2012. február 27., hétfő
2012. február 15., szerda
2012. február 13., hétfő
2012. 02. 12.
Kétségkívül dobogós helyen fog bevonulni ez a nap fotóspályafutásom nagykönyvébe...de haladjunk sorjában:
5 óra és meggyötörten kelek ki meleg ágyamból...nem aludtam sokat, mert már nagyon vártam ezt a hajnalt...gyorsan elkészülök...1000 réteg ruha, babzsák, talált szivacs és az elmaradhatatlan Pennys farhát. Múltkor is szerencsét hozott, gondoltam nem szakítom meg a hagyományt:)
-12 fok... gyors negyed órás séta és már a lesembe fúrom be magam...alig múlt fél hat.
Nem fázok, jól felkészültem a mai napra...
Már pirkad.
Várom az első ölyvet, ami fél hétkor be is esik a hús mellé, de egy perc és 0 falat után sietve távozik...nem is kattintottam. Sebaj, jól kezdődik...ennek ellenére két órán keresztül egy ázott szarka sem száll a bunker elé...a reggeli fények csodásan világítják be a havas tájat, de sehol egy alany...
Mardos a kétely..mi lehet a baj???
Azon gondolkozom, hogy elhagyom a kuckót és megyek inkább őzezni ebben a hívogató időben, de valamiért a lesben maradok....
Árny suhan el kémlelőablak előtt...gondolom egy egerész, ami majd nem fog leszállni...azért kinézek...gyönyörű Rétisas fordul szembe velem..leszálláshoz készülődik...kapkodva ragadom meg a Canont és szemem rátapasztom a szögkeresőre." Csak szálljon le"...mormogom!!!
Még két kör és egy öreg madár érkezik a hóba....20 méterre sincs...remegek...nagyon régen éreztem ilyet fényképező mögött...azt hittem már nem is fogom átélni ezt az érzést.
Csak az első éles expó legyen meg..őrlődöm...a szögkeresőt belehelem...semmit sem látok...nyomom a gombot, mint süket a csengőt és reménykedem, hogy lesz közte éles is...
A madár nyugtalan...folyamatosan forgolódik is lármázik
...először nem értem, de abban a pillanatban megérkezik hozzá a párja...a vér most fagyott meg az ereimben...azok a karmok, azok a csőrök...ez hihetetlen.
Üdvözlik egymást, rikoltoznak és civakodnak...a Canon most inkább egy géppuskához hasonlít...
Persze megérkezett velük a kísérő brigád is: dolmányosok, szarkák, csókák.
Most jut eszembe: a csóka is egy gyönyörű madár és sok érdekes jelenet volt még aznap, de ez a poszt csak a sasokról szólhat:)
Olyan 20 percig ettek a les előtt....addig bírták a slep zaklatását. Aznap még 3x tértek vissza...mint a mesében.
Kettőig bírta a lábam a hideget, meg mondjuk a 8 gigás kártya is tele szaladt addigra.
Tudtam, hogy jó lesz a bunker, de azért így nagyon rendben van...Zsolti haveromnak mondtam is: csak akkor lett volna ennél jobb, ha a területen élő parlagi pár látogat a les elé...nagyon várom őket is, de még csak messziről mutatkoztak.
Még most is alig hiszem el, ami történt...egy adult Rétisas pár...INCREDIBLE.
Aki hasonló élményeket szeretne, annak azt üzenem, hogy mindent maga készítsen elő és építsen meg, mert a saját munka után leszüretelt gyümölcs íze messzemenőkig a legédesebb.
5 óra és meggyötörten kelek ki meleg ágyamból...nem aludtam sokat, mert már nagyon vártam ezt a hajnalt...gyorsan elkészülök...1000 réteg ruha, babzsák, talált szivacs és az elmaradhatatlan Pennys farhát. Múltkor is szerencsét hozott, gondoltam nem szakítom meg a hagyományt:)
-12 fok... gyors negyed órás séta és már a lesembe fúrom be magam...alig múlt fél hat.
Nem fázok, jól felkészültem a mai napra...
Már pirkad.
Várom az első ölyvet, ami fél hétkor be is esik a hús mellé, de egy perc és 0 falat után sietve távozik...nem is kattintottam. Sebaj, jól kezdődik...ennek ellenére két órán keresztül egy ázott szarka sem száll a bunker elé...a reggeli fények csodásan világítják be a havas tájat, de sehol egy alany...
Mardos a kétely..mi lehet a baj???
Azon gondolkozom, hogy elhagyom a kuckót és megyek inkább őzezni ebben a hívogató időben, de valamiért a lesben maradok....
Árny suhan el kémlelőablak előtt...gondolom egy egerész, ami majd nem fog leszállni...azért kinézek...gyönyörű Rétisas fordul szembe velem..leszálláshoz készülődik...kapkodva ragadom meg a Canont és szemem rátapasztom a szögkeresőre." Csak szálljon le"...mormogom!!!
