2017. május 29., hétfő

2017. 05. 27.-28.

Mindig a sordély kezdi....
..........Állapítom meg velősen, elhelyezkedvén a lesemben....
A bátor kismadár semmitől nem ijed meg ilyenkor....
Dallamos éneklése innentől állandó részévé válik a hajnalnak....mintha beakadt volna az ismétlő gomb a lejátszón...
Langyos, nyáreleji hajnal indul....16 fok lehet.
4-óra sincs , mégis dereng már a keleti égbolt...
A billegetők, mezei verebek is megkezdik a napot.
Van ki fészekanyagot cipel, van, ki fiókához igyekszik kövér hernyóval...
Sőt, a seregély próbálkozik egy rövid strófával, de gyorsan le kell lépnie....
Elnézném egész nap ezt a forgolódást....
Napkelte után megörökítem a lógólábú énekest....
 Az odú környékén nagy csend van....
Semmi mozgás, semmi hang...
....
....
Halk gurgulázás szűrődik a les mögül....
És megjön a madár....a várva-várt kék madár...
Rögtön kajával....
Hohóóó, akkor viszont nem üres a kéró...
Beadja a lyukon....már kotlás van....:)
Kis gurgulázás....
és pár kör kaja után a tojó végre kibújik az odúból....
Eléggé meg van viselve...
A hím egy kedves fejre koppintással üdvözli....
Párzásban reménykedtem, fel is ajánlotta a tojó, de a hím nem volt túl lelkes...
Van ilyen...maradt az etetés...
Természetesen az élet nem áll meg...
A többi madár ügyet sem vet rájuk....mármint a kisebbek....


Fél 8 után azonban valamiért nem jön semmi...
Nem értem...van traktormozgás, de az nem jelent gondot...
Kilesek hátra....basszus...egy gombázó...100 méterre lehet...és közeledik.
Befejezem mára....
........
........
Másnap ugyan ez a koreográfia....
Ébresztő: 3:00
Bebújás: 3:45
Etetéssel kezd a hím, de most a tojó később jön ki...
Egy gyors ajándék....
Jól tudom mi következik...láttam már párszor....
Sajnos elfordulnak kissé...nem a legjobb az irány...
Viszont így-anatómiai érdekesség gyanánt- van lehetőségem szalakóta kloákát fotózni :)

Kis tollászkodás.....
És a tojó máris visszalibben a lakásba...
A hím meg folytatja az evést, az etetést, a gurgulázást és az odú védelmét....

Gyorsan magasra kerül a Nap, vágnak a fények hamarosan...
Kihasználom a békés perceket pár portréra...


Nem tudom megunni ezt a madarat...
Kicsit groteszk számomra....színei, hangja, viselkedése.....mégis annyira hiányozna , ha eltűnne a tájból...szóval örülök, h ismét odúmat választották és eddig minden a legnagyobb rendben zajlik...gondolom, most behozzák a kéthetes lemaradásukat :)
A reggel krónikájához tartozik még a parlagik vadászata....hajnalban elrepült  a páros fölöttem és egy jó óra múlva tértek vissza a fészek felé...valami véres emlőst vittek magukkal...
Örömteli ez...
Ugyanis emberi tevékenység miatt el kellett hagyniuk több, mint tíz éve használt fészküket...
Tavasszal megtaláltam őket.Összeszokottságuk és nagy rutinjuk egy új fészek építésében mutatkozott meg...
A mai események pedig sikeres költést vizionálnak :)
Kell -e ennél jobb hír erre a napra????
Nem hiszem :)



2017. május 25., csütörtök

2017. 05. 14.

Esett.
Nem is kis eső.
Ahogy kinézett, a délutáni fotózásom elúszni látszott.
Ám...
Mint mindig....
A tavaszi időjárás kiszámíthatatlan....
Hét órára lágy, narancsos napfény borította a tájat...
Kimentem...
Számítottam a jó mozgásra...eső után mindig megelevenedik az erdő...
Mindenki szárítkozni akar, előjönnek hát a sűrűből.
Bak lép ki a folyosóra...ismerős...visszarak már jócskán.
Óvatos, én meg követem...
Hirtelen irányt vált és visszalép a fasorba....
Lapulok, egész közelre bejön, de ma túl járt az eszemen...portré nélkül szökell odébb.
......
......
A lucerna másik végében is vöröslik valami...baknak nézem...el is indulok rögvest.
Mire a lucskos pillangósban  a közelébe érek már elfekszik.
Akkor érzem én is, h csontig vizes lettem...nem segít a gumicsizma ilyenkor..
A bak meg éjszakára készül....
Múltkor már láttam...nem egy matuzsálem...
Várok...hátha lábra kap ismét.
Nem akar...
Ahogy fókuszálgatok életlen valami sétál be a keresőbe...
Egy suta...
Gömbölyű és vizes....és teljesen gyanútlan....
Megvárom míg oda jön az optikába bámulni....
A suta mozgására a bak is felfigyel...mire észre veszem odébb áll...
Nem megyek már utána, lassan besötétedik....
......
......
Másnap meglesem a szalakótát....
Megjött-e már?
Vagy ismét seregélyt fogok fotózni????




