2018. 01. 21.

Egy teljes hétvége a fotózás jegyében.
De régen volt már ilyen.
A hét elején esett némi hólepel, így drukkoltam magamnak, h maradjon valami belőle szombatra is.
Ölyveket céloztam meg az első napra, ezért is lett volna fontos a maradék hó.
Szombat hajnalban - 4 ben ballagok a les felé...
Borúsat jósoltak, mégis mesebeli módon csillagos az ég...nahát, az időjósok se tudnak mindent....szerencsére.
-4 van...ropognak a levelek és ropog a hó is a csizmám alatt....de király.
Gyors terep ellenőrzés: hó csak a fasor északi oldalán maradt...sebaj...... csalikaja, üvegtakarítás, bebújás, üvegtakarítás belülről, gyertyagyújtás...
6:30...sehol a pirkadat...tökéletes időzítés.
Hallom az ölyveket...vijjognak...egyre közelebbről...felülnek a kaja közelébe, h elsőként vághassanak a vaddisznófej oldalába, ha már látni is lehet valamit.
Az első, sejtelmes fényekkel rögtön megjön 2 madár...
A csokibarna öreg  az egyik...próbálna enni, de fagyos még a konc...pár perc után elrebben...
A másik se jár sikerrel....az felül a lesem fölé.
A sugarak átszűrődnek a fasor öreg nyárfái között...lassan kienged a hús...
A csoki ismét lejön....jókora egerész, az már biztos...

Nem vár sokat, megrohamozza a fejet...

Közben lejön a másik is...fiatal, teljesen alárendelt a dominánsnak...
Ez testtartásából totál egyértelmű...

Kerülgeti a nagyobbat, de nem férhet oda...ilyenkor közelpont környékén tudok portrékat csinálni róla...

Telik az idő... a két szereplő műsora folyamatos.
Tudom, h legalább még 2 madárnak jönni kell....
Először megjön a másik, öreg...

És vele egy újabb fiatal....erős a gyanúm, h ez egy konkrét család...
A 2 fiatal körön kívül várakozik....

A "nagyok" kakaskodnak egy rövidet, de látni, h inkább a rituálé kedvéért teszik...
Nincs komoly feszültség...

Van időm portézgatni...

És a nap így telik el...a sötét madár szinte folyamatosan uralta a kaját...néhány percre hagyta enni a fiatalokat, aztán jött is vissza....
Sasnak nyoma sem volt...a 3 szarka becsapott...

..........
..........
Másnapra is ide terveztem a programot, de a havazás átszervezte a dolgokat....
Felrántottam a hóálcát és irány a határ....

 A körítés minden igényemet kielégíti...szakadó hóesés, széllökésekkel...legalább tudom hol keressem a rudlit. Ilyenkor az erdőfoltok szélárnyékos oldalán vannak és előszeretettel fekszenek a fák között.
Elég körülményesen, de eljutok a tölgyes széléig. Folyamatosan figyelem a mozgást, úgy látom minden rendben. Úgy 60 egyed táplálkozik a vetésen...ki-be járkálnak a fák és a repce között...
Videó...
A 120 szem lassú és figyelmes cserkelésre ösztönöz.... Sokszor négykézláb és hason jutok előre...
törzstől törzsig.....a hó meg beterít...

Közel vannak, de nem egyszerű a helyzet...mindenfelé figyelni kell...
És milyen jó, h nem sietek...3 suta feküdt el az erdő belsejében...most veszem észre őket....szerencsémre háttal vannak...

Mindenhol őzek pihennek...

Közben előttem is mozgolódás kerekedik.... egy suta lépdel keresztbe a semmiből...

Egy másik feltápászkodik...
Videózok....
Jól visszaadja a hóvihart....
Van,  aki rügyeket keres, kevés sikerrel...

Közben a repcén is beindul az élet...sorjáznak kifelé az állatok kajálni....van egy ígéretes bak köztük.

Egész közel kerülnek hozzám.
Videó....
Tettem fel pár hasonlót a csatornámra...

