2016. március 25., péntek

2016. 03. 19-20.

A múltheti csúfos beázásom után ismét a víz felé vettem az irányt. Szereztem egy másik mellcsizmát és magabiztosan gázoltam bele a az éles nádpengék közé...
Nem húzhatom tovább, el kell végeznem a lesek tatarozását...
Szerencsére nincs nagy munka, csak pár szöget kell beverni és 2 ponyvát újrahúzni...gyorsan meg is vagyok vele...
A szárcsák annyira benne vannak a területfoglalásba, hogy jelenlétemmel nem sokat törődve, a nyílt vízen hajkurásszák egymást...egy újabb jel, h itt az idő.
Ilyenek lettek a tutajok...low budget photography :)))
Ez már a 3. tavaszuk...nem is rossz eredmény.
...........
...........
Délután bakok után indulok...
Fénytelen, lapos idő van...azért bizakodok hátha valamit elém terel a tavaszi szél...
A mezőn megint alakul valami...
A történetnek most nem lesz folytatása...
A másik erdősávból két őz kocog ki és elviszik előlem a többit...nem tudom mi riasztotta meg őket, ...a  távolban jajgató motorfűrészre gondolok...
Annyi szerencsém van, h a párosról tudok valamit rögzíteni...
Talán a múltkori nagy bak...
Gyorsan kiürült a gyep...az előbb még sziesztázó őzek, most meg semmi....
Azaz majdnem semmi....
Nyuszi tűnik fel a láthatáron...
A szelem jó.
Addig ügyeskedek, míg valahogy normális távolságra kerül a 600 mm elé.
Aktívnak nem mondanám a fülest...végül mancsnyalogatás lesz a mai attrakció...
A világosság lassan szürkeségbe megy át, ideje menni....
......
......
Másnap egy régen tervezett témába fogtam..
A tölgyest ellepte a belvíz...talányos módon azt a részét, ahol még sosem láttam tócsákat..nem is értem..
Pár éve készítettem egy sorozatot ebben a témában és azóta várom, hogy ismét legyen lehetőségem valami hasonlóra....
http://jsndor.blogspot.hu/2010_10_01_archive.html
Volt még idő az igazán jó fényhatások idejéig, így őzek után nézte,.. Tájképezni csak különleges színek között érdemes...az meg ugye elég későn érkezik....
Szóval leültem az erdő szélére.... kényelmesen hátra dőltem...
A távoli földúton Níva porzik keresztül...megáll...kiszáll a gazda és jól bevágja az ajtót...
Alap esetben morcos lennék az ilyenekért, de most nem...ugyanis őzek tápászkodnak fel a szokatlan effektre...
Látok egy érdekes bakot...talán felém jönnek...
Egy másik állat is lohol az erdőbe, pont keresztezve a csapat útját...
A területes rögtön megnézi kiről van szó....
Nem is jöhetnének jobb irányba...kb 30 méterrel előttem fognak beváltani az erdőbe...
Elől jön ez a megviselt bakfi....rossz bőrben van sajnos...
Mögötte meg a ez a páratlan 8-as, domináns...

A kis csapat beszivárog a fák közé.....ott rögtön megállnak...be vagyok épülve a növényzetbe,várok...a biztonságos gazosban lelassulnak a mozdulatok...a kis gombos pedig tovább közeledik....
Szökken pár nagyobbat az exponálás zajától...pont elég, hogy elvigye magával a 8-ast...
Marad a suta és anyányi gidája előttem...lustálkodnak ,vakaróznak....
Nem piszkálom őket, lassan hátracsúszok és lelépek....úgyis menni akarok a tölgyesbe...
A szél erősödött mire a láphoz érek...a belvíz jócskán fodrozódik.
Alaposan körbejárom a területet valami látványosabb kompozíciót keresgélek...elég sok a zavaró elem...gallyak letörve mindenfelé, burjánzó aljnövényzet...szóval eltelik egy fél óra mire megtalálom az elképzelt beállítást...
Két szűrőt csavarok fel a 10-20-ra... egy cirkulár polárt és egy nd 1000-et...
Imádom az nd 1000 által nyújtott képi világot...egészen szürreális valóságot mutatnak meg a fotósnak és rajta keresztül minden szemlélőnek...
A technikai háttérről csak annyit, h minden kép 30 másodperces vagy hosszabb záridővel készült, a manuális élességállítás és expó beállítás elengedhetetlen és persze  stabil állvánnyal + távkioldó a "B" idő miatt....
Előző vasárnap csináltam tesztfotókat a helyről....
A héten meg sokat agyaltam a továbbiakon és így jött létre az új sorozat...



