2022. 04. 10.

Csak délután tudtam kimenni a vízre, de már jóval nyugodtabban, mint eddig. Ugyanis a paraván működik, így nagyobb eséllyel tudok befeküdni világosban...Így is volt, semmi nem reppent fel előlem. Először a nyári ludak kerültek elő normális távolságra.

A gúnár felügyeli a vizet, néha a tojó is megjelenik...fiókák még nincsenek.Ahogy óvatosan nézelődök a háló alatt és az objektív mellett nagy , fehér folt úszik be látómezőmbe...jön a hattyú. Nyílegeyenesen felém...A lesem előtti terület fürdik a napfénybe egészen napnyugtáig, szóval gondolom, h ezért jön ide. Tíz méterre lehet a bütykös gúnár. Moccani se merek...párszor még közelebb karul, végül tollászkodásba kezd...egy 40 percesbe...

Varázslatos jelenetek ezek...lágy oldalfényben ez a fenséges madár a legnagyobb nyugalomban ápolja a tollait...nagyon közel van...hallani a csőre apró csattanásait, ahogy az pehelytollait csipegeti...nem várnék többet, de még az ágra is kiúszik...

Elmegy, ahogy jött....komótosan...királyi módon. EGy kanalas pár alig várta a hattyú távozását...jó messziről-repülve-érkeznek a beülőre...nagyon szeretnének már kicsit vakarózni...

Őket egy tökés tojó mozdítja el...nagy récék a kanalasok, de a tőkés mindegyiken túltesz...

Nem időzhet ő sem sokat...felénk siklik egy szürke gém... Rögtön az ágra ereszkedik és a tollaiban kezd matatni. Násztollak mindenhol, mutatós példány.

Egy jó fél óra után útnak indul, de csak a közeli-száraz- fára ül fel. A kis vöcskök nagyon aktívak. Párosával szelik a vizet és hangosan kacagnak egymásnak.

A nap végére vissza jöttek a ludak is...nagy megelégedéssel másznak fel a kiülőre.

Sok év tapasztalata mondatja velem, h ők a legszemesebbek. Annyira figyel valamelyik...olyan sosincs, h mindkettő egyszerre bogarássza magát. A szárcsák osonnak a nádas biztonságába, ideje nekem is menni...nagyon jó volt ez a délutáni fotózás.

Fut pár téma párhuzamosan ezen a tavaszon...az egyik tavaj kezdődött és idén folytatódik, a másikba is 2021-es megfigyelés következményeként vágok bele, de ezekről egy kicsit később...gyakorlatilag most úgy állnak a dolgaim, h 3-4 helyre tudnék menni fotózni és mind nagyon izgalmas és motiváló számomra, szóval nehéz döntések előtt állok.

2015. 05. 30.

Megbokrosodott teendőim közepette eléggé be kell osztanom a fotós napokat.
Döbbenet, hogy milyen korán kell már kelni a pirkadat feltartóztathatatlan előrenyomulás előtt...még nem aludtam el egyszer sem....én nem....de megértem azokat, kiknek gondot okoz a felkelés.:D :D
A lényeg, hogy a vízszint csökken, viszont a madarak jó aktivitással élik mindennapjaikat...van tehát téma rendesen.

Sok madár vedlésben van, így nem túl dekoratívak...de ez kicsit sem lényeges....
Egyik reggel furcsa szárnysuhogásra figyeltem fel...szokatlan hang volt...gyorsan kinéztem...

Vadgerlére nem számítottam, le is döbbentem a dolgon...inni jött és a tuskó jó alapnak bizonyult a folyamathoz...
A nagygázlók aktivitása fokozódik...ahogy csökken a vízszint, egyre több terület kínálkozik  a halászathoz...rá kell jönnöm, hogy a kócsagokat órákig el tudom nézni ebben a környezetben...
Meg a gémeket is...pláne, ha sejtelmes miliőben toppannak elém...

A szürke 200 árnyalata:)
Fognak is  valami kisebb halat, néha viszont a kopoltyús meglép....

Ahogy a napállás emelkedik egy bizonyos fél órában egész furcsa fényviszonyok vannak...
Van benne fantázia...csak legyen előttünk valami....

Egyik alkalommal fekszek a lesben, álmosítóan eseménytelen a hajnal...mikor szárcsáéknál nagy riadalom kezdődik...kapkodom a fejem...de nem fentről jön a veszély...pedig onnan is jöhetne...

A kicsik kint táplálkoznak a nád előtt, van ok tehát a lármára...

Kémlelem a vizet...ki lehet a gonosz???!!!
Szőrős hát töri meg a felszínt....vidra....nem is kicsi...hihetetlen...fotóm nem lett róla, de hátha látom még a jövőben...átlósan végig úszik a vízen és felszívódik...
Gyorsan visszaáll a nyugalom...én meg elkezdek röpképre gyúrni...ilyenek lettek...

