban elindultam egy rapid fotós versenyen...szeretem mikor nem lehet módosítani, még vágással sem egy képen...na ide csak ilyeneket lehetett nevezni...ja és persze aznap kellett készülnie a fotónak...ez a jelenet a zsűrinek is tetszett...
Aztán a Madártávlat címlapjára is a nagykócsagom került...még ma is tisztán emlékszem arra a forró délutánra, mikor azt a varázslatot átélhettem az úszólesben...
Egyébként ez a kép sikeresen szerepelt egy rangos, francia madárfotós-pályázaton is még tavasszal...nem rossz érzés Markus Varesvuo-val, vagy éppen Máté Bencével egy magazinban és egy kiállításon szerepelni egy ilyen kaliberű pályázat után...