Dolguk végeztével kezdtek visszaszivárogni a fák közé...
Álcám nagyon jól működött...nem voltam gyanús...

Megpróbáltam elszivárogni...csendesen, ahogy érkeztem, de már annyi patás volt körülöttem, h ez nem sikerült...nem azonosítottak be, de azért finoman eloldalogtak a közelemből.
.........
........
Na mindegy...kiléptem a fák közül.
Pár helyen rókát próbáltam becsalni, de sehol semmi...
Van egy másik rudli a nyílt vetésen...azokat még meglesem...
Különösebben nem óvatoskodtam...csak a hóálca és séta.
Meglepően gyorsan fotózható távolságba kerültem....
Pont felém legeltek...én már hason...

 Volt köztük matuzsálem-bak is...

Itt már nem időztem sokat...
Visszalopakodtam az első bálákig...
Jól mozogtak a ragadozó madarak a területen...lekuporodtam és vártam....
Először fölém szitált egy vércse...

Majd megjött a kékes réti és jól megnézett magának....

Elégedetten tápászkodtam fel...
Óriási élmény ilyen időben odakint kavarogni....

2018. 01. 04.

Az év első bejegyzése...
December végén szinte minden nap kint voltam...
Vagy les, vagy cserkelés...mindig akadt valami.
Az erdei les jól beindult...ideje volt belemélyedni a dolgokba...
Kicsit gondolkodtam...máshogy közelítem meg a témát...két éve elindult egy folyamat, megpróbáltam továbbvinni...

Nem egyszerű a dolog, sok benne a buktató...
Már a leshez való eljutás is problémákba ütközik...meg sem próbáltam autóval menni...
Másnak már beletört a bicskája, pedig csak a szőlőkig akart legurulni...

Az órák gyorsan peregnek a csendes-ködös erdőben...nézi az ember a sürgésforgást, ötleteket gyárt, elképzeléseket sző...
Egy ilyen révedés közepette érkezett meg ez a  gyönyörű karvaly tojó dec. 31-én...

Sikertelen vadászat után kiült elém és szárította magáról a ködszitálás nyomait...
Elégedetten ballagtam haza koncertet hallgatni és koccintani...
......
......
Az Új év első napja is fotózással telik...ez már hagyomány....
Az apróságok nagyon élvezik az ingyen kaját...

Vészhang ébreszt nyugalmamból...
Egy barna folt csapódik a les mellé...szabad szemmel lehetetlen követni...
Nem is a bokrosra koncentrálok....a fókuszpont a beülőn nyugszik...remélem ma is megáll előttem...

Sok évig nem tudtam karvalyt fotózni, erre most egymás után két nap is sikerült...

Ez aztán a jó évkezdet...

Nade az őzekről is ejtenem kell pár szót...

Szintén év elején, kiadós cserkelés alkalmával nem találtam egy rudlit...nem nagy csapat, de mindig egy bizonyos helyen vannak...körbenéztem a környéken...

Meglepetésemre egy gyümölcsösben vettem észre őket...valahogy bejutottak a zárt kerítésen, de kimenni már nem tudtak...

Kinyitottam a kaput és megvártam míg kitalálnak...

.......

.......

A nagy sárban nincs nagy kedvem kúszni-mászni, így a cserkeléseket leginkább kocsiutak mentén tervezem...

Egy ilyen délután váltott ki elém ez a suta 2 gidájával....még a Nap is sütött...bár nem a legjobb irányból...

Közeledtek, a suta csipegetett...

Mire a legjobb távolságra értek a család beváltott a fasorba...

Vártam egy darabig...közben eltűnt a fény...

Nem hiába...a kis bakgida még kiváltott elém egy percre és miután eltűnt, hangtalanul távoztam...

.....

.....

Barkóscinegéket is szerettem volna fotózni, de sajnos ez nem jött össze...

A legközelebbi találkozásom velük ebben a formában történt...

Remélem  lesz majd előrelépés a jövőben....