Utolsó posztom óta történtek változások a vízen...
Először is leesett egy csomó eső, ami a földeken nem látszik meg, viszont a vízszinten szemmel látható növekedést tapasztalok. A parti les elejét nyaldossák a hullámok és az úszó les is elemelkedett a nádtorzsák tetejéről.
A récék és szárcsák totál felszívódtak a nádban, de ez nem gond, mert a nagygázlók és egyéb madarak egyre nagyobb számban vannak jelen a les környékén.
Furcsa mondjuk, hogy tegnap 1 db kanalas récét láttam egész reggel, szárcsát meg 2 darabot...
Íme pár kép és egy videó május elejéről...
Örömteli, hogy a vörös gémek is elfoglalták a nádast...eddig négyet számoltam..
Kényesen ügyelnek a biztonságukra, sosem szállnak nyílt helyre...a nád széle az ő területük...
Kócsagok folyamatosan hajkurásszák egymást, ha éppen fog valamelyik valamit...
A kanalasok meg sokat tollászkodnak a napon...
vagy ringatóznak az árnyékban...
Apropó....van hal a vízben:)))
Valószínű kárász, de hogy arany, vagy ezüst azt mostanság derítem ki.
A 2-ai hajnal emlékezetes volt...
A visítozó, sunnyogó guvat végre megmutatta magát nyíltabb környezetben...
Nem kell percekre gondolni, csak másodpercekre, de így is elégedett vagyok ezekkel a képekkel..
Még pára volt, így a részletek a fotók alsó részén kissé elvesztek, de elsőre nem kívánhatok szebbeket.
Május 11-én egy új vendéget vittem magammal.
Imre barátom egy igazi term.fotós, a szó nemesebbik értelmében.
Nagyon kíváncsi volt erre az élőhelyre, így örömmel fektettem be az úszólesbe.
Érdekes nap volt...hol esett hol meg nem:)
A récéknek nyoma sincs, a nagygázlók is csak lézengtek, viszont 4 lúdcsalád folyamatosan a lesek előtt forgolódott...
Nagy fegyelemben vezetgetik a tollasodó kislibákat...amíg a mama együtt táplálkozik a kicsikkel a gúnár picit távolabb úszik és nagyon figyel....
Valamiért a les melletti sekély vizet kedveli...cirka 2 méterre.
Sokszor a közelponton belül történtek az események...
Így néznek ki most a kislibák...
A felnőtteket-úgy látom-már korántsem zavarja annyira a tükörfelcsapás, mint az elején...
Csoportosan táplálkoznak, egy helyen, sokszor körben, fejjel egymás felé...
A mama sokszor nézett az optikába, nem tudta , hogy hogy viszonyuljon ahhoz a "nagy szemhez" a víz felett...
A gúnár meg folyton erődemonstrációt tartott...
Mindig is tetszettek a récék és a ludak...a tollaik textúrája nagyon ízléses...
Szóval gyorsan teleszaladt a 8G-s kártya, lehetett cserélni....
Még szerencse, hogy a másik 32 G-s, mert 2 újabb faj jelentkezett hajnalban...
A következő poszt javarészt csak az egyikről fog szólni...
Megérkeztek a kis kárókatonák...
Ismeretlen vizekre eveztem...
A tájképfotózás sosem volt az én műfajom...lehet, nem is lesz sosem az, mégis érdekel a fotózás ezen ága is.
Kapóra jött egy pár napos ausztriai kirándulás...gondoltam most megteszek mindent ismereteim elmélyítéséért...
Településeket is felkerestünk, így nem mondhatnák, hogy csak az érintetlen természet volt porondon.
A listából egyértelműen az ND 1000x szűrő a legérdekesebb komponens...
Ugye ez egy semleges, vagy szürke szűrő, ami 1000 szeresére növeli a záridőt, tehát az -10 Fé kb.
Bizony, ez azt jelenti, hogy szikrázó napsütésben simán ki tudunk csikarni a vázból akár több 10 másodperces expozíciókat is...
Ugyanakkor vigyázni kell, hogy ne essünk át a ló másik oldalára....könnyen unalmassá válhat így a látvány...
A B+W garancia a minőségre...utólag csak a fehéregyensúlyon kellett állítanom, mert melegebb színek felé viszi el a wb-t., de egyébként kifogástalan....
Vizes képeknél még egy cirkuláris polár szűrőt is rátekertem az obira a csillanások féken tartására...
Ja, igen és legtöbbször mindent előre be kell lőni a vázon, aztán fel a szűrőket és mehet a móka....
Meg az sem árt, ha az ember tud egy kicsit fejben számolni....
Mert ha a záridő adott blendén mondjuk 1/60-ad, az így 1000/60, azaz 16,5 másodperc...
