2010. 05. 24.

Mondhatni ez egy tökéletes nap volt. Reggel hét után már a Lövei nevű területen voltam és az ott ismert nagy bakot kerestem. A dűlőúton befelé menet észrevettem, hogy mozgás van a búzatábla melletti gazosban. Egy bak rázta éppen a fejét és mivel a szelem jó volt, megközelítettem. Amikor már jól láttam rögtön felismertem: az előzőekben már 2x lefotózott "rossz-szemű" bakról van szó. Lassan elkezdett beballagni a búzába és ekkor felriasztott egy másik, fiatalabb bakot, ami viszont kifelé jött a gazosba. Érdekes szitu volt, de végül a fiatalabbra irányítottam a figyelmem. Nagyon közelre kerültem hozzá , de mivel elfeküdt semmit nem láttam belőle, de szerencsére nemsokkal később felállt... Délelőtt kerestem gyurgyalagokat és parlagi sasokat is, de csak egy csapat barátrécébe szaladtam bele. A délután kicsit szerencsésebben alakult: egy másik területre mentem ki és már kezdett elmenni a kedvem, mert rosszra fordult a széljárás, amikor egy belvíztócsa szélén megpillantottam egy mocsári teknőst. Nem hittem a szememnek. Még sohasem láttam vadon élő példányt és még le is tudtam fotózni...Kigyönyörködtem magam és a délután hátralévő részében a bizonyos, szemág nélküli bak nyomába indultam. A területre megérkezvén még a technikát sem vettem elő, amikor vörös folt üti meg a szemem a gazos úton.
Belenéztem az optikába és mit látok: az öreg legény csipeget az út szélén és vele van hűséges sutája is. A dolog további része már csak rutinmunka volt. Gyors cserkelés a búzatábláig, amibe a bak közben beváltott. Megjegyeztem azt a helyet, ahol elfeküdt és attól kb 10 méterre bújtam meg a magas táblában. Nem is kellett sokat várni és a bak ismét felállt. A kattogás nem nagyon zavarta, inkább kíváncsivá tette és elkezdett felém ballagni . Kb. 200 képet készítettem róla 2 perc alatt. Annyira közel jött, hogy már nem fért bele a feje a keresőbe és amikor teljesen megkerült, akkor ugrott el a sutával együtt. Jól látszik, hogy tűhegyes az agancsa és a bal agancsszáráról már lespórolta a szemágat. Gyönyörű állat az egyszer biztos. Utána elmentem még vízimadarazni, de tőkéseken kívül nem jött semmi. Indultam vissza, amikor a terület egy kisebb bakjával is találkoztam. Természetesen a megszokott helyéről ugrott el. A lemenő Nap utolsó fényeinél még elcsíptem pár sutát, amik egyébként még szépen gömbölyödnek, tehát gidát még nem fogok látni.

2010. 05. 23.

Régi tervem, hogy egy olyan bakot kapjak lencsevégre, amit már azelőtt is lefotóztam. A dolog nem tűnhet nehéznek, de ha abból indulunk ki, hogy az őzek agancsa minden évben változik és ezt a változást nemcsak a kor, hanem az időjárás, a táplálék stb.is befolyásolja, akkor azért már más a leányzó fekvése.
Most végre sikerült, azzal a kis módosítással, hogy egy olyan állattal futottam össze, amit télen fotóztam le, még barkás aganccsal. Nagyon jól megfigyelhető, hogy a barkában lévő agancs formájában teljesen olyan, mint a már kész fejdísz.
A találkozás megerősítette bennem azt a tényt, hogy az őzek mennyire jól tartják a megszokott élőhelyüket. A 2 fotó érdekessége még, hogy a téli egy Sigma 150-500-zal, míg a mostani a Canon 400/f5,6-tal készült. A különbség jól látható...Egyébként a napot azzal kezdtem, hogy beültem kicsit az itatóhoz, de nem volt mozgás, aztán felmásztam a tetőre fecskefotózás céljából. A gondom még mindig az, hogy a fehér vezetéket nem tudom kiküszöbölni, ugyanis a madarak oda szeretnek ülni.
Amikor már kezdtek alakulni a fények kimentem őzezni, de közelgő zivatar nem engedett sok időt nekem. Egy rozsdás csuk tojót azért sikerült elcsípnem. A lényeg, hogy ismét láttam azt a különleges őzbakot, amit már régebben is megfigyeltem. Az öregúr ugyanis lespórolta a szemágakat az agancsáról. A helyét nagyon jól tartja és mindig egy sutával mozog.(a szakirodalom szerint az őzek magányosan élnek, de ez a páros is bizonyítja, hogy sok mindent nem tudunk még őzetológiából).
Holnap hajnalban új tervekkel indulok a természetbe. Az őzeket egyre nehezebb észrevenni...

