2011. január 10., hétfő

2011. 01. 09.

Gondoltam szombat este, hogy a vasárnapot végig fogom fotózni. Kimegyek a területre és vadak után fogok cserkelni. Namost olyan köd fogadott reggel, hogy az élettől is elment a kedvem. Látótávolság 40 m, fénytelenség mindenhol.
Le....om, ma akkor is kimegyek.
A szokásos útvonalamon olyan belvizek voltak, hogy nagyon kalandosan jutottam előre. Nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt a délutánt. Halálos csend és nyugalom, semmi sem mozdult. Tájképeztem egy keveset és előkerült a makróoptika is. Semmi extra nem történt, de mégis nagyon jó volt a délután.
Tanulság: a körülmények sohase befolyásoljanak minket abban, hogy kimenjünk fotózni.
Odakint mindig jó!

2011. január 3., hétfő

2011. 01. 02.

Az év végét és az új év első napjait madárfotózással töltöttem. Telepítettem egy lest az erdő szélére...nagyon frankó helyen van: körben víz és erdőfolt, 100 méterre erdősáv, csend és nyugalom. Az első napokban nem volt nagy mozgás, de a hó beálltával beindult az élet. A következő fajok fordultak meg eddig a les környékén: nádi sármány, egerészölyv, szajkó, nagy őrgébics, nagy fakopáncs, kék- és széncinke, mezei veréb, őszapó, ökörszem, feketerigó, fenyőrigó, holló. Sajnos napsütés egy percig sem volt, így a jó fényeket hanyagolnom kellett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan telik az idő a lesben, mindig akad valami megfigyelni való. Az ökörszemek a jégen apró férgeket keresgélnek, tiszta zúzmara a lábuk, de ez nem nagyon érdekli őket. Az őszapók mindig lenyűgöznek kecsességükkel és hangjukkal...szerintem ők is apró kukacok után kutatnak... Az őzeket hanyagoltam mostanában...helyesebben szétnéztem a területen párszor, de csak a rudlik elhelyezkedését tanulmányoztam. Most töröm a fejem egy új "prodzsekten", pontosabban már tettem is lépéseket az ügyben...majd visszatérek rá, ha sikerült megvalósítanom...
.