2013. 05. 19.

A szülői háznál minden évben fecskék fészkelnek.
Tavaly is fotózgattam őket...elég bizalmasak, így nem volt nagy kihívás...
Valahogy innen indult a folyamat...

Nem kerítettem nagy feneket a dolognak, csak felálltam egy létrára és onnan exponáltam párat...
Közelre is beült a hím madár, de mindig egy vezetéket választott...eleinte zavart, de a fecske már annyira hozzá tartozik az emberi környezethez, hogy nem is idegen tőle egy műanyag kábel...

A tojó mindig úgy szállt le, hogy balról  közel legyen hozzá egy fal...később jöttem rá, hogy baj van a bal szemével és így védi magát arról az oldalról...

A hímről akartam közeli éneklőset 2x-ezővel, de a fény már túl sok volt és az iránya sem volt ideális...

Fecskék után jöhetnek a gyurgyalagok...persze arra már a következő nap délutánján kerülhetett sor...
Múltkor írtam, hogy megtaláltam a költőüreges domboldalt és nagyjából elterveztem a fotózást is...végre jöhetett a megvalósítás...nem mondhatnám, hogy tengernyi volt az időm, de ez sosem riasztott vissza...
Elhelyeztem a sátrat a domb tetején és vártam a madarakat...még beszállót sem tettem ki...

20 perc sem telt el és máris megnyugodtak...folytatták délutáni programjukat...vadászgattak, viaskodtak, udvaroltak...

Persze idő közben kibuktak az alkalmi fotózás problémái(távolság, fények, beülő stb), de első alkalommal nem várhattam jobb eredményt...folyt.köv...

2013. 05. 17.

Van egy dimbes-dombos terület Eger közelében, ahová általában naplementét megyünk bámulni...
Sokszor gondolkoztam már, hogy szét kellene alaposabban nézni a lankák között...Egy ilyen nézelődős napon az ember sok érdekes dolgot találhat....tömegével nyílnak a vadvirágok, őzek mozognak a bokrok között és gyurgyalagok termikelnek a napos oldalon...
A virágok terén van némi lemaradásom...mindig megfogadom, hogy több időt szánok rájuk, de valahogy mégsem sikerül...az őzek közbeszólnak....:)
Most is így volt...
Belemerültem a növények világába...

Mindenféle kompozíció kavargott a fejemben...sok térrel, kevés térrel, egészen szűken....
Már kezdtem elmélyülni a dologba, mikor vörös folt mozdul a gazban....
Őzek!!!
Na....eddig tartott a növényfotózás:)
Irány a két állat után...
Egy suta és egy bak haladt előttem a völgy felé....sajnos a szelem nem volt ideális, így szépen el is sunnyogtak...annyira azonban elég volt a találka, hogy megnézzem magamnak a bakot...öreg, meglepően erős aganccsal...

Ha már elindultam cserkelni nem hagyom abba...
Gyurgyalagok köröznek felettem...már nem először....itt az ideje, hogy végére járjak a dolognak.
Végignéztem a dombokat, de sehol egy partfal, egy leszakadás...hol lehet a telep???
Nagy nehezen leesett, hogy a madárkák nem falban vájták a költőüregüket...inkább a laza domboldalba fúrtak szétszórtan lyukakat...valahogy így...

Azon töprengek miként kellene besátrazni a helyet, amikor ismét mozgolódás tűnik fel a völgyben...
Őzbak!!
És nem is akármilyen...

De jó lenne, ha felém venné az irányt...megnézném közelebbről is...
Szöszmötöl, leamortizál egy bokrot, de felém jön...
A fények elfogytak mire a közelembe ér, de jól megnézem magamnak...persze záporoznak a sorozatok 600 mm-en,de már csak 1/100-adokra képes a rendszer...

Tesz egy félkört és szépen visszaballag a tanyájára....
Az lcd-n visszanézve esik csak le, hogy milyen hosszú szárú bakkal hozott össze az este...
El sem hiszem, hogy egy ilyen minőségű őzállomány él az Eged alatt...
Jövök még Augusztusban az tuti!

2013. 05. 09.

Végre sikerült!!!
Mielőtt a kedves olvasó beleélné magát....Nem...nem a lidérccel hozott össze az élet...legutóbbi bejegyzésem óta is kerestem, de ismét elnyelte a zápor...
Pedig igazán szép fények voltak hajnalban...

Csak szarvasok mutatkoztak, de még az eső előtt...

A maga nemében a mostani bejegyzésem tárgya is nyugodtan kaphatna valamilyen magasztos jelzőt, de még nem találtam semmi hozzá illőt. Olyat, ami igazán kifejezi ámulatomat irányában...
Egy növényről van szó...pontosabban egy orcidea-fajról...
Nagyon ritka, szigorúan védett és káprázatos....
Annyira féltik a botanikusok, hogy darabra tudják számukat és egyes populációkat bekerítve, bekamerázva védenek, emberi erővel megspékelve a nap 24 órájában...
Aki még nem jött rá, annak elárulom, hogy a Boldogasszony papucsáról(Cypripedium calceolus) van szó...
Na nem törtem be sehová, mint egy kém és nem is fizettem le senkit, csak egyszerűen találta egy helyet, ahol ez a csoda éppen virágzik...
Kerestem sokat ezelőtt, de a titkok tudói nem szívesen beszélnek a rejtett termőhelyekről...hozzáteszem, hogy teljesen jogosan és helyesen!!!Én sem árulnám el senkinek!
Szóval megtaláltam és ez a lényeg...
A legfurcsább számomra, hogy árnyas erdő rejtekében virágzik...az ember el sem akarja hinni, hogy mit keres egy ilyen növény a zárt lombkorona alatt...
Az első problémát-a legfontosabbat-az okozta, hogy semmilyen szinten ne rongáljam meg a környezetet...ezért az első órát a terület feltérképezésével töltöttem...
Az esztétikum is fontos, de most kivételesen óvatos voltam...csak telével...messziről...

