2013. 08. 12

Tiszakarádról hamar megérkeztem és nagyon kíváncsi voltam, van-e még mozgás a közelben...
Lett egy szabad órám estefelé, így a baktai-dombok között ért a délutáni napsugár...
5 perce vagyok kint, máris a második önjelölt motorversenyző lármázza fel a vidéket...sebaj, majd lassabban megyek és megnyugszik minden....ahhha....további motoros és autós poroz a dűlőúton, elvéve ezzel a maradék reményem is a sikeres őzhívástól...
Nem is cserkeltem már, inkább csak sétáltam a tervezett helyemre.
Leguggoltam a fűbe és adtam még egy esélyt a délutánnak...
2 perce fújhatom-elég kedvtelenül-mikor csörtetés hallatszik a magas fűben...ahonnan jöttem...szinte a nyomomban.
Tudom, hogy bak érkezett, de moccanni sem merek....hallom, hogy lassan körbesétál-szerencsére nem kerül szél alá.
Ekkor érkezik meg a második bak...
Rossz széllel jött...csoda, hogy beugrott...

Akkor látom, hogy mit visel a fején...igazi különlegesség.
A másik rögtön elzavarja...ő a területes.
Várok egy kicsit és ismét rászólok..
Megpördül a harcos és felém sétál...elég gazos a terep, de egy sáv talán tisztábbnak tűnik....portrét akarok, így nagyon közel kell csalnom.
Ismét hívom, de már csak halkan...kabát alól..
Most mutatja meg a telém, hogy miért is nagy kincs a 2,8-as rekesz..."úgy most, mint anyám":))
Megvan az a fotó, amit elképzeltem...egy olyan portré, ami kicsit több, mint az eddigiek.
Sejtelmes, plasztikus, különleges...számomra biztosan...

A zajos sorozat felébreszti éberségét és gyorsan elillan...
Utána dobok még egy strófát...hátha....
Egyből visszafordul és minden kezdődik elölről...

Illetve csak kezdődne, mert fordul a szellő és orrába dörgöli emberszagom...
Az elmúlt 5 perc elképzelhetetlennek tűnt az előző fél óra tükrében, de ez is egy bizonyíték arra, hogy őznász idején bármi megtörténhet.
Jókedvűen ballagok kocsimhoz és bizakodva gondolok a hajnalra...
Másnap végigsípoltam a Novaji-völgyet, de nem voltam túl sikeres 
Egy suta jött be, de hamar észrevett, illetve egy bak indult felénk a szemközti domboldalról, sajnos  valamiért egy gazos területen sehogy sem akart átjönni...
Láttunk egy kergetőző párt... ők sem reagáltak...
Nem lehet megfejteni ezeket az őzeket:)

2013. 08. 10.

Tovább folytatódott a móka az ország egy másik szegletében. Egy délutánt és egy hajnalt töltöttem fotózással Tiszakarádon Gábor barátom jóvoltából. Kis falu, szerény körülmények, tikkasztó meleg és rengeteg első osztályú terület.
A meteorológia lehülést ígért, így ígéretes 2 napnak néztünk elébe.
Alig indultunk el az első helyre bak lép elénk a kukoricásból...Összenézünk és már perdül is vissza a sűrűbe...jó kezdet, nem mondom...

Továbbiakban hívhattunk mi bárhogy, de a szél lassan orkán erejűvé erősödött...alig volt esély arra, hogy a bakok meghallják a hangokat...azért nem adtuk fel és a kitartást sokszor siker koronázza.
Bak igyekszik előttünk slégan keresztben...elég közel vagyunk hozzá....hátha jobb a füle a többiénél.
Az első hangokra rögtön megáll...

Csalogatjuk még,de a szél nem áll az oldalunkon...azért így is elég közel jön...

Érdekes csontosodás van a bal agancsszáron, még nem láttam ilyet...
Miután elszelel egy másik bak bukkan fel a gazban...kár, hogy hamar meglát minket...

Üzekedés tehát még van a területen...ez mindenképpen jó hír...
Másik réten suta legel gidájával...nincs közel, ennek ellenére meghallja a gidahangot és szépen oda jönnek optikáink elé..

Mikor a suta szél alá kerül, úgy pördül meg, mintha lapáttal csapták volna orrba...

 Nem erőltetjük tovább...bejön még egy magányos suta, de mára ennyi volt...az időjárás nem volt kegyes hozzánk...majd hajnalban.

