2013. 08. 03.

Húúú...
Nagyon vártam már ezt a napot, pontosabban ezt az időszakot.
Nálam mindig ez az esemény az év fénypontja fotózás terén, nemcsoda hát a bizsergés...
Megkezdődött az őznász végre!
Itt, Eger környékén már tettem tapogatózó cserkeléseket...figyeltem a bakokat, próbáltam feltérképezni melyik hol lakik és így kezdtem bele az idei hívásba...
Augusztus 3-án estefelé, megtörte a csendet szarusípom hívószava...sejtettem honnan jöhet a bak, de mégis meglepetésként ért érkezése. Koros példány, szépen odakocog elém 5 méterre mégsem tudom normálisan megörökíteni...valami elvitte az élességet...sebaj...ugrik a bak és ez a lényeg:)
Kis szünet után feljebb ballagok és ismét szólítom az öreget...az előbb biztosan nem kapott szelet, így nagyon közelre besétál...csakhogy nádfoltból egy fiatalabb érkezik és máris megy az üldözés a remélt sutáért...
Fotó ugyan nem születik, de nagyon élvezem a történéseket....
Esteledik már erősen,de egy helyet még megnézek...

 2 strófa után csörtetés hallatszik...mire megfordulnék ott áll mögöttem egy izgatott bak...gyanús neki valami....körbe kocog, de azért le tudom fotózni...

Jól kezdődik, de hiányérzetem van...nagy a takarás...így nehéz lesz szép fotókat készíteni. Az érkező bakot csak nagyon közelről láthatom meg...a síkságon lesz igazi a  móka...ahol az őzeim laknak:)
Másnap délután hazai pályán folytatom...
Iszonyatos forróság van-még este is-ami erős légrezgést generál...sajnos ez meg is látszik a képminőségen.
Focipályányi gazos terület, körben lucernatarló...itt hasalok le először pikulázni...nem telik el 3 perc kifent agancs emelkedik ki a sűrűből és elindul felém. Sétája kocogásba megy át, de nem siet el semmit. 10 méterreballag el mellettem, az expók nem zavarják. Kissé lépegető agancsát nem láttam még...egy ismeretlen bak...

 Hagyom elmenni és tovább cserkelek egy erdősáv felé...bak vált ki a napraforgóból.
Ráhívok...
Felkapja a fejét és futva indul a hang felé. Rossz széllel jön és még a fény iránya is a lehető legrosszabb...de ha már megtisztel én is megtisztelem pár fotóval...

Irány az erdősáv és a mellette lévő lucernás...
Alkalmas helyen hívok ismét...vastag nyak emelkedik a zöldből és meredtem figyel...szeretném, ha közeledne, de nem moccan....suta van a dologban-gondolom-,csak nem állt fel.
Gida hangra azért ő is megmozdul, de csak úgy unottan közeledik...a bak rögtön zavarja...addig csavarom, míg a legény oda áll elém... csak egy pillanatra...

Középkorú példány, de bőven van még benne erő...tervezgetem a stratégiát...merre?hogyan?stb.
mire két autó indul el a lucerna két végéről..egymással szemben...jönnek a puskás emberek is szemlézni.
Szurkolok, hogy lépjen le a páros még a távcsövezés előtt. Felállok és elindulok az erdősáv felé....az őzek ezt látván eltűnnek a színről...velük együtt a Nap is megunja a hőséget és a horizont alá olvad.

Hajnalban itt kezdek....jó a helyszín és jó a bak is...de az lcd-t nézegetve látom, hogy valami nem stimmel....folyt.köv.

2013. 07. 06.

