2024. 03. 10.

A február sehogy sem akart visszahűlni, így gondolataim egyre inkább a vizes lesek felé terelődtek. Sikerült szépen megreparálni őket egy hónapja, így mehetett az első fotózás. Kiszagoltam előtte párszor, távcsöveztem messziről, hallgatóztam közelebbről és megállapítottam, h sok csörgő és kevesebb kanalas pihen a holtágon. Az egyik délután eljött az idő....mivel úgy lett kialakítva a les, h észrevétlenül be lehet osonni nem is repült fel semmi a vízről. Tele volt madárral a horizont. Élveztem a látványt és a langy meleget. Tavaszi hangulat volt ez már a javából.  Sajnos csak egy akksit vittem, ami kb félig volt, így idő előtt kellett kimásznom....de biztos volt, h másnap hajnalban jövök. Így is lett. Ugyan borult volt a hajnal, de a vizes környezet ébredése minden évben elkápráztat. A reggelt a videó töltötte ki inkább, de fotózni is tudtam eleget. A csörgők és a kendermagosok szépen mozogtak, de a hattyúpár is megmutatta magát. A szárcsák nyomják az akciókat, a nyári lúd már fészken ül. Íme pár kép a lesezésekről:

Nézzétek meg ezeket a videókat is! Talán jobban vissza adja a hangulatot.

Márciusi hajnal

Szárcsák harca

2022. 04. 01.

 Eddig váratott magára az év első bejegyzése.

Télen nem voltam eléggé motivált, viszont az egyik február végi futásomat úgy alakítottam, h útba essen a vizes leseim bölcsője, a nyugodt holtág.

Volt rajta pár kacsa, aztán semmi több...nem is izgattam magam, de a következő hétvégén-mikor már melegek voltak a délutánok- százszámra lilikeket fedeztem fel a vízen. 

A sok madár látványa egészen megbabonázott, rögtön tervezgetésbe fogtam. Először a leseket kellett megvizsgálni...mennyi kár esett bennük az elmúlt évben...A háromból egyet tudtam össze rakni...a nyárfaraklap nem bírja a vizes közeget, de egy gyors fotózásra jó leszek belőle...

Mindösszesen kétszer zavartam meg a madarakat...harmadjára már nem jöttek vissza...valószínűleg a melegedés is közre játszott, de nagyon sajnáltam a dolgot. Minden évben itt vannak, de csak 1-2 hetet pihennek a vízen...talán jövőre....Tudtam azért mást fotózni, de a lilikek nagyon hiányoznak a galériámból....

Március hozott pár-igen fagyos-hajnalt. Mellcsizmában kint feküdni elképesztő volt. Ilyen hideget még nem éltem át, mint akkor...jó volt azért kint hasalni, még ha extrát nem is tudtam fotózni...pedig a környéken csak nálam van víz...

Megjött a kedvem és ha már így volt, összeraktuk az új szalakótás lest is...új élőhely, új tapasztalatok...várom...

Aztán csak megnéztem az őzállományt is...sok rudli még együtt van, igazán jó bakot-számomra tetszetős öreget-nem is láttam.

Itt járok most...

A rétihéjás-kakukkos lest is rendbe tettem...nagyon szeretek benne ücsörögni...jó lesz, ha már fotót is mutathatok belőle...

2020. 04. 07.

Az volt a tervem, h a kendermagosokat végre ráeső fényben is lefotózom. Stabilan járnak a beülőre, egy délután 3-4x is tollászkodnak rajta. Nincs hát más dolgom, csak megint hajnalban menni és megvárni mire a nap szépen eléri a beülőt.
Már-már vidáman gyömöszölm magam a mellcsizmámba. Hű társam ez a remek darab...nagyobbat hordok, h a hajnali mínuszok ellen lehessen vastagabb ruhákkal védekezni. Ezelőtt neoprénes volt, de azt a nád rövid idő alatt elintézte...szóval nem kell drága, csak vastag legyen a műanyag...
Megint nagyon korán érkezem, de telihold van...szinte végiglátok a holtágon...
A háló alatt kényelmesen elhelyezkedem...csak a hangokra figyelek...könnyedén különböztetem meg a sokféle récehangot. Megtanulja az ember, ha sokat hallgatja őket...már a tojók hangját is kihallom...
......
......
Jön a hajnal...
Pára hengergődik a felszínen...és a kendermagos gácsér máris előttem mozgolódik...