2010. 05. 15.

Eső, eső, eső! Alapvetően semmi bajom vele, de ami sok az sok.A héten nem jutottam ki a természetbe és megfogadtam, hogy ha lesz egy kis napsütés szombat reggel, akkor kint kezdem a napot. Szerencsére 7 körül fény szűrődött be az ablakomon...gatyát, pólót fel és indultam is makrózni a közeli rétre. Telét nem is vittem, mert nem olyan helyre mentem, ahol szükség lehetett volna rá. Felpattintottam a Tamron 90 mm-es makróját a vázra, a vázat az állványra és nekivágtam a rétnek. Nagyon meg vagyok ezzel az "üveggel" elégedve. Frenetikus képe van. A minap olvastam valakitől, hogy ez az úgynevezett "killer lens"...mit mondjak, nem áll messze az igazságtól. Másfél órát tudtam fotózni, mert az idő elromlott és ismét jöttek a szürke esőfelhők.

2010. 05. 07.

Hazajöttem a szüleimhez és észrevettem, hogy a fiatal barázdabillegetők már el is hagyták a fészküket és az udvarunkon lévő bokrokon és köveken tanulják a fészek utáni életet. Feldobtam a telét és máris nekiláttam a fotózásnak. Ezzel foglalatoskodtam úgy másfél órát és közben vettem észre, hogy egy kenderike énekel a tetőn és egy dokfotó keretein belül meg is örökítettem.A szomszédunkban van egy istálló, amiben még régebben szarvasmarhákat tartottak. A füsti fecskék nagyon szeretnek ilyen helyeken fészkelni és így költ is ott 4-5 pár.Megfigyeltem, hogy szívesen ülnek fel az udvarunkon lévő vezetékre csivitelni és pihenni. A terv már össze is állt a fejemben: mivel a vezeték magasan van, a megfelelő nézőpont miatt felmásztam a tetőre és a következő 2 órát fecskefotózással töltöttem. A hátteret egy vérmogyoró-bokor szolgáltatta. Délután 4 körül kimentem egy kicsit őzezni. Egy fiatal bakkal találkoztam, de sutát csak egyet láttam. Valószínűleg ilyenkor már nagyon óvatosak az ellés miatt. A fények nagyon szépek voltak, így beültem a búzába egy belvíztócsa mellé vízimadarazni. Nem sokat kellett várnom, mert 2 nyári lúd húzott el a fejem felett, sajnos nem akartak leszállni. Később láttam egy kabasólymot és pár ölyvet. Már majdnem lement a Nap, amikor tőkés réce gácsérok húztak le a tócsához és végre sikerült róluk szép képet készítenem. Hazafelé a naplementében gyönyörködhettem.

2010. 05. 05.

