2013. 05. 01.

Május mindig izgalmas hónap számomra...
 madárdaltól hangos a határ...vannak most érkezők, de sokuk már tojást melenget, vagy fiókát etet...számos lehetőség kínálkozik  a leleményes fotós előtt az áhított madárfotó elkészítésére.
Mégsem emiatt szeretem a májust...
Az őzbakok kiosztották egymás között a legjobb élőhelyeket...vannak ugyan csetepaték, de a fontos kérdések már eldőltek...
Meglátogattam hát a legjobb területeket...kíváncsi voltam hol találom a nagy bakokat...
Rekkenő hőségben cserkelem végig a lucerna szélét....
Messziről feltűnik egy fiatal bak nem is túl messze...nem őt keresem, de ha már egyfelé megyünk....
Innen indultam...

"5

Nem volt túl nehéz...lehet, hogy még embert sem látott...

25 méternél nem akartam közelebb menni, már így sem fért bele teljesen a keresőbe...

 Nagyon furcsállhatta, hogy mi mozog a lucernában, de nem esett pánikba...lassan odébb sétált és utamra engedett...jó kezdet:)
A korong lassan csorgott a horizont felé...a fények szépen lágyultak, de a nagy bak nem akart elő kerülni...
Leülök egy gazfolt tövében és várok...ilyenkor mindig ez a legjobb...
Itt-ott őzek bukkannak elő és indulnak csipegetni a lucernába...ideje lenne már a területes baknak is megjelenni....
Zömök bak lépdel elő a sűrűből...rögtön megvillan hosszú szárú, fehérre fent agancsa...ahogy közeledik a többiek felé látszik a tekintélye...a fiatalok már odébb is álltak...
Fitogtatja erejét és pózolva veri agancsát egy bokorhoz...
Elfelé halad, de a nyomában vagyok...a fények már ideálisak, a szelem tökéletes...
Hirtelen megperdül az állat és felém veszi az irányt... nem tudok mit tenni...a hátamra fekszek objektívvel a hasamon...ha most valaki látna szénné röhögné magát....
A bak egy pillanatra leszegi fejét...ennyi elég is a felüléshez...
Érzékeli a jelenlétem, de nem gyanakszik...nyugodtan körbesétál és méreget...
Nem rá számítottam, sőt talán még nem is láttam ezt  a bakot. Lenyűgöző példány... a fegyverét vizsgálva nem csodálkozom, hogy miért nem a megszokott nagy bak a terület tulajdonosa....

 Miután gyorsan tele szaladt a 8 gigás kártya indulnom kellett tovább...úgy elosontam a helyszínről, h a nagy bak még csak felém sem nézett...
Alig megyek 100 métert újabb állat üti fel a fejét a növényzetből...ő is fiatalabb generáció, de már sokkal gyanakvóbb...

 Méltatlankodik is rendesen...

A riasztás hangja kalapács súllyal töri meg a délután csendjét...de ez jól is elsülhet...
Figyelmem egy repcecsík felé fordul....
Sötét agancs kandikál ki a sárga tömegből....öreg bak pihenését zavarta meg a böffentés...
Villámgyorsan eljutok a repce széléig....
Mozognak a szárak, de nem a szél fújja ...felém közeledik valami...remélem a keresett öreg...
Valami gyanús lehet neki, mert elfordul és oldalt bukkan ki a várt helytől...

Őt kerestem...
Örülök, mert nagyon hiányozna nekem a terület sarkából ez a harcos...
Fejdísze idén is minden igényt kielégít...
Találkozunk augusztusban....mormogom....
....amikor felveszi a nyári kabátját....azt a vöröset!
Sok ámuldozásra nem maradt időm, ugyanis elém kerül egy újabb fiatal bak...biztosan valamelyik domináns egyed örököse...még barkában van és nagyon reményteljes!

Azon gondolkozom, milyen jó volt ez a pár óra és a hazautat tervezem...csak rá nézek a sasokra, ha már a közelben vagyok...
Megint csak az egyik madárral találkoztam...remélem a másik a fészken ül...

A fények elfogytak mára, de így van ez rendjén...

