2018. március 21., szerda

2018. 03. 18.

Már azt hittem el lehet tenni a téli kabátokat meg a hóálcát.
Vizes lesezéseket, napos cserkeléseket terveztem márciusra, nem pedig hófúvásos fotózást.
Nade én mindig is kedveltem a mostoha időjárást...olyankor senki sincs kint, meg amúgy is érdekesebb képek készülhetnek,,,szóval előszedtem a fehér leplet, az 500-as elejére hóvédőt húztam és irány a határ.
Nem mondom, h a faluban épelméjűnek gondolt az a pár ember, aki látott a határ felé gyalogolni, de ez úgysem számít.
Célzottan mentem egy fasor irányába...mindig van ott őzmozgás éshát ebben a szélben nincs máshol menedék.
A záporozó hókristályok smirgliként csiszolták arcomról a hámsejteket...nem is volt kedvem szembefordulni a széllel...de nemcsak nekem...a mezei nyulak is hátsójukat mutatták a zord időnek.
Ez a videó elég szemléletes...
Szóval kemény idő van odakint.
Megpróbálok nyulakat fotózni...először sétálva, majd hason közelítek...
Eddig jutok...itt kezd mozgolódni a füles...
A szél felőle fúj...mit fúj...ordít...nem tud beazonosítani.
Az okos nyuszi közelebb üget...alig fér a képbe.
Repül az idő...és még nem vagyok a patások nyomában.... Félre a nyulakkal!
Végre látom a fasort...és már az őzeket is.
Azt a pár akácot használják fedezéknek.
Itt is vannak bakok szép számmal hirtelen nem is tudom melyikre figyeljek....ő van legközelebb...
...Videó
Keresgél, úgy látom rügyekre vadászik...
Közben a suták is feltápászkodnak...
Van köztük egy papillomás...sajnos itt is...
Közben a bakok egy része kezd visszaszállingózni a vetésről...
Videó...
Látok egy korosabbat...
Igazán nagy bak nincs köztük..
.....
.....
Hason fekszem már másfél órája...nem vettem észre  a jobbról érkező rókát...
Rácincogok...hoppá...meghallotta.
Szél alól akar közelíteni...sunnyog...nem sok időm marad...

Gyorsan elszelel....azért tudtam pár tipikus fotót rögzíteni róla...
Az első bak közben visszatért a rügyes bodzabokorhoz...
Ugyan az a szituáció, csak egy vörösbegy is csatlakozott a kompozícióhoz....örömömre...
Minden mindegy alapon még közelebb kúsztam...
Egy sutagida kíváncsiskodott közel a végére...
Megmondom őszintén, kivételesen nem bántam, h odébb kocogott a rudli. Nem gondoltam, h ennyire csontig hatol a sarki szél.
Pedig nem is mentem sokat...




2018. március 19., hétfő

2018. 03. 11.

Szépen alakul a határ.
A bíbicek már itt vannak, a billegetők és rozsdafarkúak is érkeznek folyamatosan.
Sok a belvíz és a hőmérséklet már a 10 fokot nyaldossa.
Ideje hát kiszagolni a vízpartra...kicsit ringatózni.
Délután kipofozom a lesek téli amortizációját és gyorsan be is bújok az egyikbe.
Récék, ludak mozognak a távolban, szárcsák adják a ritmust hozzá...jó hallgatni.
Hirtelen összetéveszthetetlen suhogás állítja meg a lélegzetem...
Jönnek a hattyúk.
2 bütykös minden tavasszal a holtágon tartózkodik...idén sincs ez másképp...
Lassan közelítenek a les felé...teljesen nyugodtan viselkednek.
A hím hirtelen kiemelkedik és kiporolja tollruháját...

A fény az fogy, de nem mennék sehová innen.
Pl. sosem láttam még bukni hattyút...pláne egyszerre kettőt is.
Videón a táplálkozás...
A páros fel és alá úszkál, teljes harmóniában...

Néha egészen közel jönnek...tollászkodnak...
Erősen szürkül mire kimászok...nem is rossz, így elsőre....

2018. 03. 03.

Ismét esik a hó...
Semmi dolgom...
Felkapom a német hóponcsómat és őzek után indulok.
Marcona szellő csapja fel a gallérom. Ez még nem tavaszi szél...
A vetésen ezernyi lilik harsog...
Nyomukban meg jönnek a sasok...van köztük parlagi, réti...tán még szirti is....

