2017. 12. 24.

Van amikor a téli időszakban nem győzök válogatni a lesek és az alkalmak között, van, h időhiány miatt hanyagolnom kell a fotózást, de olyan ritkán esik meg, h lenne időm, de mégsem tudok fotózni semmit.
Az idei tél ilyen...
Az ölyves les nem úgy muzsikál, mint tavaly....
Kevés ölyv látogatja valamiért....kicsit én is ludas vagyok a dologban....nem etettem annyit, mint kellett volna, ettől függetlenül még jöhetnének többen is...
Ismerős madarak járnak...egy éve is öreg volt mindkettő...
Az első képek idén készültek...

Gyakorlatilag a sasok eltűntek....bizonyára Hortobágyon telel a java...
Amikor kint ültem, vagy eső volt, vagy köd...olyan sár van odakint, h összkerékkel sem próbálok a les közelébe jutni, inkább sétálok...
Egy ilyen esős fotózást dokumentál ez a pár kép...

Elég lehangoló a helyzet, de január elején újra nekidurálom magam...
...........
...........
A nagy sárdagasztást bevállalva indultam patások után...
Ez sem volt egyszerű...valahogy mindig úgy alakult, h a kedvenc helyeimen rossz szél fogadott...
Próbálkoztam nagyot kerülni, másfelől rájuk cserkelni, de üldözött a balszerencse...
Egy hűvös napon betelt a pohár...
Nem kajtatok utánuk...inkább leülök és kivárom míg elém kerül valamelyik...
Így unalmasabb volt, de kétség kívül eredményesebb...
Középkor elejét taposó bak sétál a keresőbe...

Majd sorra lépdel elő a rudli reggelizni...

Persze most is jött egy kósza befúvás a tarkóm mögül és máris üres lett a látótér...
Vagyis dehogy üres...millió lilik és vetési lúd szárnnyal a gabona fölött...

Gyorsan lefeküdtem az egyik vetés szélére...hátha elém tesznek le...
És szerencsém lett...

Nem egy nagy fotó...dehát lilket fedezék nélkül....
Útban hazafelé még egy gatyás ölyvvel is találkoztam...nem is lett ez olyan rossz nap...

Év végéhez közeledvén igyekszem minél többet kint csavarogni.
Élvezem, h nincsenek kint emberek, nem dübörögnek gépek és amíg a nagy többség a boltokban rohangál, nekem csak a szél fütyül a fülembe.
Egyik reggel útnak indulok...vágni lehet  a ködöt...de ma semmi sem szegi kedvem...
Sziluettek bontakoznak ki nem messze...

És egyre több állatot veszek észre..

Egyikőjük közel üget keresztbe...hát...ennek is van varázsa...

Később oszlik ugyan, de a nap nem tud utat törni a paplanon át...
Kijönnek elém a repcére, a ködös hangulat legalább kézzel fogható...

24-én karácsonyi fotózásra indulok....
Napos az idő, már csak szerencse kellene...
Kocsiúton ballagok...cuppog a sáros csizmám...lassan haladok...
Világos folt mozdul a csupasz ágak között...gyorsan leülök és várok...

Fiatal bak fekszik a napos oldalon...
Nem merek mozdulni, így is csoda, h nem vett észre...
10 perc ücsörgés után a rudli mozgolódni kezd....először távolabb...

Majd közelebb...a fekvő bakfi mellől kel föl még kettő...

Erős suta két gidával...
A mama nagyon jó szemmel van megáldva...be vagyok épülve a fasorba, mégis felfigyel valamire...

Kővé válok...5 perc ideges mozdulatlanság után elviszi a gidáit...nem bánom...
Sétálok tovább és újabb őzekre számítok...
Egy újabb suta kukkant ki a nádból...
Csak leguggolni van időm...

Tesz pár lépést felém....

és elhúzza a csíkot....ez így karácsonyra pont megfelelt....
Másnap beüzemeltem az erdei madáretetőt...és be is ültem figyelni az apróságokat...
Rögtön 4 cinegefaj tette tiszteletét...