Valami ilyesmit akartam, szóval egyenlőre elégedett vagyok a folyamattal és a végeredménnyel is...talán pont azért, mert ezek a képek 3-4 hét tervezgetés, tesztelés és kivitelezés beteljesülései...
Végezetül egy werk a fotózás kulcspillanatáról....a két képet nézve nem is gondolnánk, h ugyan az az idő és helyszín:)

2016. március 21., hétfő

2016. 03. 14.

Nincs mese...megjött a kedvem...
A nagy bak, vagy csak a tavasz bújtatta ismét belém a motivációt...nem tudom, de újra tudok lelkesedni a jó képekért...de inkább a magányosan töltött órákért a természetben.
Reggel beleugrottam a mellcsizmába...tervben volt, hogy megreparálom a tél által megtépázott leseimet.
Nagy lendülettel gázolok a pár fokos vízbe és ugyan azzal a lendülettel szökdécselek is kifelé a partra...ugyanis valami történt a neoprén anyaggal a télen.... minden pórusán dől befelé a víz, kvázi most inkább szivacsként funkcionál...
Annyit azért sikerült konstatálnom, hogy a legrégebbi bunkeren kell a legtöbbet javítani, de nem olyan vészes a helyzet....
....
....
Gyorsan autóba...öltözés és irány vissza fotózni....
Hamar érek ki délután...a Nap még magasan jár...
Végigcserkelek egy tölgyest...tudom hol keresnek nyugalmat az őzek ebben a bolond szélben...
Egy hektárnyi vetésen baktatok keresztül mikor patások tűnnek fel a távolban.
Különösebben nem feszülök a helyzetre..úgyis észre vesznek...
A rudliban van 2 bak....messziről látszik nem szívlelik már a másik közelségét...és közben közelednek felém...
Inkább lehasalok....ki tudja...600 mm van fent..
Az egyik egy mechanikai sérült, rendellenes bak...igazi különlegesség...

A másik egy gyenge hatos...
Sikerül a legrosszabb irányba kerülniük engem...a fény így sajnos borzalmas lett, de valami jelenetben még bíztam...kár,hogy csak pózolásig jutottak...
A suta szépen elhozta mellettem a brigádot...magam sem gondoltam volna, hogy nem kapnak szagot...
Kezdésnek nem volt rossz...indulok tovább...
Átnézek egy árkon a túlsó vetésre...ott is pihen egy rudli...bakok suták vegyesen...
Lehasalok..gusztálom a bakokat...
A távolban csetepaté körvonalazódik...a lepucolt öregebb simán elzavarja a barkás fiatalat...így megy ez ilyenkor...
Aztán dolga végeztével visszaballag a sutákhoz...
Kicsit közelebb csúszok hozzájuk, de nem erőltetem nagyon a dolgot...
Ahogy hasalok a vetésen krúgatás üti meg a fülem...
Hihetetlen, de egy darucsalád mögém ereszkedik le úgy 50 méterre...óvatosan megfordulok, de sajna odébb libbennek...dokumentálom azért...hogy el ne felejtsem...
Továbbállok...nem ígérkezik semmi extra a nyílt placcon...
A tegnapi sarokra igyekszem...erdő és rét találkozik ott, remek élőhely a nagy bakoknak...
Kint érem  az őzeket...szépen ballagnak kifelé kajálni...és mindannyian bakok...ez még jó lehet valamire...
Átlagos hatosok, de úgy látom kint van a nagy is...öten összesen...
A távolságom, szelem jó...a fény is majdnem tökéletes....ennyi bak ekkora területen mindig tartogathat valami érdekességet...csak ki kell várni...
Látszólag nyugalom van...
Hirtelen egymás felé fordulnak és kezdődik a pózolás...
Nem lett ugyan komoly balhé a két fickó között, mégis élvezettel fotóztam végig a jelenetsort..