Még két kör és egy öreg madár érkezik a hóba....20 méterre sincs...remegek...nagyon régen éreztem ilyet fényképező mögött...azt hittem már nem is fogom átélni ezt az érzést.
Csak az első éles expó legyen meg..őrlődöm...a szögkeresőt belehelem...semmit sem látok...nyomom a gombot, mint süket a csengőt és reménykedem, hogy lesz közte éles is...
A madár nyugtalan...folyamatosan forgolódik is lármázik
...először nem értem, de abban a pillanatban megérkezik hozzá a párja...a vér most fagyott meg az ereimben...azok a karmok, azok a csőrök...ez hihetetlen.
Üdvözlik egymást, rikoltoznak és civakodnak...a Canon most inkább egy géppuskához hasonlít...
Persze megérkezett velük a kísérő brigád is: dolmányosok, szarkák, csókák.
Most jut eszembe: a csóka is egy gyönyörű madár és sok érdekes jelenet volt még aznap, de ez a poszt csak a sasokról szólhat:)
Olyan 20 percig ettek a les előtt....addig bírták a slep zaklatását. Aznap még 3x tértek vissza...mint a mesében.
Kettőig bírta a lábam a hideget, meg mondjuk a 8 gigás kártya is tele szaladt addigra.
Tudtam, hogy jó lesz a bunker, de azért így nagyon rendben van...Zsolti haveromnak mondtam is: csak akkor lett volna ennél jobb, ha a területen élő parlagi pár látogat a les elé...nagyon várom őket is, de még csak messziről mutatkoztak.
Még most is alig hiszem el, ami történt...egy adult Rétisas pár...INCREDIBLE.
Aki hasonló élményeket szeretne, annak azt üzenem, hogy mindent maga készítsen elő és építsen meg, mert a saját munka után leszüretelt gyümölcs íze messzemenőkig a legédesebb.
2012. 02. 11.
Úgy hozta az élet, hogy még rendes fénynél ki tudtam "szaladni" a közeli erdőbe karulni egy kört. Nem akartam különösebben semmit a naptól, csak arcomban akartam tudni a metsző szelet...ismeritek ezt az érzést, amikor CSAK úgy jó kint lenni....
Alig értem a tölgyes mellé, beváltó őzekre lettem figyelmes...a szelem nem volt ideális, de azért megpróbáltam...Sietve beosontam az erdő közepébe és meglapultam...éreztem, hogy a 2 bak felém veszi majd az irányt...2 perc néma csend után szürke árnyak közeledtek a tölgyfák között.
Hasaltam a hóban, előttem a hátizsákom...minden frankó volt, csak éppen a bakok nem akartak megállni. Nem tehettem semmit, csak exponáltam folyamatosan...a közelebbi állat egyből meghallotta és már vitte is a másikat magával...
Tovább osontam, át a másik erdőfoltba...a 2 őzön kívül semmi sem mozdult...lassan mentem, az erdő takarásában és talán ezért, talán a nagy hideg miatt a 2 barkás 5 perc hezitálás után simán visszafordult az erdő irányába...ismét nem kellett semmi extrát hozzátennem, csak lehasaltam az árokpartra. Megint az expókat hallották meg olyan közel jöttek...két fiatal állat volt, viszonylag jó kondícióban...
Indultamban a szélfútta puszta adott fotótémát...legalább a 24-105 L-t alaposabban letesztelhettem...mit mondjak remek kis darab...
Alig értem a tölgyes mellé, beváltó őzekre lettem figyelmes...a szelem nem volt ideális, de azért megpróbáltam...Sietve beosontam az erdő közepébe és meglapultam...éreztem, hogy a 2 bak felém veszi majd az irányt...2 perc néma csend után szürke árnyak közeledtek a tölgyfák között.
Hasaltam a hóban, előttem a hátizsákom...minden frankó volt, csak éppen a bakok nem akartak megállni. Nem tehettem semmit, csak exponáltam folyamatosan...a közelebbi állat egyből meghallotta és már vitte is a másikat magával...
Tovább osontam, át a másik erdőfoltba...a 2 őzön kívül semmi sem mozdult...lassan mentem, az erdő takarásában és talán ezért, talán a nagy hideg miatt a 2 barkás 5 perc hezitálás után simán visszafordult az erdő irányába...ismét nem kellett semmi extrát hozzátennem, csak lehasaltam az árokpartra. Megint az expókat hallották meg olyan közel jöttek...két fiatal állat volt, viszonylag jó kondícióban...
Indultamban a szélfútta puszta adott fotótémát...legalább a 24-105 L-t alaposabban letesztelhettem...mit mondjak remek kis darab...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