Volt egy gyűrűs széncinke is...

Mégis a kis fenyvesnek örültem leginkább...tavaly egyszer sem láttam őket....

Itt tartok most...van B tervem még a télre, sőt C is...remélem fogok tudni valami újat mutatni az új esztendőben :)

2017. 10. 22-11. 05.

Az éve ezen szakaszában már nem jellemző rám, h őzek után járnék. A beszántott, bevetett mg-i területek és az egyre inkább lombtalan erdősávok nem kínálnak vonzó környezetet a fotózáshoz. Idén mégis sokat voltam kint. Volt, h esett, volt, h orkán tombolt, sőt volt, h egyszerre mindkettő, de közte azért szép naplementékkel is lehetett találkozni.
Egy ködös reggelen nagytábla lucerna szélén  cserkelek. Nagy rudli patás helyezkedik el a zöldben, de inkább még szétszórtan, mintsem egyben. Elindulok feléjük, először állva, majd guggolva, végül hason...láttam, h van bak is a brigádban, így azt céloztam meg. Meglepetésemre, vagy inkább már nem is annyira a szempapilomás bak állt fel előttem...
Egészsége töretlen továbbra is...

Ott van vele a suta és annak gidája is, érdekes módon sosincs egyedül...

A szelem nem a legjobb, így elügetnek a távolba...
Irányt váltok, most a táblán vágok keresztül. Egy agancsvég kandikál ki a zöldből. Leülök, megvárom mit rejt a növényzet.
Viszonylag gyorsan megmutatja magát az agancs tulajdonosa..ismeretlen torz bak néz rám álmosan.

Barkában sérült, szóval jövőre ismét normálisat növeszthet...
Kezd oszlani a köd, figyelem a kékes rétihéjákat...3 pár szitál, pocokra lesve.

Másnap heves megyei területeken bóklászok.
Itt igazán jó bakok élnek, hajt a kíváncsiság...vajon látok-e egyet is???
A ködpárában könnyedén rácserkelek egy félszárúra...közel van a 700 mm-nek.

Csipegetek és egy nádfolt felé tart...ott érem utol egy egész alakosra...

 A távolban további őzek kerülnek elő...látok benne 3 bakot...nézzük meg.

Az utolsó megintcsak félszárú...

Lehasalok egy árok partjára...ezres libacsaptok kavarognak mindenfelé..
Tipikus látvány ez a Borsodi- Mezőségen ilyenkor...

Ezt a törött bakot üzekedésben már láttam...
........
........
Volt olyan, h a mostoha idő ellenére is kimentem.
Közel jutottam egy 4-es csoporthoz. A kis bak előttem jelölt egy száraz kórón...

Totál sötét pofájú egyed, felénk ritka az ilyen...

November elején az őszi vetés már szépen sarjad.
A napos délutánokat szívesen töltik itt a rudlik.
Egy ilyenre kúsztam rá célzatosan.
Egyre-másra ácsingóznak fel előttem. Fehértorkú suta bakgidával.

Egy korosabb bak, jobb száron villával.

Sőt egy rutinosabb félszárú is elindul a lucerna felé...őt láttam 3 hete négyzetméterre ugyanitt.

A határban sok traktor mozog, egy ilyen állítja fel a rudli fekvő tagjait is...alig hiszek a szememnek....

Őkelme ballag a sor végén...sejtésem sincs honnan keveredett ide ez a gyönyörű bak...

Az alien suta is előkerült, de csak otthon veszem észre, h rákerült a képekre...

.......
.......
Persze nemcsak az őzekről szólt az ősz.
A liba- és darucsapatokkal megjöttek a sasok is...

10-et számoltam meg 2 nap alatt, fele réti, másik fele parlagi. Többször láttam libára vadászni őket, valószínűleg a sérült példányokra hajtanak...

A ragadozós lesem gyorsan beüzemeltem...

A nagy bak nem hagyott nyugodni...
Vissza kellett mennem...és szerencsére meg is találtam...500 fölötti.

Mostantól főleg ölyvek és -remélhetőleg- sasok következnek....