Vigyáznak féltett fejdíszükre..nagyobb szükség lesz rájuk augusztusban...
Valami jármű zavarja meg társaságot...szépen elszállingóznak a sűrűbe...én meg sietek vissza az autóhoz...
Láttam egy magányos bakot a repcében sziesztázni...hátha ott találom még....
A fények lassan a horizontot nyaldossák, a szél is alábbhagyott...még mindig helyén a bak...
Rácserkelek ...minden mindegy alapon...sietnem kell, ha még fényben akarom megcsodálni...
Van köztünk vagy 60 méter...megállok szusszanni...a bak meg feláll...
Hasra ereszkedem...na most mi lesz...
Dilemmám gyorsan megoldja az alany...ugyanis elindul felém...kiváló...
Lövése sincs, h előtte hasalok...
Jó közelre engedem...
Annyira szeretem, mikor látszik az állaton, h semmire nem gyanakszik...
Ez az öreg is esti körútjába kezdett bele éppen...
Közben állóra fordítom a gépet...kellene egy szép "egészalakos"...mint tegnap...
600 mm-en készültek a képek...mind vágatlan....itt már a zár hangjára figyel...
De jó lenne már egy olyan tükör nélküli gép, ami tudná hozni ezt a minőséget..az lenne az igazi....és nem zavarná meg a legjobb jeleneteket a tükörfelcsapódás hangja....
Látom, h nemcsak felém tekinget...valami mozgást érzékelek a perifériámon én is...
Arra fordulok...pont a fénybe...
Atya ég, nem vettem észre a közelben fekvő másik patást...
Sutának tűnik, de vakít az esti narancssárga..nemsokat látok belőle...
Exponálok, kb érzésre...
Miután ő is elszelel ránézek az lcdre és alig hiszem el....
Egy törött szárakat viselő bak került az ellenfénybe, ráadásul produkálta is magát...mesés.
Azon gondolkozom hazafelé, h ismét mekkora szerencse kellett egy ilyen képhez...
Hacsak arra gondolok, h idefelé jövet is megpróbálhattam volna rákúszni...minden máshogy alakul...
Bízzunk a megérzéseinkben és akkor oldalunkra áll a szerencse:)


2016. március 15., kedd

2016. 03. 13.

