2016. 12. 18.

Ebben az időben nem lehet otthon ülni....
Még lesben sem nagyon....
Nem is emlékszem mikor éltem át ilyen zúzmarás időjárást és környezetet...
A levegő hideg...végre tényleg hideg....és totálisan mozdulatlan...így szépen híznak a kristálytüskék az ágvégeken...
Először a Bükk belső területein néztem szét...kerestem a patakokat, zúgókat...itt még nem volt jellemző a fehér táj....

Végül megfogadtam Petőfi sugallatát...irány a puszta...:)
A látvány döbbenetesen szép....

Néma séta közben sóvárogtam bármiféle állat után...
Ebben a miliőben még egy kóbor kutyát is lefényképeznék....
Ma a szokásosnál is többször állok meg...
-5 fok van...a nyugalom leírhatatlan...
Egyik pauzám közben mozgást veszek észre a fehér tengerben...
De jóóóóó...pont erre vágytam...örülök, h nincs közel...ilyen is van :)

A el-eltűnik- kiperdül a fasor mellé...kaját keres...
Közben közelebb értem...ő meg pont kijött...

Lecsavarom a telét...kicsit szöszmötölök a növényekkel...

Egy árok fut a garád belsejében...átnézek a másik oldalára...
Rudi egerészik a jeges réten...nem megyek közelebb...

A koma fogott egy pocokfélét és begaloppozott vele az erdőbe, így ballagtam tovább....
A nyaras végéből újabb patások baktattak elő...csak helyezkednem kellett...

Két anyányi gida a magas fűben keresett esti fekhelyet...
Nem voltak messze, inkább nem abajgattam őket...

Fél szemmel az erdő szélét figyeltem..biztos voltam további őzek feltűnésében...
Így is lett...a rudli a közelben feküdt...

Pont így képzeltem el ezt a délutánt...állatok -ebben a ritkán látható- tájban...
Másnap felmásztam az Egedre...
Felfelé volt zúzmara rendesen...

Először egy kifeküdt rudiba botlottam..elérte a fagyhalál....

Aztán szembe jött a naplemente...
Hááát....leesett az állam...
Ilyenkor érzem, h a fotó sokszor kevés az átélt látványhoz képest...

2016. 07. 16.

Jura Alpok...

Elhatároztam, h nem viszem túlzásba eszementen a longexpókat, de hát egyszerűen az a képi világ, amit az nd 1000 nyit ki....számomra megunhatatlanul szürreális... 

Alapvetően szerencsém volt...esős idő volt, gyors napsütésekkel és kevés túristával...tökéletes:)

 A legtöbb kép polárszűrő és nd szűrő használatával készült, volt mikor nd-re nem is volt szükség a sötét erdőkben, szűk kanyonokban....

A fotók sajnos nem adják vissza a helyből áradó fenséges, "katedrális" hangulatot...ezeket a helyeket látni kell, ott kell állni és szemlélni a természet eme csodás alkotásait.

 A fényviszonyok percről percre változtk az eső, a felhőzet és a napsütés függvényében...

Fotós túrának indult, de sokszor elő sem vettem a műszert...tudni kell kilépni a fotós fanatizmusból és csak egyszerűen átélni az adott helyszínt és pillanatot...többet ér néha :)
A végére egy videó: Mangart-hegy

2016. 03. 13.

Végre kint...
Újra.....
Megbokrosodott teendőim közepette nem tudtam a fotózással foglalkozni, legalábbis nem a természetfotózással...
Hagytam ülepedni a dolgokat, átgondolni az eddigi "munkásságom" és különféle konzekvenciákat levonni...azt mondják  a nagyok így kell árnyaltabb látásmódot kialakítani...
Meg kell tanulni a lényegre koncentrálni...ez nálam azt jelenti, hogy most már csak akkor exponálok, ha tudom mit és milyen körítésben akarok fotózni...
Ajjaj, ez eléggé filozofikusra sikeredett:)
Na de vissza a valóságba....
Gábor hív...menjünk muflonozni...
Jó terv...kint mozog a nyáj a vetésen...csak melléjük kell osonni, mielőtt visszaváltanak az erdőbe reggel.
Nagyon korai a 4 órás kelés, de most jól esik...lendületet érzek...
Még alig pirkad mire letesszük a terepjárót és kilesünk a bokros mellől.
Nagyon hosszú a vetés, amire kijárnak a birkák...két oldalon végig bokros és erdő...
Két nyáj mozgolódik előttünk, vannak vagy hatvanan...messze , pont a túlsó bokorsorhoz közelebb...