Egy érdekes madárról lesz szó ebben a bejegyzésben.
A legfontosabb tulajdonságai: fészekparazita(aki nem tudná: más madarak fészkébe tojja tojását és a gazdamadárral nevelteti fel fiókáját)
... és kakukkol:))
Igen, kakukkot terveztem fotózni idén nyáron.
Persze ez nem újdonság, sokan szeretnék ugyanezt....
Legkönnyebben jellegzetes hangját játszák neki vissza és  ha van a közelben szerelmes kakukk, rendszerint meg is érkezik a kívánt beszállóra...
Én a "nehezebbik" oldaláról szerettem volna megközelíteni a témát....ugyanis olyan kevés fotót látni a fiókáról a fészkében...vagy a gazdamadár jelenlétében.
Vezető magyar fotós képe ugrik be nekem elsőre, de egyébként nem nagyon láttam hasonlót.
Mivel a nádirigó az egyik kedvenc alanya, ezért a kutatást vízpartokon kezdtem meg. Sokat hallgatóztam, leskelődtem és figyeltem a kakukk énekét...ahol sok volt a nádirigó és rendszeresen szólt a haramia talán szerencsém lesz...
Így is lett.
Horgász ismerősöm szólt, hogy az egyik felkutatott fészekben nagyobb madár cseperedik, mint az anyja....KAKUKK lesz az gondoltam:)
A következő napokban egy csónakot horgonyoztunk le a fészekkel szemben, arra egy hevenyészett álca került és vártam, hogy cseperedjen a madár...
A nádirigó hihetetlenül jó szülő.
Szorgalmasan etette a nála 3x nagyobb fiókát...sajnos olyan óvatosan, hogy fotó nem készült erről a jelenetről...mindig a nádfal sűrű oldaláról adta oda a kaját.
Ezek a fotók a fészekhagyás napján születtek...
....ha jövőre is találunk ilyen fészket már tudom, hogy mit kell majd máshogy csinálni....mindenesetre nagyon örülök az élménynek és az elkészült képeknek...

2013. 06. 26.

A forróságot hűvös áramlatók zavarták ki szeretett "medencénkből". Vártam már kicsit az enyhülést...nem jó a fülledt lesben ücsörögni ilyenkor....vagyis jó, de azért 20 fokban sokkal gyorsabban repül az idő...
Ismét 3-kor zörög a telefonom...rúgó módjára pattanok bele ruhámba....nem okoz már nehézséget a korai kelés...
Hamar kint vagyok...sátrat ledobom a szokásos helyre és izgatottan fészkelem bele magam...
Palaszürke fellegek rétegződnek a Nap elé, így később jön a pirkadat...
Húúú, a gazda a múltkori látogatásom óta lekaszálta a rétet. A magas fű helyett bálatenger uralta a tájat...
Talán még jól is jöhet a kompozícióban pár henger...
A madarak hamar feltűntek, de a 12 fok és a szitáló eső nem igért sok jót se nekik, se nekem...

Volt, hogy fél órát is mozdulatlanul ültek a bálákon...próbáltak valami élelmet találni, de ebben az "angol" időben nemsok lombszöcske, meg tücsök mozog szívesen a gazban...
Amikor hosszabb időre eltűntek, biztosan vizes helyen vadásztak, ugyanis kövér békával csőrükben kerültek ismét szemeim elé...hozzáverték a bálához és  mohón gyömöszölték lefelé.

Az is kiderült, hogy a gazda "építményei" nem tettek túl jót a projectemnek...
A kékségek kizárólag a hengerekre és a villanypásztorra szálltak, a beszállómra sehogysem akartak ráülni...

Eltűntek hosszabb rövidebb időre...tudtam, hogy brekiért mennek..a köztes percekben seregélyek szórakoztattak...

Láttam, hogy nem sok babér terem számonra a mai reggel, így gyorsan leléptem egy üres fél órában...

A nap krónikájához tartozik még, hogy leszállt a szembe lévő fasor ugyanazon ágára a parlagi pár mindkét tagja...15 perc eltéréssel. A vállfolt alapján egyértelműen megkülönböztethető a 2 madár....a fotók 1,4x+2x-el készültek.

A fészekben 2 jól fejlett fióka van, akik hamarosan kirepülnek...folyt.köv.

