Jöttek szépen felém, de a szél mindig közbeszólt.
Délután gondoltam felkeresem azt a nagy bakot, amit múltkor csak rövid ideig láttam.
A területre kiérve a szelem nagyszerű volt és a Nap is tökéletes fényeket kezdett varázsolni a mezőre. Vittem álcahálót(TB) és lassan cserkelve elindultam a gazosban. Alig mentem 1 percet, máris 3 őz vörös foltja üti meg a szemem. Az egyik suta, a másik egy fiatal bak, viszont a harmadik...szabályos hatos sötétre tisztítva, fehér ágvégek, vastag szárak...a keresett nagy bak.
Egy virágos foltban feküdt el és ez annyira tetszett neki, hogy másfél órán keresztül, 8-10 méterre ültem tőle, beálcázva. Fények hibátlanok, a szél tökéletes,a környezet mesés, a bak kapitális...mi kell még???Mondjuk az, hogy felálljon az állat... és ezt nem akarta megtenni. Gondoltam nem mozdulok, mert minden együtt van, de amikor már annyi idő eltelt és kezdtek felhők kúszni a Nap elé tennem kellett valamit. Először riasztottam, aztán gidasírtam, végül elroppantottam egy gallyat...vesztemre, mert a rafinált bak kilőtt és csak egyszer nézett vissza. Bosszús voltam egy kicsit, de ez a bak is nagyon jól tartja a helyét, így fogunk mi még találkozni. Ezután kifeküdtem nyulakat fotózni, mert olyan vehemensen kergetőztek. Sikerült pár szép, ellenfényes fotót készíteni róluk. A terület nagyon tetszik, egy állandó lesben gondolkodom...