Két alkalommal mentem ki a jobb fények érdekében és mindkétszer szépen eláztam...de nagyon megérte...sokan nem láttak még ilyen orchideát...a fotók 2 nap terméséből vannak...
Kicsit barangoltam a környéken és találtam egy szálat egészen nyílt helyen...ahhoz mentem közelebb...

Egy vadváltó mellett volt, így nem féltem a taposáskártól...

Próbáltam ellenfényeset is,

de mindenhogy varázslatos...

 Volt másfajta orchidea is a területen-a Bíboros kosbor(Orchis purpurea)- de arra érdemtelenül kevés időt fordítottam...

 Majd legközelebb...
Végezetül csak annyit: ismét bebizonyosodott számomra, hogy kemény munka a növényfotózás..
Sokat agyaltam a 2 nap alatt, de azt hiszem megvan az a fotó amiért jöttem!
Később publikálni fogom...

2013. 05. 01.

Május mindig izgalmas hónap számomra...
 madárdaltól hangos a határ...vannak most érkezők, de sokuk már tojást melenget, vagy fiókát etet...számos lehetőség kínálkozik  a leleményes fotós előtt az áhított madárfotó elkészítésére.
Mégsem emiatt szeretem a májust...
Az őzbakok kiosztották egymás között a legjobb élőhelyeket...vannak ugyan csetepaték, de a fontos kérdések már eldőltek...
Meglátogattam hát a legjobb területeket...kíváncsi voltam hol találom a nagy bakokat...
Rekkenő hőségben cserkelem végig a lucerna szélét....
Messziről feltűnik egy fiatal bak nem is túl messze...nem őt keresem, de ha már egyfelé megyünk....
Innen indultam...

"5

Nem volt túl nehéz...lehet, hogy még embert sem látott...

25 méternél nem akartam közelebb menni, már így sem fért bele teljesen a keresőbe...

 Nagyon furcsállhatta, hogy mi mozog a lucernában, de nem esett pánikba...lassan odébb sétált és utamra engedett...jó kezdet:)
A korong lassan csorgott a horizont felé...a fények szépen lágyultak, de a nagy bak nem akart elő kerülni...
Leülök egy gazfolt tövében és várok...ilyenkor mindig ez a legjobb...
Itt-ott őzek bukkannak elő és indulnak csipegetni a lucernába...ideje lenne már a területes baknak is megjelenni....
Zömök bak lépdel elő a sűrűből...rögtön megvillan hosszú szárú, fehérre fent agancsa...ahogy közeledik a többiek felé látszik a tekintélye...a fiatalok már odébb is álltak...
Fitogtatja erejét és pózolva veri agancsát egy bokorhoz...
Elfelé halad, de a nyomában vagyok...a fények már ideálisak, a szelem tökéletes...
Hirtelen megperdül az állat és felém veszi az irányt... nem tudok mit tenni...a hátamra fekszek objektívvel a hasamon...ha most valaki látna szénné röhögné magát....
A bak egy pillanatra leszegi fejét...ennyi elég is a felüléshez...
Érzékeli a jelenlétem, de nem gyanakszik...nyugodtan körbesétál és méreget...
Nem rá számítottam, sőt talán még nem is láttam ezt  a bakot. Lenyűgöző példány... a fegyverét vizsgálva nem csodálkozom, hogy miért nem a megszokott nagy bak a terület tulajdonosa....

 Miután gyorsan tele szaladt a 8 gigás kártya indulnom kellett tovább...úgy elosontam a helyszínről, h a nagy bak még csak felém sem nézett...
Alig megyek 100 métert újabb állat üti fel a fejét a növényzetből...ő is fiatalabb generáció, de már sokkal gyanakvóbb...

 Méltatlankodik is rendesen...

A riasztás hangja kalapács súllyal töri meg a délután csendjét...de ez jól is elsülhet...
Figyelmem egy repcecsík felé fordul....
Sötét agancs kandikál ki a sárga tömegből....öreg bak pihenését zavarta meg a böffentés...
Villámgyorsan eljutok a repce széléig....
Mozognak a szárak, de nem a szél fújja ...felém közeledik valami...remélem a keresett öreg...
Valami gyanús lehet neki, mert elfordul és oldalt bukkan ki a várt helytől...

Őt kerestem...
Örülök, mert nagyon hiányozna nekem a terület sarkából ez a harcos...
Fejdísze idén is minden igényt kielégít...
Találkozunk augusztusban....mormogom....
....amikor felveszi a nyári kabátját....azt a vöröset!
Sok ámuldozásra nem maradt időm, ugyanis elém kerül egy újabb fiatal bak...biztosan valamelyik domináns egyed örököse...még barkában van és nagyon reményteljes!

Azon gondolkozom, milyen jó volt ez a pár óra és a hazautat tervezem...csak rá nézek a sasokra, ha már a közelben vagyok...
Megint csak az egyik madárral találkoztam...remélem a másik a fészken ül...

A fények elfogytak mára, de így van ez rendjén...

Másnap ismét csak capreolusok....
Más területen is hasonlóan sok őzzel találkoztam...na meg kóbor kutyákkal vadászat közben...hmmmm.
Sokat kúsztam-másztam több-kevesebb sikerrel...semmi extra nem történt!
Íme a fotók...