2013. 06. 22.

Egy hajnalt szántam molnárfecskék fotózására. Mindenképpen röpképet szerettem volna, de hamar rá kellett jönnöm, hogy azért ez nem egyszerű feladat. Babzsákra fektettem az optikát és lekövetve próbálkoztam kimerevíteni ezeket a szélvészgyors madarakat...hát...
2 óra
1000 expó
20 elfogadható fotó
A végére jöttem rá, hogy egyszerűbb úgy a dolgom, ha live view módban, kioldóval exponálok...
Ha lesz még rá lehetőségem, biztosan kifekszek legközelebb is....de már rengeteg tapasztalattal felvértezve:))

Másnap délután irány a Tisza...a magas vízállás miatt csúszott az idei virágzás...pont ráértem, még kapóra is jött....
Bementünk csónakkal egy tuti helyre...akkor jöttek fel a hímek és sok párzást is lehetett látni...továbbra is nehéz témának tartom a tiszavirágot...csak csónakból kísérleteztem, de végül beláttam, hogy ezt vízben ülve érdemes csinálni...
Fél órát exponálgathattam, ugyanis csúnya borulás kúszott a fejünk fölé és jobbnak láttuk elérni a partot mihamarabb...majd jövőre...

2013. 06. 15.

Hamar kiértem a szalakóták revírjébe...még pirkadni sem kezdett, de én már a lesemben csücsültem és hallgattam a megunhatatlan szúnyogzenét...
Ilyenkor nagyon békés minden...az ember tele van reménnyel és van egy kis ideje átgondolni a már megvalósult, vagy éppen csak tervezett fotózás folyamatát...
2009 jutott eszembe...akkor láttam először ezt a csodás kék madarat és ahogy lenni szokott rá is fordultam 300 mm-es "műanyag" optikámmal(nem lebecsülni akarom, de a mostani azért más kávéház)...megszületett életem első szalakóta fotója....a minőséget ezúttal tessék elnézni nekem...

2010-ben ismét találkoztam vele...akkor azért már sejtettem, hogy a környéken fészkel...fotó született természetesen, de csak dokumentarista stílusban:))
A következő emlék felvillanása 2012....úgy gondoltam, a tettek mezejére lépek és összedobtam egy állandó bunkert a madár kedvenc kiülője közelében...ültem is benne párszor, de ez a kékség nem tűri, ha szokatlan módon betolakszanak a területére...nem is szállt az ágamra egyszer sem...tavaly már írtam erről:
http://jsndor.blogspot.hu/2012/07/2012-07-05.html
Végig éreztem, hogy mi lehet a hiba és így köszöntött rám 2013 nyara....
Vissza is térek szúnyogjaimhoz és hajnalomhoz, ugyanis a nagy elmélkedés közben megjelentek az első fénysugarak a beszállón...
Volt is madár az ágon, persze nem szalakóta...ők valahogy szeretnek később kelni...kényelmes népség.
Sordélyokat vártam elsősorban, mégis egy sárga billegető érkezett optikám elé...annyira jól mutat a kék és a sárga egymás mellett...

Azt majdnem elfelejtettem, hogy a nap kellemetlen bosszúsággal indult...ugyanis a terület gazdája legeltetés céljából villanypásztort feszített ki és -mit ad isten -ez a barikád madaraim közvetlen közelében húzódott végig...ráadásul a sátram is abba a vonalba akartam tenni...pffff...

A sordélyok kitartóan zenéltek, a billegető is többször szem elé került, csak a főszereplő hiányzott...
Azon morfondíroztam, hogy a vezeték felállítása olyan sokk volt a 2 madárnak, hogy elhagyták a revírt...
...hátha nem...
Halk krákogás szűrődik be a fedezékembe...itt van!!!

És szépen jön közelebb...nekem még mindig elképesztő, hogy mit keres a magyar pusztában ezekkel a káprázatos színekkel...