Hát ez érdekes...
Semmi nyoma a kékségnek...
.........
.........
18-án ismét fotós nap következett...
Először jött egy bakcsó kárásszal a csőrében...
A pára belepte a frontlencsét....
Neeee...
Mivel nagy zsákmányt fogott, gondoltam, h nem tudja annyira gyorsan lenyelni...
Merészen, de lassan kinyúltam a tubus mellett és elkezdtem törölgetni a lencsét...
Idegőrlő és hosszú percek következtek....
Nem voltam biztos a dolgomban...
Lényeg az, h a sok képből a legutolsó lett elfogadható...a többit belepte a pára...
Délután kiültem a szalakótára...
Semmi...
Bár a seregély alig ment be  az odúba etetni...a lesből is hallottam, h nem volt még kirepülés...szóval érdekes volt...
És akkor, hirtelen, a semmiből....
Meglepődtem....
Kicsit hangoskodott, megnézte az odút és pár perc után elrepült....
2 hét késéssel...
De itt van :)

2017. május 17., szerda

2017. 05. 10.

Régi tervem, ha Mátrában és a Bükkben is végigjárom azokat a vízeséseket, amik természetes formájukban maradtak meg.
Erre ez a csapadékos tavasz remek lehetőséget biztosít, így bele is vágtam...
Először a szurdokot látogattam meg...
Már minden évszakból van fotóm...mesés hely....
Következett az Ilona-völgyi vízesés...
Magasról zuhan alá...nagyon látványos az esése...
A sok kiöntés és átfolyás miatt elszántabb túrázóknak is élmény az út ide.
Végül a Bükk egy rejtett völgyében találtam rá-számomra-a legszebbre...
Szerencsére nem tartozik a felkapott kategóriába.
Szűk völgy mutatta az irányt...
Ezután egy nehezen járható kaptató következik, végig sok hordalékkal és százados bükkfák kidőlt törzseivel szegélyezve. Nem könnyű terep.
A Sebes-víz vízesése több lépcsőn bukdácsol alá a mészkőtufán...
Kicsit hasonlít a Fátyol vízeséshez, de az nyomába sem érhet ennek. Vadregényes, érintetlen...nem holmi kerítéssel körülvett turistacsalogató látványosság.



Már csak egy páros maradt...remélhetőleg hamarosan pont kerül az ügy végére :)
.......
.......
A legutóbbi poszt végén utaltam egy új témára...
Az úszó leseimből szoktam figyelni a lassan imbolygó barna rétihéjákat a nád felett...
Hát nem igaz, h nincs róluk valami normális fotóm...
Széklessel kiültem egy magasabb pontra és vártam a madarakat...
Jöttek is szépen...először a tojó...
Azután meg  a hím...
Hordják a fészekanyagot...
A nádas 2 párnak nyújt otthont és így elkerülhetetlenek a konfliktusok...
El is terveztem egy fára épített, ideiglenes megfigyelő fedezéket...
Jó lenne minél hamarabb összedobni....

2017. május 12., péntek

2017. 04. 29.

Bakmustra.
Ilyenkor a legideálisabb feltérképezni a területen élő őzbakok lakhelyét.
A korosztályok jól elkülöníthetők, viszonylag hamar fel lehet fedezni a patásokat a kultúrákban, bár a repce már túl termetes ehhez....
Egy magas hatost keresek.
Több hektárnyi búzában gázolok...mindenfelé őzek, de semmi kedvemre való....
Mintha mozdulna valami...
Belövöm az irányt és lassan közelítek....
Végre látom az agancs végét....
Innentől egy órán keresztül próbálom felállítani, de nem mozdul....
Még az agancs vége is eltűnik...tanácstalan vagyok....
Aztán...csak úgy...kilőtt, mint egy rakéta...én meg bámultam utána...
Szép bak, koros bak...rafinált bak....annyira sprintelt, h vissza se nézett...nem is láttam még ilyet.
Útban a kocsihoz elkapott egy zivatar...meg sötét is lett...majd holnap.
..........
..........
Új terület, új bakok...
Ez egy kivételesen jó élőhely...mindig van itt 2-3 nagy bak....
Ebben a tudatban vágtam bele a cserkelésbe...
Először öreg sutát veszek észre...
 Aztán egy örökös közepes kerül elém...
De nem marad sokáig....
Beljebb egy kicsit erősebb tápászkodik fel...hordó formájú suta van vele...
Elgaloppoznak...a suta alig szalad...óriási hasa van...
Majdnem sötét van már...
Ballagok haza...
Valami motoszkál bennem...ezek a bakok uralnák ezt a király élőhelyet????
Visszafordulok....ő áll ott...hát nem egy nagylegény....pedig milyen jól mutatott volna valami 500 grammos csoda a mai történet végén :)
Nem lehet mindig csattanó....
..........
..........
Másnap ismét őzek nyomában járok...
Csak találni kellene már végre egy nagyot....
Ezzel szemben 2 kicsit találok....
A lepucoltnak érdekes anatómiai felépítése van.
A szegycsontja csúnyán kiáll...
A bakok ide oda sétálnak forgolódnak, mivel szembe fény van a színek változnak folyamatosan...
Végül még a nap is kisüt a bak meg eljön felém...
Miután eloldalognak átmegyek egy lucernásba...
Egy gidátlan suta szökell keresztbe...jó a szelem...tudom fotózni...
Szépen beugrál az ellenfénybe...
Bakok felszívódva...hol lehetnek a nagyok??????
Na mindegy...
Összefutok még egy gömbölyű sutával...óvatosan indul esti csipegetésre...
Csak a legzsengébbeket keresi...
Aztán jól megnéz magának és eloldalog...
Nem is baj...ilyen teherrel nem akarom tovább zavargatni...
Viszont láttam valamit...
Valamit, ami beindította a fantáziám..
A következő bejegyzésben fogok erről írni.