Át kéne mennünk a túloldalra, ezért gyorsan megkerüljük a táblát...így viszont a szelünk lett katasztrófa.
Erős lökések vannak...hátha elfújja a szagunkat.
Az egyik nyáj közelébe bukkanunk ki a gazosból..mohón reggeliznek...és felénk közelednek párhuzamosan a növényzettel...
Villámban bekúszok az ágak közé-obival előre- és várom a kosokat.
Van köztünk egy pici hajlat, abban szaladoznak...

Sajnos nem teszik meg azt a szívességet, hogy felém nézzenek....de legalább itt vannak.

És egyszercsak, minden előjel nélkül...hussss...nem úgy mint az őzek, vagy szarvasok,  h vetnek egy kósza pillantást a gyanú iránya felé...neeem...

Értetlenül állok az eset előtt. bár van ötletem mi volt a baj...:)
Leszaladtak a másik brigádhoz és együtt eltűntek az erdőben...

Még láttuk őket a domboldalon 10 perc múlva...
Egymás után sorjáztak a fák között... és ezzel világossá is vált, h a mai muflonfotózás sem tartott tovább 3 fotónál...nem egyszerű dolog ez kérem...

Végszóként azt mondom, hogy jól esett, ahogy átfújt a márciusi, bolond szél és nem fotóztam semmi értékelhetőt:)
Nincs gond, délután őzek után nézek...hazai terepen mindig van ok a bizakodásra...
.......
.......
Kisüt a nap -olykor-ebben a fura időben..autóval felderítem a terepet...
Belvizek mindenfelé...alkalmas helyek kerülnek szemem elé egy jó kis fekvőlesezéshez...

Darucsapatot indítok útra a vetésről...örülök nekik.

Árad a patak is, megállok egy kicsit tájképezni...
Több időt kellene fordítani erre a témára...

30 másodperces expó ez a kép...lehetett volna nagyobb szerencsém a felhőzettel...
Olyan jól elszórakoztam a fával meg a patakkal, hogy majdnem lekéstem a bakokról.
Gyorsan átkocsikáztam az egyik kedvenc helyemre...
Lassan elindultam a fasor mentén...kb tudtam hol várható az őzek előbukkanása. Leültem egy ezüstfa tövébe és vártam.
A szélcsendesebb oldalban kell ilyenkor keresni a patásokat...
Fél óra sem telik el mikor kilép két bak a rétre...és pózolgatnak egy kicsit..

Jól esik meghúzódva várni mi fog történni...
A fények esnek...

Valamiért nem egymással vannak elfoglalva...visszafelé tekintgetnek...ezt teszem hát én is...

Már értem..itt van ő is...tavaly lakott itt egy erős bak, valószínű hozzá van ismét szerencsém...
Gyorsan sunnyogok még felé pár métert, aztán hason folytatom...
Jó helyen vagyok...de egy óvatlan pillanatban a bak rám emeli tekintetét...
Nem mutatok nagyobb élőlényt, mint egy mezei nyúl... ilyenkor az őzek kíváncsisága sokszor erősebb a félelemnél...
Jól spekulálok...a bak elindul felém...

600 mm-rel fotózom, fekve, kb 1/60-okkal...a képstabi teszi a dolgát..
Erősen alkonyodik, de némi fény átszűrődik a vékony felhőn...
A bak pedig lépdel felém...izgalmas nagyon...

Tudom, h mi fog következni...annyiszor megfigyeltem már ezt....nem is kattogok fölöslegesen...

Dolga végeztével ismét elindul...és hagyja magát fotózni...

Örülök neki, h találtam egy rétet és nem egy vetésen, vagy szántáson kellett találkoznom ezzel a szép bakkal...Állóba fordítom közben a vázat és úgy várok egy vágatlan "egészalakosra..."
Ez lett belőle..

Elégedett vagyok a sorozattal...első tavaszi őzezéstől nem várhatnék többet.
Nyugtalan őkelme...gyanús neki ez a nagyszemű fekvő valami...eloldalog éjjeli tanyája felé...bónuszként megáll és rázkódik egyet...

Aztán eltűnik biztonságos hajlékába..ebben a gyönyörű esti fényben...

Az lcd-t nézegetve, jó érzésekkel telve ballagok autóm felé és a másnapi terveket szövögetem...
Hamarosan olvashatjátok annak a napnak a történéseit is...