A villanypásztort úgy használja, mintha mindig is ott lett volna...

És jön a másik is...nem is olyan nagy bosszúság ez a vezeték...

A tojó beslisszan az odúba, a hím folyamatosan eteti...a beszállóra nagyritkán szállnak,
de olyankor bámulok csak igazán...

Nemrég kellhettek ki a kicsik, ugyanis a tojó gyakran bent marad az odúban, a hím meg hordja a kaját rendesen...

 Nem sokáig volt használható fény, így egy alkalmas pillanatban -sátorral a hátamon- elhúztam a közelükből...
Hazafelé bandukolva ismét beugrott az a bizonyos, elmosódott első fotó erről a hihetetlen madárról....nagy megnyugvással tölt el, hogy több éves tervezgetésem megajándékozott ezzel a felejthetetlen hajnallal...és persze egy olyan fotóval, amit talán egyszer publikálni fogok....folyt köv...

2013. 06. 01.

Eljött az ideje, hogy egy 3 éves project felszálló ágba kerüljön...
Az első nyár a madár megtalálásává telt, a második nyár lesépítéssel és az első fotózással, illetve csak kísérletezéssel, mert ez a madár nem adja könnyen a bőrét.
Óvatos, szemes, gyors...  különleges türkiz-barna-zőld színei első pillanatra magával ragadják a fotós fantáziáját...
Bizony, szalakóta-fotózás szerepelt a hétvége tervei között...
Már tavaly nyár óta kint van a beszálló, a madarak is sikeresek voltak az elmúlt idényben, szóval minden adott volt egy ígéretes hajnalhoz...
Mindenképpen sötétben akartam kiérni a helyszínre...az a tapasztalatom, hogy nem szereti ha napközben mozgolódás van a területén, így marad a hajnal...
Fél 4-kor már a derékig érő fűben gázoltam az illatos mezőn...harmat is volt bőven... bőrig áztam, mire kiértem és felállítottam a széklest...
Jött a pirkadat és lehetett érezni, hogy különleges reggel lesz a mai...

Nagy volt a pára és mesebeli hangulat lett úrrá a réten...

Lassan körvonalazódott a beszálló és beindultak a madarak is...először egy sárga billegető énekelt pár szólamot...

Megjelent egy sordély is....folyamatosan ismételte jellegzetes strófáit...

Alapvetően ellenfényre rendezkedtem be, de tisztán látszott,  nem jó a pozícióm, így hát -a lessel a hátamon- arrébb araszoltam...
Végre megjelentek a színpompás fotóalanyaim is...egyenlőre messziről...

Nagy volt a csend  a beszálló körül...mígnem az előbbi sordély szépen elkezdte használni...
Látszott, h kedvenc kiülője lehet...3 percenként visszatért tollászkodni...
Gondoltam ez egy remek alkalom egy gyors objektívtesztre...

300mm

300mm+2x

300mm+2x+1,4x

 Nemhiába zászlóshajó ez az objektív a Canon flottájában...elképesztő a rajzolat ennyi extenderrel is!
Ez a kismadár teljesen jól elszórakoztatott...nyújtózkodott, énekelt, kaját hozott...videóztam is fotóztam is, szóval nem unatkoztam...

 Halk károgásszerű hang üti meg a fülem...megjött a madár...
Figyelem a beszállót... hirtelen ott ül rajta egy szalakóta...nem is tudom, hogy került oda, de ott ült és ez a lényeg...kattogtatok szorgosan és szerencsére semmi parát nem tapasztalok a madáron...

Örülök neki, hogy használják a beszállót és annak is, hogy a hajnali kiülés ennyivel jobb, mint az esti...
Miután elmentek ismét kezdődött a sordély-műsor...de már napfény nélkül...

Volt közben veréb-akció is...

  4 órás lesezés után akartam indulni...még jó, h nem tettem...ismét megjelent egy kék csóka és adta meg a nap utolsó fotóját...