Nyári ludat egyáltalán nem látok...szerintem csak nagy lilik van a csapatban....
Gyönyörű ez a lúd...jó lenne már vízen is fotózni....
Az egyik rudli messziről feltűnik...
Fekszenek, legelnek...vannak vagy  60-an.
Viszonylag gyorsan fotózható távolságra kerülök...a fehér álca remekül elrejt.
Van köztük jópár bak...
A legnagyobbak már most  különcködnek...
 Őt meg fogom keresni nemsokára...
Mivel már elég nyílt a terep hason kell folytatnom.
A rudli egy része az árokparton pihen...ott is fekszik pár bak...megy a kérődzés.
Kérődzsés...
Felkelnek, kajálnak, vissza fekszenek...
A fény hol erősebb, hol meg beborul...
A sáros-havas repce igazán vendégmarasztaló...az álcám folyamatosan szívja fel a nedvességet.
Lassan kúszok...előttem kb 20 őz sziesztázik...
Szieszta...
Innen már nem akartam közelebb mászni...vártam az érdekességekre, de igazából ilyen közelségben lenni a gyanútlan őzekhez felemelő érzés. Van amelyik el is alszik...
Mutatok pár bakot a kínálatból...
Van itt mindenféle korosztály, sőt akad különlegesség is...
A két legöregebb észrevesz...mármint észreveszik, h mozog egy hóbucka...és amilyen szerencsém van szépen hozzám sétálnak egy-egy portréra.
Addig nem tágítanak mígnem az egyik szagomat fogja...
Elgémberedve tápászkodom fel, de annál nagyobb megelégedéssel...
Ez így nagyon rendben volt.

2018. március 2., péntek

2018. 02. 14.

A tetemes mennyiségű hó újra a téli erdőbe csábított.
Örültem volna megint pár, szép gímbikának a fehér környezetben, de nem így alakult.
Ma máshogy rendeltetett...reggel még nem tudtam, h "birkás napnak nézek elébe.
A muflonok kiszámíthatatlanok...nehéz témának tartottam mindig is...szerencse híján nehéz rájuk cserkelni.
A mély hó őket is lelassította... fehér álcaruhám pedig kellően elrejtett éles szemük elől.
A hó eleinte ropogott, de aztán a napsütés krémesre simította a tájat.
Először egy fiatalabb kos került elém...jól megnézett..
 Akkor veszem észre, h juhok és jerkék is vannak a fák között...
Csipegetik a mohát a fáról...
Az időjárás, a körítés....minden hibátlan...nagyon élvezem a napot, pedig alig kezdtem a cserkelésbe.
Egy dombél mögött ismét kosokba botlok...uhh...kicsit hosszabbak a csigák ebben a brigádban...
Megpróbálok rájuk menni...figyelnek, de nem ugranak meg...ez a vaskos szépen bevár...
 Végre...nagy kos téli körítésben...örülök..
A nyáj arrébb üget, de nézelődnek hátra...lesz még itt fotózni való kosocska....
A fiatalok lemaradnak...fától-fáig osonok....
A fény szépen bevilágít a fák közé...itt újabb birkák bukkannak fel...
Úgy látszik tetszik nekik ez a napos domboldal...
Micsoda kos áll ki elém...levegőt is alig veszek...
Nyugodtak...mivel elég nagy a távolság köztünk, nincs okuk menekülni....
Inkább kíváncsiak...
Megvárom míg odébb állnak és tovább indulok...
.........
.........
Gímek barna foltjai tűnnek elő messze...jó, h távolról észre lehet venni őket...
Belövöm a szelet és lassan megközelítem a rudlit...persze a vezértehenet nem tudom kijátszani....
Ezután több óra lassú cserkelés és üres séta következett...
Vagy elugrasztottam az állatokat, vagy már a szelem elzavarta őket.
Jól esett leülni odvas fa tövébe...
És milyen jól tettem...fél óra ücsörgés után-nem is messze- megmozdult egy hókupac...
Egyes disznó morcos feje emelkedik ki a gazból...nagy kan ébredt vackából...fél agyara hiányzik, de így is félelmetes.
Rálátok egy nagy tisztásra...nem is értem miért olyan üres....
Nem esik jól felkelni...várok még...
Nem hiába...ismét mufik érkeznek...csupa kos...ebben is van egy mutatós...
Szépen elém sétálnak...a legnagyobbat fotózom...el sem hiszem milyen jó napom van...
A sok hó összerántja a vadakat...
Ezután még cserkeltem vagy két órát, de már semmit sem láttam...
Lehet jobb lett volna egy helyben maradni...
Lassan szürkület ereszkedik a tájra, ideje befejezni...
Rápillantok a gps-re...több, mint 20 km-t barangoltam a szűz hóban...összevissza...alig találtam vissza a kocsihoz.
Mesés nap volt :)