Másnap ismét csak capreolusok....
Más területen is hasonlóan sok őzzel találkoztam...na meg kóbor kutyákkal vadászat közben...hmmmm.
Sokat kúsztam-másztam több-kevesebb sikerrel...semmi extra nem történt!
Íme a fotók...

2013. 04. 14.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nem történik több olyan véletlen esemény, ami miatt szabad lett a hétvégém...húúú......majdnem 2 egész nap:)))
Úgy álltam a dolgokhoz, hogy kihozom a legtöbbet ebből a hirtelen jött időrengetegből...
Előzetesen feltérképeztem pár vizes élőhelyet és a legtöbbet ígérő felé vettem az irányt a délutáni órákban. Három hatalmas belvíztócsa, körbe erdővel, fasorokkal....egész évben nyugi van a területen, némi mezőgazdasági munka azért folyik...
Ledobtam fekvőlesem az egyik partjára és érdeklődve hasaltam alkalmas fedezékembe...

 Andalító unkaszerenád szól mindenfelől, nyugati szél fodrozza a mesekék vizet...minden idilli...

 Azon gondolkozom, hogy 2 éve volt ilyen jó vizes év...mennyit hasaltam a békszagú iszaptenger tetején egykét elképzelt jelenet miatt...
Gondolataimból crossmtor hangja ráz fel...messze van, de merénylet ez ilyenkor...
Nem örülök!!!
De...
Felzavart egy gémet, ami az én tócsám felé veszi az irányt-újabb véletlen-!
Békázgat, csipeget és lassan vonul a víz közepe felé...

 Gőtét is talál...

Nem telik el tíz perc, máris megérkezik egy másik, dísztollas madár...

Dokumentálom az eseményeket, sajnos 600 mm-rel is messze vannak és még a fény sem ideális...
A kétéltűek nagy száma más ragadozókat is a területre vonz...
Egerészölyv csobban a vízbe,persze csak a szélére és már viszi is zsákmányát...

Az látszik, hogy nincs még itt a nagy madártömeg...se cankók, se töcsök, se lilék, se gulipánok...
Egy magányos baknak is tetszhet a hely...éjszakára a vízpartot választotta...

 Nagy terveim vannak ezzel a hellyel...

Másnap is ide igyekeztem, de egész máshogy alakultak a dolgok...
Ugyanis...
útban kifelé végigcserkeltem egy erdősávot...feltűnt, hogy őszapók mozognak a fák között...
Rég vadászom rájuk, gondoltam megpróbálom...
Beleseztem egy megfelelő helyre és vártam a madarakra...

Az elkövetkező 6 órában kb 8-szor kerültek az optikám elé...

Nehéz róluk egyedi fotót készíteni...később még publikálok párat....
Hazafelé azon gondolkoztam, hogy milyen apró nüanszokon múlik egy fotó létrejötte...mennyi dolognak kell együtt állnia ahhoz, hogy szülessen egy kép, ami az esetemben is csak így jöhetett létre...

2013. 04. 04.

Csak nem akar összejönni...
Ismét a lidérc(én csak így hívom) nyomában jártam reggeltől késő délutánig......
nem mutatta meg magát....nagyon óvatos lehet....
Csepergett egész nap, csak néha hagyta abba....a területen nagyon jó vadmozgás volt...láttam sok őzet: sutát, bakot, anyányi gidát, de amelyikért mentem azt nem....

Pedig minden fortélyom bevetettem és aprólékosan átvizsgáltam a területet....a lassú cserkelés egyetlen hozadéka egy fiatal szarvasbika volt, amit egy füves domboldalon értem utól...
Az exif szerint 46 méterről készítettem a lenti  fotót róla....megmondom őszintén ez az első értékelhető szarvasfotóm...nekem nagyon tetszik....a tekintete és a sörénye káprázatos...
Furcsa lehet a szarvasfotóim hiánya, de annyit tudni kell, hogy az Északi- Középhegység nem Gemenc...errefelé nagyon meg kell küzdeni egy jó szarvasfotóért....az élőhely teljesen más és a szarvasok száma is jóval kevesebb...
A bikát a túlsó domboldalról vettem észre...nem is hittem el, hogy ilyen korán kint legel a nyílt placcon....

 ahogy felé cserkeltem a dombhajlatban 3 őz legelészett....na még őket is ki kellett játszanom, de csak óvatosan...nehogy elvigyék a bikát...