Minden esetre jó kis holmi...
Beszéljenek a képek....
Az év első hónapjai számos fotós élménnyel és képi anyaggal gazdagítottak és mint már írtam, nem akarom elcsépelni ezeket az élményeket.
Igyekszek kevesebb fotót publikálni és kicsit tömbösíteni az írásokat.
Nem, nem azért mert lusta vagyok...egyszerűen csak azt akarom, hogy a posztoknak legyen némi súlya, mikor az olvasó egy érdekesebb fotó láttán úgy dönt, hogy elolvassa a háttéranyagot is.
Most nemcsak a vizes élővilág szerepelt a porondon....
Ingerem volt egy kiadósat cserkelni és ha mód van rá, belopni egykét őzet...
Na de menjünk csak sorjában...
Az úszó les előtt, a parthoz közel lecsökkent annyira a vízszint, hogy alkalmassá váljon a parti madarak táplálékszeresére is.
Két gólyatöcs vette birtokba a nádszegélyt és több napon át rendszeresen megjelentek...
Láthatóan a rövidebb lábú cankó-féléknek még mindig mély a víz, de a töcsöknek pont megfelelő volt minden.
Volt mikor ellenfényre feküdtem ki a túlpartra, de szerencsémre akkor is jöttek...
A récék továbbra is nagy számban vannak jelen, bár láthatóan sokan már elültek.
A kendermagosok megjelenése ismét pluszt adott valamelyik hajnalnak, gyönyörűek.
A színorgia eltűnésével a récék is kevesebbet mozognak.
Egy kis ízelítő a kanalasok mindennapjairól...
Az egyik kanalas-pár úgy döntött, hogy előttem szárítkozik egy kicsit...
Végre megmutathatom ennek a madárnak az elképesztő csőrtípusát...nem tudom, hogy a függelékeknek van-e valami tudományos elnevezése....én egyszerűen csak sziláknak nevezem azokat a szőrszerű valamiket.
A fotózás utolsó tíz percében jelent meg a vízityúk...rég nem jött optikám elé....
A fény átfordult fotózhatatlan minőségbe.
Maradtam még nézelődni, de arra nem számítottam, hogy a hattyúk is lesem közelében vannak...
Nem is értem hol bujkáltak egész hajnalban...
......
......
Az április mindig is kedvenc hónapom volt.
Az ember simán belefuthat egy kiadós zivatarba. Én nagyon szeretek elázni az ilyen langyos esőktől. A természet mindig más arcát mutatja ilyenkor, mindig történik valami szokatlan....
Ja, és más emberszabásút nemigen látni nyári zápor idején.....szinte mindenki a menedéket választja...emberi jelenléttől mentes a határ....és ezt szintén nagyon szeretem.
Ma Zs is velem volt, de ő nem számít zavaró tényezőnek:)
30 métert cserkelünk a víztől súlyos lucernába, mikor bak emelkedik előttünk...
Szelünk tökéletes, nesztelenek vagyunk akár az éhes hiúz, szóval nem lehet gond...
A bak meglát ugyan, de kifinomult stratégiánknak köszönhetően rövid séta után ismét elfekszik....
Innen már gyerekjáték volt eljutni a fotókig....íme...
Evés közben jön meg az átvégy...menjünk beljebb a táblába, a fokozódó eső ellenére is!!!
Nem titkolom, a nagy bakot keresem, aki évek óta a fasor és a kultúra találkozásánál lakik....
Minden évben kíváncsian lesem...megvan-e még az öreg? vagy elesett április 15. beköszöntével???
A fasorhoz közeledve élesedik a szem, tisztul a hallás...megszűnik minden körülöttem...
Fehér ágvég mozdul a zöldben...ott fekszik a bak...talán az öreg...
Közel vagyunk, de sosem lehetünk elég közel....még pár lépés és mindenki a helyén...
A többi ismét elhanyagolható nüansz...
Persze ezt a bakot is ismerem, de nem ő van a címlapon...
Mindegy neki is örülünk...
Csakúgy, mint a parlagi-párnak...ők is megvannak...
A távolban még 3 további bak mozog, de az égen aggasztó események bontakoznak ki...
Egy tuba mögöttünk....úúúú, ilyet se láttam még felénk...
Na, mindegy...a közeli barkásat még csak megnézzük...annál is inkább, mert visszafordult irányukba..
Most szakadt le igazán az ég...minden jól alakul egy igazán különleges fotóhoz...
Már csak a fiatal bakocskát kellett megvárni....még jó, hogy mellcsizmába mentem ki...
Aki jobban szereti mozgóképen átélni ezt az élményt, az nézze meg ezt videót...
Ugye mennyivel jobb a fotó:))