  

 Másnap fél 5-kor indulunk. A szél enyhült, de koránt sem ideális...
Kereső bak kajtat a szántáson, ráhívunk...ránk se bagózik...ki érti ezt???
Napraforgó szélén ülünk le ismét...területes bak zavar el éppen egy fiatalabbat a revírből...
Meghívjuk a harcost...és jön is ahogy illik...

Gyorsan közeledik...izgatott...

Záporoznak a sorozatok, de máris ott áll előttünk...18 méter a távolság...

Szeretem az ilyen portrékat...csak a nyers arckifejezés, elképesztő részletekkel...ezt tudja a 2,8/300...
Nem esett kétségebe, hogy minket talált...megfordult és visszakocogott a napraforgóba...kicsit sértődötten...hihetetlen volt.

A következő helyen egy "klasszikus" körbálás réten hívtunk...nem kellett sokat várni, kis bak lép ki a tábla szélére, nagy érdeklődéssel keresi a sutát...

Sok neki a kattogás, így gyorsan elillan...

A továbbiakban nem ugrik már be semmi a hangokra...csak két gidát sikerül becserkelni...

 Tudomásul vesszük, hogy nem láttunk üzekedő őzpárt...talán a front, vagy tényleg vége???
Mindenesetre nagy élmény volt ez a hajnal is.
Folyt.köv.

2013. 08. 04.

Jó leckét kaptam a technikától előző nap...feltűnt,hogy viszonylag sok kép lett életlen és nem értettem az okát...este nekifeküdtem és alaposan átnéztem a rendszert.
Akkor vettem észre, milyen banális hibát vétettem...követő AF-ről átkapcsolódott a gépem egyszeri AF-re(magam sem tudom hogyan) és így az összes mozgásos fotó kicsúszott a dofból...
Alap hiba és egy újabb figyelmeztetés arra, hogy mindig nézzük át a beállításokat fotózás előtt és készítsünk tesztfotót is.
A hajnal már a területen talált.
Balzsamos pirkadat ébredt a tájra....még a hőmérséklet is elviselhető volt....csak 23 Celsius:)
Egy gyors sípteszt...
Váratlanul bak érkezik...még nincs fény... viszont jó napom lesz:))

A szél a tegnapihoz hasonló...már odafelé kigondoltam hol fogok hívni.
Kubikgödör szomszédságában kis facsoport, mellette lucernatarló. Fények a 2,8/300-nak már éppen megfelelőek. Minden olyan plasztikus és friss.
Szinte bántó ilyenkor a vágyakozó suta hangja a tájban, de hát mit lehet tenni...ezért jöttem.Fiatal bak rohan felém balról-a facsoport irányából-félkörben közelít....már hasalva várom és vígan exponálgatok...
Megáll 30 méterre és nem jön tovább....

 Akkor pillantom meg szemem sarkából a másik-erősebb- bakot. Ő is sietve közeledik...nem akar lemaradni a könnyen jött szerelemről...mire arra fordítom az optikát, már előttem áll.

Keresztbe indulna,de meglátja a másik udvarlót...őt sem kell noszogatni egy kis hajszára...
A 2 bak eltűnik a kukoricásban...

Mindez olyan gyorsan történik, hogy esélyem sincs exponálni....
Nem idegeskedek...jön  ő még vissza masinám elé...
Szólítom hát 2 perc pihenő után...és úgy vágtat, ahogy illik...

Mikor közel ér lelassít és szépen keresztbe sétál előttem...a Nap már majdnem megjelenik a horizonton....most jön az a bizonyos rózsaszínes 5 perc...the perfect light...

Keresné az illékony sutát és méltatlankodva indul vissza nappali pihenőjére.... pontosabban csak indulna, mert a gaz fotós újra magához hívja egy utolsó kép erejéig.

Irány a tegnap látott erős bak és sutája az erdősáv oldalában...útközben azért leülök egy újabb strófára. Bak lép ki a takarásból és lassan elindul felém, valami nem tetszik neki így gyorsan visszafordul...pont a fények felé tart...

Megyek tovább a páros irányába...már messziről látom, hogy a bak erősen hajtja sutáját, pontosan az esti helyen...szelem szinte tökéletes, takarásom jó...
A kergetőzés folyamatos, már várom a borítást...

Moccanok és az éber suta rögtön kizökken a szerelemből...
Odasétál elém és bájos tekintetével megvizsgál...

Az expók nem tesznek jót az idillnek... elszáguld az ara, nyomában a bakkal...
Sebaj, a hely jó..várok egy kicsit és ismét szól a szarusíp, de most az őzgida hangján
Különös fej közelít felém, amolyan selejtbak-féle-a vadászok szerint- én inkább különlegesnek mondanám...