Az expó hangjára nem estek pánikba, csak úgy "őzesen" arrébb oldalogtak....
A hajlatot kihasználva gyorsabbra vettem, mert a bika már a sűrű felé legelt...térdre ereszkedtem és az utolsó métereket hason kúszva tettem meg....
Lassan felnézek és látom a bika hátát....huhhh...még itt van....
Leveszem a rendszert a monopodról és felemelkedek....a bika is felkapja a fejét....
Nem ideges, sokkal inkább kimért, méltóságteljes...
....abban a 8 másodpercben, amíg farkasszemet néztünk  30 fotót készítettem róla...még mindig a hatása alatt vagyok....a szarvas az szarvas....a legfejedelmibb vad, még akkor is, ha ez csak egy csapos bikuci....

Aztán nyugodtan arrébb kocogott-csak úgy méltóságteljesen- és beváltott a bokrosba...

A lidérc nem adja olcsón a "bőrét", viszont minden ilyen nap egyre közelebb visz hozzá...

2012. 03. 28.

Még a "tavaszi tél" előtt voltam kóborolni egyet a természetben...akkor még semmi nem utalt az újabb 30 cm hóra...bíbicek köröztek a tócsák felett, kellemeset nyújtóztak az őzek a reggeli napon, rókák keresgéltek a párolgó szántáson, seregélyek versenyeztek a legjobb költőhelyért...

Semmi felhő nem zavarta meg az idilli állapotokat...akarom mondani az idilli kiránduló időt.
Ugyanis az már reggel látszott, hogy normális fotót ma nem lehet készíteni...a légrezgés minden képet tönkrevág, különösen, ha az ember szereti az alacsony perspektívát...
Kb ezt  a minőséget lehet ilyenkor produkálni...botrány....

Csak azért mutatom meg ezeket a képeket, mert sokan úgy gondolják, hogy nem nagy kunszt szép fotót exponálni..a profi felszerelés majd megold mindent...hát nem...nagyon sok zavaró körülmény van, amit a fotósnak be kell kalkulálni...én általában eléggé körültekintő vagyok minden szempontból, de ezt a fránya légrezgést elnéztem:(
Pedig olyan sok látnivaló volt a mezőn...különösen a rókákra hatott pozitívan a napsütés...pockoztak, sütkéreztek a lágy időben...az egyik akkor ugrott fel a fedezékéből, amikor már nagyon közel voltam hozzá...persze ez a kép is értékelhetetlen:(

Ha már ilyen módon kútba esett a fotózás, gondoltam madarászok egyet...a cél ilyenkor mindig ugyanaz: az adult parlagisas pár!
Messziről észrevettem a régi fészküket...sértetlen, nagyobb mint valaha, viszont felfedeztem egy másik fészket is a régitől 100 m-re...az is elég nagy...csak az övék lehet...de jó lenne:)
Kicsit befeküdtem az erdősávba...nagyokat szippantottam a tavaszi föld illatából, hallgattam a madarakat.....felém termikelhetne valamelyik öreg madár....
Fertájóra sem telt el, mikor ragadozó sziluett tűnik fel a szemközti erdő felett.....közeledik és elég termetes....jön a parlagi...

Amikor majdnem fölém siklott, akkor tudtam ezt a fotót készíteni róla...Papp Gábor szerint  minimum 6-7 éves öreg madár...
Fenséges látvány...meg is fogadtam magamnak, hogy idén megpróbálom őket közelebbről is megfigyelni...persze a legnagyobb óvatosság mellett.

2013. 03. 24.

 Van egy téma, ami nagyon mozgatja a fantáziám, de még nem sikerült megoldanom...elöljáróban annyit, hogy egy őzbak szerepel a megálmodott kompozícióban...ez a 2 fotó is egy ilyen project mellékterméke...
Íme egy kis werk őzfotózásról...

és az eredmény...

2012. 03. 17.

Egy kis ízelítő a tél végi lesezésből...a forgalom egyre gyérebb, de azért van még látnivaló...végre bejött egy süvöltő normális távolságra...