2021. 10. 31.

Az a kevés idő, ami manapság fotózásra jut nagyon értékesnek számít. Éppen ezért jól át kell gondolni, h mivel töltöm el ezeket az órákat. Úgy döntöttem elköltöztetem a szalakótás lesem. Az előző években mindig jól szuperált, de sajnos a gulya amortizálta a könnyűszerkezetes építményt. Elegem lett a folyamatos renoválásból és védekezésből...és bármennyire is fáj, a költözés mellett döntöttem. Az a sok megfigyelés és tapasztalat nagyon fog hiányozni, de ugyan akkor az új lehetőség is inspiráló. Új helyet keresni, megint kitalálni a tutit elég izgalmas elfoglaltság. De haladjunk sorjában: Ez maradt idénre a lesből:

A maradékot gyorsan szétkaptam és bepakoltam az autóba...

Gyakorlatilag a pusztáról egy kúltúrával körülvett területre vittem és majd itt fogom összerakni idővel...

Mindig látok erre is madarakat szép számmal, hajt a kíváncsiság...annyi változást tervezek, h két irányba is szeretnék a lesből fotózni...meglátjuk. ...... ...... A saslest is megnéztem...tavaj nem jutottam ki egyszer sem oda, idén sem néz ki jobban a helyzet...a les jól néz ki, belülről kell renoválni némileg... Öröm az ürömben, h a hatalmas lucernatáblát teljesen felszámolták...ahogy a leshez sétáltam egy darab ölyvet sem láttam a környéken...miért is maradnának, ha nincs hol táplálkozniuk...

Azért maradt idő kiülni az erdőszélre...egyik délután kisétáltam...őzeknek nyoma sincs...inkább leheveredtem és vártam...már szürkület volt, mikor egy róka pattant ki rétre és totálisan felém kocogott...ebben semmi különös nem lenne, de ennek a rudinak zászló módjára meredt az ég felé lompos farka...egyfolytában...érdekes volt. Kicsit cincogtam neki, pont elég volt, h előttem szöszmötöljön. Fény az már kevés maradt. Iso 2500, 1/50, F/5,6, 700 mm...

Szóval ez most a helyzet...

2021. 09. 04.

Szarvasbőgés idei kivonata következik. Egy hétvégén jutott időm a bikákat hajkurászni. Megunhatatlan és feljethetetlen pillanatok ezek. Idén láttam -nagy bikák között- verekedést, láttam óriási rudlit bikákkal körülvéve és sok bőgős pillanatot. Jöjjenek most a képek:

2021. 08. 04.

Az idei üzekedésről egy kis anzix. Szép ,nyári délutánokat tudtam kint lenni. Leginkább a kedvenc helyeimet hívtam végig. Nagyon hangulatos délutánok voltak ezek, jól esett a csend és a nyugalom. Szúnyog alig volt, a hőség sem volt elviselhetetlen, egyszóval ideális körülmények voltak. Először rögtön rgy hajtó párosba botlottam...a síppal nem foglalkoztak, de pont előttem kavarogtak. A bakot ismertem.

Ez még júliusban volt...suták egyedül, bakok a helyükön...

Aztán az egyik júliusi este elindult az első bak suta hangra..óvatosan jött, a végén egészen közelre...

Ezután újabb párosok kerültek elő, a kok nagyrészét ismerem régebbről...

Ezután szépen ugrottak...ugyan ki kellett hagynom néhány napot, de nem idegeskedtem, mert felénk mindig augusztus eleje a legjobb. Ekkor már a legjobb helyeken sípoltam...itt ugrott be öreg barátom...ez az ötödik éve, h elém kerül...

A sárga bakra is vissza mentem egyik este...szépen bejött, csak a nyomomon keresztül...

Mivel itt jól ugráltak, másnap is ide jöttem...nem csalódtam...

Jöttek minden korosztályból...

Mivel időm véges már csak egy délutánom maradt...a sóvirágos rétet választottam...ott mindig akad valami érdekesség... Ő rontott rám az első hangokra...csak a fotókon vettem észre a kis kampóját...

Már majdnem sötét volt, de a falu alatt egy helyen még megálltam... utolsó strófára. Csak reméltem , h itt is ismerősbe botlok...

Összességében elég sokat kijutottam a körülményekhez képest-természetesen. Voltak jó napok és volt, h semmi nem ugrott. Mindig érdekes dolog az üzekedés. Az viszont örömteli, h minden ismerős bak a helyén volt és mind be is ugrott...

2021. 05. 15.

 Van a vizes bázisom, ahol évek óta fotózom a récéket, ludakat és más csodákat. Ez egy lápos, mocsaras terület, de van tiszta vízfelület is, körben náddal. Namost sokszor hallom a lesből a kakukkot és sokszor szitál fölöttem a réti héja...őket itt sosem fotóztam, mert ezekből a lesekből nem lehet, nem alkalmasak rá. Viszont a gondolat elültetődött a fejemben és idén jött el a megvalósítás időszaka.

Jó barátom, Zsolti van ilyenkor segítségemre, mert ketten dolgozni is szórakoztatóbb. 

Tehát készítettünk egy réti héjás lest a nádtenger fölé, egy fa koronájába...mert ugye itt mozog a brh...

Dehogy necsak röpképek születhessenek, beülő is került a les elé...nem volt egyszerű 5 méter magasságú oszlopot megfelelően rögzíeni...de sikerült..

A les náddal van burkolva és egy raklap az alapja...nem egy Four Seasons...de ide pont jó. Belülről csak az optika lóg ki, üveg nincs.

Miután elkészült másnap délután jöhetett a próba. Ellenfényre ültem ki. A réti héja mutatta magát, de a hím végig egy másik karón ücsörgött. A tojó fészken ül... Sebaj...van itt más, csábító téma is...szóljon hát a kakukk...

Mondanom sem kell , cseppet se bántam :) 

Az élőhely kakukknak való...mindenhol nádirigó költ. 

Nem várok sokat, vedlő madár érkezik elsőre...

Pózol és többször is beszáll...nagyon jól elszórakozunk egymással...én már a következő alkalmat tervezgetem...kellene valami mozgalmasabbat rögzíteni...majd holnap...

Másnap úgy készülők, h akció...

Rövid záridő, szűk reksz, magas iso...

Az első hangokra rögtön megjön a tegnapi madár, farka elárulja...

Ezután még két másik érkezik és egyszer majdnem megvan a tuti...majdnem...ide a 6d már lassú...

Ezután már csak beszállásokkal próbálkozhatok, de mindig rossz irányból jönnek...és sosem középre...

De legalább látszik, h több madár van....

Így be kell érnem egy ellenfényes habitussal a nap végére...

Nem bánkódom , h nem jött össze elsőre...ez fogja a motivációt jelenteni a következő hetekre, de inkább évekre:)

Más...

A szalakóták is megjöttek már, szinte minden odúnál ott a páros. A lest az idő és a marhák eléggé megroggyantották...vélhetően az utolsó évét kezdi meg...ősszel azt is másik helyre akarom telepíteni...de ezt a tavaszt még aktívan fogja tölteni...nem is a fotó lesz a fő cél...már hosszú ideje működik és sok hasznos megfigyelés történt innen...kiváncsian várom kik fogják idén használni...