2011. 02. 11.

Ezen a hétvégén megpróbáltam kékes rétihéjákat fotózni. Már nincsenek a területünkön sokáig, így utolsó próbálkozásom volt ez a röpképfotózás. Igazából csak leültem egy kedvelt földterület szélére és mozdulatlanul vártam a madarat. Mint ahogy mindig, most is a tojóról sikerült normálisabb fotókat csinálni...valahogy mindig ő karul felém. Nagyon szép ez a madár. A tojónak tényleg bagolyszerű "arcszerkezete" van. A szikrázó napsütés arra ösztönzött, hogy a közeli erdősáv végében legelő őzeket próbáljam becserkelni. Lassú mozgás és némi hason kúszás után elfogadható távolságba jutottam hozzájuk. Szerencsémre egy róka is kiváltott a sűrűből és ha kicsit jobb a szelem egészen rám jött volna. Egészen napnyugtáig fotóztam őket és ahogy a bakokat figyeltem feltűnt, hogy a tavalyi agancshoz képest mennyivel kisebbek az ideiek. Figyelemre méltó példánnyal nem is találkoztam. Az egyik bak-valószínűleg- sugárgomba fertőzés miatt egy hatalmas dudort növesztett a homlokára. A kondíciója átlagos volt, viszont az agancsa nagyon nyeszlett formát mutatott. Kíváncsi vagyok az agancsok alakulására, de semmi pozitív előjelet nem tapasztaltam, szerintem jóval a tavalyi méretek és súlyok alatt lesznek az idei fejdíszek...

2011. 02. 06

Vasárnap délután karultam egyet a közeli mg. területen. A szelem most oda volt megfelelő és a Nap is jó felé akart lemenni:) Gondoltam csak találkozok valamivel. Alig mentem 5 percet máris feltűnt a vetésen legelő rengeteg vadlúd. Főleg nyári ludak és nagylilikek, lehettek vagy kétezren. Próbáltam rájuk menni, de nagyon szemes madarak a ludak, így csak röpkép-fotózásig jutottam:)
Annyira jó idő volt, hogy leheveredtem az árokpartra szívni a friss levegőt és nézni a ludakat. Szerencsémre... Felemelem a fejem, hogy szétnézzek....3 őz iszonyat sebességgel rohan keresztül a vetésen...pont felém. Régen szeretnék már felém rohanó őzet fotózni és lám itt volt az alkalom. Nyomtam a sorozatokat ezerrel, amíg a suta és a 2 gidája szél alá nem futottak. Akkor megfordultak és irány vissza, de sokkal óvatosabban, mint ahogy jöttek. Király volt.
Tovább lopakodtam az árokparton és találkoztam bütykös hattyúkkal és énekesmadarakkal is. Láttam egy 6-os rudlit és rengeteg libát. Visszafelé érdekes képződményre lettem figyelmes a jégen. Olyan alakzatot rajzolt az olvadás, mint egy idegsejt. Nehéz volt normálisan lefotózni, de talán visszaadja a fotó a látványt. Már lement a Nap, amikor elindultam haza, de azért pár naplementés fotóért meg kellett állnom:)

2011. 01. 29.

Végre nagyvadfotózásra indulhattam Kezs(www. kazsu. blogspot.com) fotóstársam invitálására a Mátrába. A történet előzményeként annyit, hogy betelt a pohár...a Bükkben sohasem látok fotózható távolságban állatokat és ezért kezdek elmozdulni a Mátra felé. Kezs "ígért" muflont, szarvast, vaddisznót és bevallom őszintén: vártam a szombat reggelt. Hét körül már a területen voltunk és elindult a cserkelés. Arra számítottunk ,hogy a muflonokat leszorítja a hó a magasabb területekről a völgyekbe és ott könnyebben lehet fotózni őket. Sajnos a hó kérgesre fagyott, így nem lehetett halkan közlekedni. Naposabb, déli oldalon viszont jobban elolvadt, így arra indultunk. Nem kellett sokat menni és máris csipegető mufloncsapatba ütköztünk a hegyoldalon. Volt köztük pár közepes kos és főleg jerkék. 30-40 méterről tudtuk őket fotózni:) A délelőtt folyamán többször
találkoztunk muflonokkal és végre láttam fotós távolságból SZARVAST is. Gyorsan elrepült az idő, de nagy élmény volt az tuti.
Dél körül tettünk egy rövid kirándulást a Tarjánka-szurdokba. Mit mondjak, ha nem tudom, hogy kis-hazánkban járunk el sem hiszem. Azt a helyet látni kell!