Végre kint...
Újra.....
Megbokrosodott teendőim közepette nem tudtam a fotózással foglalkozni, legalábbis nem a természetfotózással...
Hagytam ülepedni a dolgokat, átgondolni az eddigi "munkásságom" és különféle konzekvenciákat levonni...azt mondják  a nagyok így kell árnyaltabb látásmódot kialakítani...
Meg kell tanulni a lényegre koncentrálni...ez nálam azt jelenti, hogy most már csak akkor exponálok, ha tudom mit és milyen körítésben akarok fotózni...
Ajjaj, ez eléggé filozofikusra sikeredett:)
Na de vissza a valóságba....
Gábor hív...menjünk muflonozni...
Jó terv...kint mozog a nyáj a vetésen...csak melléjük kell osonni, mielőtt visszaváltanak az erdőbe reggel.
Nagyon korai a 4 órás kelés, de most jól esik...lendületet érzek...
Még alig pirkad mire letesszük a terepjárót és kilesünk a bokros mellől.
Nagyon hosszú a vetés, amire kijárnak a birkák...két oldalon végig bokros és erdő...
Két nyáj mozgolódik előttünk, vannak vagy hatvanan...messze , pont a túlsó bokorsorhoz közelebb...
Át kéne mennünk a túloldalra, ezért gyorsan megkerüljük a táblát...így viszont a szelünk lett katasztrófa.
Erős lökések vannak...hátha elfújja a szagunkat.
Az egyik nyáj közelébe bukkanunk ki a gazosból..mohón reggeliznek...és felénk közelednek párhuzamosan a növényzettel...
Villámban bekúszok az ágak közé-obival előre- és várom a kosokat.
Van köztünk egy pici hajlat, abban szaladoznak...
Sajnos nem teszik meg azt a szívességet, hogy felém nézzenek....de legalább itt vannak.
És egyszercsak, minden előjel nélkül...hussss...nem úgy mint az őzek, vagy szarvasok,  h vetnek egy kósza pillantást a gyanú iránya felé...neeem...
Értetlenül állok az eset előtt. bár van ötletem mi volt a baj...:)
Leszaladtak a másik brigádhoz és együtt eltűntek az erdőben...
Még láttuk őket a domboldalon 10 perc múlva...
Egymás után sorjáztak a fák között... és ezzel világossá is vált, h a mai muflonfotózás sem tartott tovább 3 fotónál...nem egyszerű dolog ez kérem...
Végszóként azt mondom, hogy jól esett, ahogy átfújt a márciusi, bolond szél és nem fotóztam semmi értékelhetőt:)
Nincs gond, délután őzek után nézek...hazai terepen mindig van ok a bizakodásra...
.......
.......
Kisüt a nap -olykor-ebben a fura időben..autóval felderítem a terepet...
Belvizek mindenfelé...alkalmas helyek kerülnek szemem elé egy jó kis fekvőlesezéshez...
Darucsapatot indítok útra a vetésről...örülök nekik.
Árad a patak is, megállok egy kicsit tájképezni...
Több időt kellene fordítani erre a témára...
30 másodperces expó ez a kép...lehetett volna nagyobb szerencsém a felhőzettel...
Olyan jól elszórakoztam a fával meg a patakkal, hogy majdnem lekéstem a bakokról.
Gyorsan átkocsikáztam az egyik kedvenc helyemre...
Lassan elindultam a fasor mentén...kb tudtam hol várható az őzek előbukkanása. Leültem egy ezüstfa tövébe és vártam.
A szélcsendesebb oldalban kell ilyenkor keresni a patásokat...
Fél óra sem telik el mikor kilép két bak a rétre...és pózolgatnak egy kicsit..
Jól esik meghúzódva várni mi fog történni...
A fények esnek...
Valamiért nem egymással vannak elfoglalva...visszafelé tekintgetnek...ezt teszem hát én is...
Már értem..itt van ő is...tavaly lakott itt egy erős bak, valószínű hozzá van ismét szerencsém...
Gyorsan sunnyogok még felé pár métert, aztán hason folytatom...
Jó helyen vagyok...de egy óvatlan pillanatban a bak rám emeli tekintetét...
Nem mutatok nagyobb élőlényt, mint egy mezei nyúl... ilyenkor az őzek kíváncsisága sokszor erősebb a félelemnél...
Jól spekulálok...a bak elindul felém...
600 mm-rel fotózom, fekve, kb 1/60-okkal...a képstabi teszi a dolgát..
Erősen alkonyodik, de némi fény átszűrődik a vékony felhőn...
A bak pedig lépdel felém...izgalmas nagyon...
Tudom, h mi fog következni...annyiszor megfigyeltem már ezt....nem is kattogok fölöslegesen...
Dolga végeztével ismét elindul...és hagyja magát fotózni...
Örülök neki, h találtam egy rétet és nem egy vetésen, vagy szántáson kellett találkoznom ezzel a szép bakkal...Állóba fordítom közben a vázat és úgy várok egy vágatlan "egészalakosra..."
Ez lett belőle..
Elégedett vagyok a sorozattal...első tavaszi őzezéstől nem várhatnék többet.
Nyugtalan őkelme...gyanús neki ez a nagyszemű fekvő valami...eloldalog éjjeli tanyája felé...bónuszként megáll és rázkódik egyet...
Aztán eltűnik biztonságos hajlékába..ebben a gyönyörű esti fényben...
Az lcd-t nézegetve, jó érzésekkel telve ballagok autóm felé és a másnapi terveket szövögetem...
Hamarosan olvashatjátok annak a napnak a történéseit is...