A tojó is jönni fog, nem kattintok sokat, nehogy elvigye a hang...
Fél perc múlva...

Közben a böjtik és a csörgők is elindultak..
Van, h alig férnek a képbe.

 A napkelte még messze van, de a színek attól mindenhol mejelennek.
A gácsér másodjára is visszatér...

 Majd a tojó is, de egy újabb páros megzavarja a harmóniát...

Vagy éppen a mindig morcos szárcsák kavarnak be...

A kanalas társaság ma nagyon aktív. Beindult a nász és a sok madár folyamatos kotyogásban van...

Túlzás nélkül, annyi madár idén, h egyre nehezebb olyan képet csinálni, amibe nem zavar bele egy másik szárnyas...

A fény már elérte a vizet...
A csörgők is nászolnak...rég elképzelt képet sikerül elkészítenem...

 A récék fél nyolc magasságában nyugovóra tértek...mindengyik szárnya alá tette a fejét és elaludtak...ilyenkor szinte hihetetlen, h az előbb még pezsgő víz elcsendesedik.
Ez a béke a kis vöcskökre nem vonatkozik. Ők is a szerelemnek hódolnak ezekben a napokban és hasonlóan territoriálisak, mint a szárcsák...

Velük még elvoltam a kemény fényekig, aztán leléptem...
A végére egy olyan kép, amit rég szeretnék megcsinálni...
Talán majd, ha lesz egy kicsit gyorsabb vázam...:)

2020. 03 16.

Nem panaszkodhatom...
Forr a víz a rengeteg madártól. Idén különösen jó év köszöntött úszóleses fotózásaimra. Írtam, h nem esik jól a korán kelés...blablabla, mégis több okból a hajnalt választottam récelesre. Azokati fényeket nem lehet fölülmúlni, valamint a kacsák sokkal aktívabbak reggel, mint délután.
Idén sok a kanalasréce, a cigányréce, kendermagos réce, csörgő réce...ennyit még sosem láttam a holtágon...a víz viszonylag alacsony és a környéken sehol sincs konkurencia...szóval minden ideális.
De haladjunk sorjában....
Délutánonként, ha elég ügyes vagyok be tudok slisszanni az egyik lesbe. Fúj a szél, ami jól és rosszul is elsűlhet. Ahogy beérek a nádba, lépteim lassulnak...már látom a vizet és látom a madarakat is. Vagy 10 pár liba posztol előttem...na ez nem lesz könnyű. Most veszem észre, h a lesem kifordította a nagy szél a helyéről...azt is irányba kéne állítanom...40 percet állok a vízben és várom, h a libák arrébb menjenek...szerencsémre mind együtt indul a vetésre, hangos gágogás közepette...
A hangzavart kihasználva gyorsan beugrok a lesbe és egyenesbe küzdöm...a récék maradtak...
Főleg cigányok, de van más is...Szépen alakulnak a délutáni fények...a víz királykékké változik...
A csokoládé színű récék szépen közelednek...

Nehéz a bukó mozdulatukat eltalálni...gyorsan is csinálják, nameg laposan is.

Szépen beúsznak a legjobb távokra...a tojó és a gácsér is.

Közben a csörgők és a többiek is aktivizálják magukat...

A kisvöcsik egyre jobban "kacarásznak"...közel a nász...

Egész sötétig kint maradok...

....
....
A következő alkalommal megint délután kezdek...
Aktívak az erdei madarak is, mégis a vizet választom...

A libák ismét kint vannak, de most be tudok csusszanni a háló alá...
A gúnárok felvigyázzák a területeket...

A költés a végéhez közeledhet...ilyenkor a szárcsák is csak "laposúszásban" közlekednek, mert szigorú gúnár semmit nem tűr meg a fészek közelében....

Persze a szárcsáknak is megvan a saját területük és óhatatlanul keresztezik a másik útját...

Nincs nagy mozgás...észrevétlenül elhagyom a helyszínt és cserkelni indulok az utolsó, fényes órában.

Sok őzet látok, az öreg bakok már egyedül vannak.

 A fiatalok meg játszadoznak...

Már lemenő napnál lopom be ezt a nyuszit...mindig tapasztalom, h a nyulakat olykor veszett neheéz, olykor nagyon könnyű kicselezni...a mostanit nem volt nehéz.

A következő alkalommal mindenképpen hajnalban megyek ki...rálátok a másik les előterére és a kendermagosok ott múlatták az időt...a hajnali fények pedig oda jók...