Megbeszéltem Zsolt barátommal, hogy eljön velem őzeket fotózni és a mai napot jelöltük ki.
Délután 3 körül értünk ki a területre és egy lucernásban máris megpillantottunk egy őzbakot. Annyira sikeresen cserkeltünk irányába(jó széllel), hogy már csak az tűnt fel, amikor a bak kidugta a fejét a növényzetből...mögöttünk:) Azért megörökítettem őkelmét.
Átmentünk arra a területrészre, ahol a múltkori nagy bakot láttam. Végig sétáltunk a búzatáblán, de csak két fiatal bakot tudtunk megközelíteni és fotózni. A rangidős köddé vált.
A gát mentén haladtunk tovább, amikor egy-facsoportokkal teljesen körülvett-búzatáblához értünk. A szelünk nem volt az igazi, így meg is riasztottuk az ott pihenő csapatot. 4-5 fiatal suta és egy középkorú bak ugrott meg előttünk. A bakról készült pár fotó és a monitoron visszanézve derült ki, hogy a múltkor megismert "rossz szemű"példány került lencsevégre.
A suták megnyugodtak és indultak vissza az erdősávba pihenni, de akkor már mi is a búzatáblában voltunk és mivel arra akartak menni, ahol mi guggoltunk jöhetett a fotózás. Érdekes volt, hogy az egyik sutát mennyire idegesítették a szúnyogok, egészen furcsa mozdulatokat láttam tőle.Otthagytuk azt a részt és átmentünk a közeli műút másik oldalára. Közben végig szólt a sárgarigó és a fülemüle, na meg a kakukk.
A másik területen láttunk ugyan pár őzet, de nem tudtunk közel férkőzni hozzájuk. Vagy a takarás volt kevés, vagy a szél volt rossz. Már indultunk haza
felé, amikor teljesen ránk jött egy fiatal, jó képességű bak, de már a fények nem voltak alkalmasak minőségi fotó készítésére.

2010. 05. 04.

Mivel a tegnap fotózott nagy bak ismerős volt nekem, így utána néztem az archívumomban és meg is találtam egy hónappal ezelőtti fotóját. Elképesztő ,hogy milyen jól tartják helyüket az őzek. Most is tervben van egy bak, amit eddig már két nyáron is lefotóztam. Örülnék neki, ha idén is előkerülne. Teszek fel róla is egy portrét.

2010. 05. 02.

Ma nem jutottam ki korán a tervezett helyemre, csak 9 óra magasságában. Az idő felhős volt és kezdett cseperegni az eső. Észrevettem egy bakot a közeli búzában, de mire elindultam felé ismerős madár alakjára lettem figyelmes. Közelebb lopakodtam és akkor világosodott meg előttem, hogy egy fekete gólya bogarászik előttem a réten. Messze volt és egy traktor sajnos elriasztotta, de azért egy dokfotót csináltam róla. Kicsit "sárgabillegetőztem" még és 11 óra magasságában értem haza.
Délután 3-kor ismét a mezőn kémleltem. Észrevettem két különböző őzcsoportot és jó széllel elindultam feléjük. Útközben megpróbáltam egy fácánkakast belopni, de annyira éles a szemük, esélyem sem volt. A kisebb csoport őz egyik tagja bak volt és egy árpaföldön átkúszva 15 m-en belülre meg tudtam közelíteni. Készítettem róla pár fotót, amíg szelet nem kapott. Az egyik szemével volt valami. Ez a harmadik képen jól látszik. Ezután elindultam a másik csoport felé és azokat is közelre be tudtam cserkelni. Többen voltak, köztük egy igen jó bak. A megfelelő takarás miatt egész közelről tudtam fotózni őket és így egy remek napot tudhatok magam mögött...de most már beszéljenek a képek...

2010. 05. 01.

Délelőtt kimentem a közeli, elhagyatott gyümölcsöshöz zöld gyíkot fotózni, mert gyakran kifekszenek sütkérezni az otthagyott termésköveken...találkoztam is egy átlagos méretű példánnyal, amiről készült néhány fotó.
Közben arra lettem figyelmes, hogy egy őszapó pár a kerítés közelében rovarokat szedeget. Beültem a szemközti bokrok közé és vártam a visszatérésüket. 5 perc várakozás után ismét megjelentek és ezután még 20 percig tudtam fotózni őket. A Nap már elég magasan járt, ezért kicsit kemények voltak a fények.