2011. 01. 09.

Gondoltam szombat este, hogy a vasárnapot végig fogom fotózni. Kimegyek a területre és vadak után fogok cserkelni. Namost olyan köd fogadott reggel, hogy az élettől is elment a kedvem. Látótávolság 40 m, fénytelenség mindenhol.
Le....om, ma akkor is kimegyek.
A szokásos útvonalamon olyan belvizek voltak, hogy nagyon kalandosan jutottam előre. Nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt a délutánt. Halálos csend és nyugalom, semmi sem mozdult. Tájképeztem egy keveset és előkerült a makróoptika is. Semmi extra nem történt, de mégis nagyon jó volt a délután.
Tanulság: a körülmények sohase befolyásoljanak minket abban, hogy kimenjünk fotózni.
Odakint mindig jó!

2011. 01. 02.

Az év végét és az új év első napjait madárfotózással töltöttem. Telepítettem egy lest az erdő szélére...nagyon frankó helyen van: körben víz és erdőfolt, 100 méterre erdősáv, csend és nyugalom. Az első napokban nem volt nagy mozgás, de a hó beálltával beindult az élet. A következő fajok fordultak meg eddig a les környékén: nádi sármány, egerészölyv, szajkó, nagy őrgébics, nagy fakopáncs, kék- és széncinke, mezei veréb, őszapó, ökörszem, feketerigó, fenyőrigó, holló. Sajnos napsütés egy percig sem volt, így a jó fényeket hanyagolnom kellett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan telik az idő a lesben, mindig akad valami megfigyelni való. Az ökörszemek a jégen apró férgeket keresgélnek, tiszta zúzmara a lábuk, de ez nem nagyon érdekli őket. Az őszapók mindig lenyűgöznek kecsességükkel és hangjukkal...szerintem ők is apró kukacok után kutatnak... Az őzeket hanyagoltam mostanában...helyesebben szétnéztem a területen párszor, de csak a rudlik elhelyezkedését tanulmányoztam. Most töröm a fejem egy új "prodzsekten", pontosabban már tettem is lépéseket az ügyben...majd visszatérek rá, ha sikerült megvalósítanom...
.

2010. 12. 14.

Az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik őzbakfotóm 3. helyezést ért el a Nimród magazin által kiírt őzfotós-pályázaton. Elég szigorúak voltak a kritériumok, ezért külön öröm, hogy díjazták a fotóm.
Az eredményhirdetésre a Nimród szerkesztőségében került sor, családias légkörben, igazi vadászemberek között... a szó nemes értelmében. Megtisztelő volt ilyen nagyságokkal elbeszélgetni és hallgatni az élménybeszámolókat. Örök emlék marad.
A fotóról csak annyit, hogy május 24-én készült és kedvenc őzbakom van rajta. Már 3 éve ismerem ezt a bakot, így nagyon sok "közös élményünk" van együtt. Visszagondolva...az egy nagyon jó nap volt:)

2010. 12. 05.

Idő hiányában nem sok lehetőségem volt mostanság fotózni...ha pedig kijutottam egy db normális fotót sem tudtam összehozni...a november már csak ilyen, tavaly is ez volt. Ma is csak 3 órám volt, de nem bírtam volna a seggemen ülni. Kora délután elindultam az mg-i területek irányába. Nem volt semmi különleges célom, már pár őz látványának is örültem volna. Annyira ropogott a jég a szántáson, hogy esélyem sem volt halkan közlekedni. A gyönyörű ködös idő, némi napfénnyel arra ösztönzött, hogy inkább ücsörögjek az árokparton és leskelődjek csendben. Kb 2 percet ültem, amikor a közeli nádasból kiváltott elém vagy 10 őz. Valamitől megriadtak és nem tudták eldönteni, hogy merre tovább. Szerencsémre a rudli ketté vált és egy 4-es csoport felém vette az irányt. Köd, ellenfény és egy-még agancsos- bak...jó kombináció nem mondom. Nagyon jó volt az álcám, mert a vezérsuta sem vett észre, pedig nagyon éber volt. Előttem(20-30 m) csipegettek egy 20 percet, aztán vissza kanyarodtak a többiekhez. Nagyon király élmény volt és még most is azon morfondírozok, hogy miért volt a bak fején agancs. Ilyenkor már csak a fiatalokon lehet fejdísz. A monitoron kielemezve, tényleg az volt, viszont élőben simán középkorúnak tippeltem.


Végezetül pár kép novemberből...