Szóval a vízen minden a régi...újra feltűntek a kanalasok, meg a cigányrécék és a kiskáró is...

.....
.....
Imádom a nagy, pipacsos mezőket...nekem ez jelképezi a nyarat leginkább..
Pláne, ha egy őzfej is kikandikál a vörös tengerből...ellenfényben...hmmm...
Nem pont úgy jött össze, mint szerettem volna, dehát ez van...

Egyik este nagyon megörültem...... végre találtam egy nagy bakot...

Azóta voltam már tőle 10 méterre is, de jó fotót...sőt bármilyen fotót nem engedett magáról...meglesz a kihívás nyárra:))
Maradtak tehát a bak nélküli, fülledt nyáresték,a Hold és a pipacsok...

A következő időszak tartogathat szép élményeket, de hordozhatja a teljes kudarcot is...
Egy kis ízelítő...:)

Majd meglátjuk mennyire lesz együttműködő az alany.....

2014. 07. 06.

Van egy álláspontom a fotózásról...
A képeimért szeretek megküzdeni.
Felismerni, megtalálni, megfigyelni, kigondolni, kivárni, megvalósítani, örülni, büszkélkedni, visszamenni, újra átélni, továbbgondolni......
...........szóval egy fotó nálam mindig önálló szellemi termék marad, amibe a fotós minden kreativitását és ügyességét beleteszi....
Akkor tudok felhőtlenül örülni, ha az egész folyamatot én viszem véghez...
Éppen ezért ritkán megyek vendégségbe fotózni.
Ha mégis kivételt teszek leginkább tapasztalatszerzés okán teszem, vagy kíváncsiságból....
....
....
G. barátom talált egy pocsolyát a Hernád mellett és lelkendezve mesélte mennyi fekete gólya jár oda kajálni. A képeit nézegetve elgondolkoztam az egyiken....mobillal készítette a leshelyből egy adult feketéről, amint a les előtt áll.....uhhhh, ez azért fájt...
Ja, mindezt úgy, hogy a tákolmány 1 napja volt a víz mellett....na ez még jobban fájt:)
Nem volt mit tenni másnap már ott voltam és vártam azt a 25 fekete csodát.
Gondoltam én, hogy nem lesz hús a babból, de nagyon kíváncsi voltam...
Maga a pocsolya úgy 30 méter hosszú és mg-i kultúra kellős közepén párolog...jó helyen van.
Sok cankó volt...főleg réti, szürke, erdei, kormos, meg kanalasok, meg szürkék, meg kócsagok.....de nigra egy szál sem....

Sejtettem, hogy ez lesz....
A haza úton végig azon gondolkoztam, mikor jövök legközelebb...
4 nap múlva megint meg kellett próbálnom...hátha.
A múltkorinál is több madár mozgott a vízen...főleg cankók
Varázsütésre, még erős fényben  megjöttek a gólyák...

Pár dok.fotó után lapultam, mint egy hiúz...véletlenül se vegyenek észre...
Szépen kivárom az esti megvilágítást és majd akkor teszem tele az összes cf-et közelebbinél-közelebbi portrékkal:)
Hát nem így lett...
Jött egy nagyobb kócsag-csapat és a feketék 2 perc után tovább álltak....mondom, ilyen nincs!
Lefőttem rögtön...
Maradnak a többiek.

 Szerencsére a cankókra mindig lehet számítani.
Erdei cankó...

Réti cankó...

Füstös cankó...

Szürke cankó...

Ahogy a partikat fotózgatom piros láb mozdul a keresőben...
Visszajött egy gólya...el sem hiszem...
Közeledik felém, táplálkozik, nyugodtan viselkedik...

Még nem voltam ilyen közel ehhez a madárhoz, micsoda látvány.
Nem marad sokáig, de a kő már leesett a szívemről...köszi G!
....
Fiatal szürke gém közeledik valamit nagyon figyel...

Hal van a vízben...
Kisebb szépséghiba, hogy már nem él....

A szürkének sem kell, de a jelenet nagyon érdekes volt.
Aztán tovább jön felém. Portrét is akar...300 mm, vágatlanul.

Jó volt ez a délután.
A kócsagok felgallyaztak a nyárfákra...idje volt nekem is lelépni.

A nap utolsó képet a szürke biztosította...játékosak ezek a fiatalok:)

Örülök a fekete gólyának, jó nézegetni a képeket, de igazán akkor leszek elégedett, ha hazai pályán akadunk össze egyszer.
A kocsiban, hazafelé mélázok....
A lucernáson suta suhan keresztül...nyomában szabályos, hatos bakkal...MICSODA!!!!!
Nyakunkon az üzekedés:)))