 Nincs ideje közel érni, mert jön ám vissza a "nagytestvér"...
A rohanásban "paróka" is került fejére...

Gyönyörű állat és  sok jó év van még előtte...
Ahogy kiszúrja a kicsit rögtön elzavarja...

Tudom, hogy visszajön....2 perc sem telik belé...

Jól megnézem magamnak...bevésem az agyamba, na meg a memóriakártyára...a bakot is és az élményt is...
Közben észre sem veszem a lucernás újabb lakóját...

az előző suta gidája lehet...végig ott lapult a forgatag közepén...most lett elege...irány a biztonságos erdősáv...

Fél nyolcat mutatott az óra és a fények kezdenek teljesen használhatatlanok lenni...nem erőltettem már a fotózást, inkább csak a bakokat figyelgettem...
A délelőtt folyamán több harcos is beugrott...csak a statisztika miatt mutatok még egyet...

Kedvemre való az ilyen szűk állású típus....folyt köv.

2013. 08. 03.

Húúú...
Nagyon vártam már ezt a napot, pontosabban ezt az időszakot.
Nálam mindig ez az esemény az év fénypontja fotózás terén, nemcsoda hát a bizsergés...
Megkezdődött az őznász végre!
Itt, Eger környékén már tettem tapogatózó cserkeléseket...figyeltem a bakokat, próbáltam feltérképezni melyik hol lakik és így kezdtem bele az idei hívásba...
Augusztus 3-án estefelé, megtörte a csendet szarusípom hívószava...sejtettem honnan jöhet a bak, de mégis meglepetésként ért érkezése. Koros példány, szépen odakocog elém 5 méterre mégsem tudom normálisan megörökíteni...valami elvitte az élességet...sebaj...ugrik a bak és ez a lényeg:)
Kis szünet után feljebb ballagok és ismét szólítom az öreget...az előbb biztosan nem kapott szelet, így nagyon közelre besétál...csakhogy nádfoltból egy fiatalabb érkezik és máris megy az üldözés a remélt sutáért...
Fotó ugyan nem születik, de nagyon élvezem a történéseket....
Esteledik már erősen,de egy helyet még megnézek...

 2 strófa után csörtetés hallatszik...mire megfordulnék ott áll mögöttem egy izgatott bak...gyanús neki valami....körbe kocog, de azért le tudom fotózni...

Jól kezdődik, de hiányérzetem van...nagy a takarás...így nehéz lesz szép fotókat készíteni. Az érkező bakot csak nagyon közelről láthatom meg...a síkságon lesz igazi a  móka...ahol az őzeim laknak:)
Másnap délután hazai pályán folytatom...
Iszonyatos forróság van-még este is-ami erős légrezgést generál...sajnos ez meg is látszik a képminőségen.
Focipályányi gazos terület, körben lucernatarló...itt hasalok le először pikulázni...nem telik el 3 perc kifent agancs emelkedik ki a sűrűből és elindul felém. Sétája kocogásba megy át, de nem siet el semmit. 10 méterreballag el mellettem, az expók nem zavarják. Kissé lépegető agancsát nem láttam még...egy ismeretlen bak...

 Hagyom elmenni és tovább cserkelek egy erdősáv felé...bak vált ki a napraforgóból.
Ráhívok...
Felkapja a fejét és futva indul a hang felé. Rossz széllel jön és még a fény iránya is a lehető legrosszabb...de ha már megtisztel én is megtisztelem pár fotóval...

Irány az erdősáv és a mellette lévő lucernás...
Alkalmas helyen hívok ismét...vastag nyak emelkedik a zöldből és meredtem figyel...szeretném, ha közeledne, de nem moccan....suta van a dologban-gondolom-,csak nem állt fel.
Gida hangra azért ő is megmozdul, de csak úgy unottan közeledik...a bak rögtön zavarja...addig csavarom, míg a legény oda áll elém... csak egy pillanatra...

Középkorú példány, de bőven van még benne erő...tervezgetem a stratégiát...merre?hogyan?stb.
mire két autó indul el a lucerna két végéről..egymással szemben...jönnek a puskás emberek is szemlézni.
Szurkolok, hogy lépjen le a páros még a távcsövezés előtt. Felállok és elindulok az erdősáv felé....az őzek ezt látván eltűnnek a színről...velük együtt a Nap is megunja a hőséget és a horizont alá olvad.

Hajnalban itt kezdek....jó a helyszín és jó a bak is...de az lcd-t nézegetve látom, hogy valami nem stimmel....folyt.köv.