Idő hiányában nem sok lehetőségem volt mostanság fotózni...ha pedig kijutottam egy db normális fotót sem tudtam összehozni...a november már csak ilyen, tavaly is ez volt. Ma is csak 3 órám volt, de nem bírtam volna a seggemen ülni. Kora délután elindultam az mg-i területek irányába. Nem volt semmi különleges célom, már pár őz látványának is örültem volna. Annyira ropogott a jég a szántáson, hogy esélyem sem volt halkan közlekedni. A gyönyörű ködös idő, némi napfénnyel arra ösztönzött, hogy inkább ücsörögjek az árokparton és leskelődjek csendben. Kb 2 percet ültem, amikor a közeli nádasból kiváltott elém vagy 10 őz. Valamitől megriadtak és nem tudták eldönteni, hogy merre tovább. Szerencsémre a rudli ketté vált és egy 4-es csoport felém vette az irányt. Köd, ellenfény és egy-még agancsos- bak...jó kombináció nem mondom. Nagyon jó volt az álcám, mert a vezérsuta sem vett észre, pedig nagyon éber volt. Előttem(20-30 m) csipegettek egy 20 percet, aztán vissza kanyarodtak a többiekhez. Nagyon király élmény volt és még most is azon morfondírozok, hogy miért volt a bak fején agancs. Ilyenkor már csak a fiatalokon lehet fejdísz. A monitoron kielemezve, tényleg az volt, viszont élőben simán középkorúnak tippeltem.
Végezetül pár kép novemberből...
