2017. 10. 08.

A dám számomra sosem volt elérhető távolságra és ez nem a méterekre, vagy kilométerekre vonatkozik. Lokálisan előfordul a megyében is, mégis nehéz a közelükbe férkőzni az intenzív és féltő vadgazdálkodás miatt. Nem is forszíroztam eddig a fotózásukat....de idén jött egy lehetőség, amire nem mondhattam nemet.
Természetesen ez is a Dunántúl vadregényes lankái közé hívott a barcogás derekán.
Vendéglátóm szívélyes és segítőkész hivatásos ember, furcsa is volt önzetlen hozzáállása a fotózáshoz. Ritka az ilyen a vadászszezon legjaván...köszönöm innen is neki.
Bevitt egészen a barcogóhely szívébe...hát nem volt semmi.
Mindenfelé bikák harsogtak, hol teknőben fekve, hol a fák között toporogva...
A meleg idő nem tett jót az intenzitásnak és grandiózus fotó sem készült, mégis örök emlék marad ez a délután.

Nyilván máshogy fotóznám őket, ha újra mehetnék...csak akkor, ott nem akartam és tudtam rögtönözni...
Egyébként meg nem bánom...szürreális az a sok bika és a "földönkívüli" hangkavalkád...
......
......
A síkon az őzek egyre hamarabb merészkednek elő. Megkezdődött a rudlizódás,  egyre több az unikornis a bakok között.

Előkerült a nyáron fotózott "alien" suta.. A mellkasán hatalmas papilomaszörny éktelenkedik...
Gidát nem vezet és nagyon óvatosan mozog...

A szempapilomás bak is megmutatta magát múltkor...él és virul, csak a dudor egyre nagyobb a szemén.

Láttam ezt a gyönyörű, érett hatost még komplett fegyverzetben...a szőre már félig cserélve...

Kint szoktam maradni alkonyatra is...várom a kék órát, sokszor nem hiába...
A fiatalabb patások már téli szőrben várják a hidegebb időt, de nem vagyok róla meggyőződve, h a szőrváltás mindig összefüggésben van a korral.

Erre a gidás sutára rácserkeltem a délutáni napsütésben...
Ők valahogy nem keresik a rudli közelségét...

A suta jól megnézett magának...
FF váz és 1000 mm....:)

Aztán félkörben bejött totál közel...alig bírtam lekövetni a végére.

Lesrendezés és a ragadozók etetése következik...
Remélem jó sok ölyvem lesz, pár sassal megspékelve...:)

2017. 09. 23.

Volt szarvasbőgés idén is, sőt itt az Északi-Középhegységben még most is nyomják a bikák....bár idén a szokásosnál is megfigyelhetetlenebb volt a folyamat. Mifelénk a bika későn mozdul az erdőből és korán eltűnik...szinte nincs esély napsütésben, vagy- egyáltalán- fényben találkozni velük. Nem mondom, h lehetetlen feladat, de úgy gondolom, h szeptember 20. után minden hajnalban és délután kint kellene lenni egy szerencsés találkozáshoz. Jelenleg ezt nem tudom kivitelezni, így más irányba mozdultam el. Szétnéztem kicsit a Dunántúlon...az egy egész más világ szarvasügyileg...aki járt arra pontosan tudja ezt.
Első etap:
Mindenfelé bőgicsélés hallatszik és még csak 5 óra van...szólnak a bikák, csak cserkelni kell a hangok irányába.
Szénabálán horpasztó rókát veszek észre, úgy húzza a lóbőrt, h az expókra sem ébred fel...

Ellennék vele, de a zöld jelzés van bikára cserkelni...nem maradhatok.
Az első bika bőgés nélkül vált ki elém...így is nagy élmény...

A disznók ilyenkor tudják, h nem az ő bőrükre megy a játék, hamar kimerészkednek a rétre...
Van egy babos a malacok között érdekes látvány számomra...

Estére ennyi jutott, hajnalban még kitarthat a szerencsém....
......
........
A másnap első bikája egy fenyves szélén hangoskodik.
Öblös hangja szépen zeng a szálfák között...
Jól rá tudok menni...nem is azonosít rögtön...

 A kíváncsi bika elindul felém....borzongató és egyszerre felemelő érzés ez...
A silent expó az 5d3 egyik leghasznosabb újítása...nagyon bejön...már sokadjára.

Tovább cserkelek...
A cserkészút mellett bika ordít váratlanul....mivel közel van, nem kérdés, h megpróbálom...
Lassú lépések, idegörlő percek után végre meglátom a fekve bőgő bikát...
Elhelyezkedem és várom, h ismét bőgjön...

Fordul a szél irányába és máris talpon a bika...ez most nem úgy sikerült, mint kigondoltam...

Na sebaj, ez így is első osztályúra sikeredett.
Útban a kocsi felé még egy bakkal is összefutok...

...........
...........
Otthon nézegetem a képeket, újra átélem az élményeket...milyen jó dolog is ez, milyen szerencsés az ember ilyenkor...
Pláne, ha a szerencse újra rá mosolyog...
Ugyanis jött egy telefon...újra zöld a lámpa....:)
Második etap:
Eltelt ugyan 3 hét, de mitsem számít...szeptembert tapossuk még...
Most is két kimenetel jut, de cseppet se bánom...
Látszik, hogy végét járja már a bőgés, de így is van fotózni való bőven...
Estefelé az erdőben orgonáló bikák szépen kisorjáznak a rétre és ott bőgnek tovább...
Nincs sok dolgom... a rét szélééig cserkelek és beálcázva várok...

A feszültség tapintható, mégsem ugranak össze, elég a pózolás....
Mígnem balról-testi jegyeit fitogtatva-nagy bika érkezik...ő a szikra....máris indul a harc...

Nem tart sokáig a csörte.....a jövevény bika rövidre zárja a kérdéseket...
El sem hiszem, h végre látok egy ilyen jelenete..fantasztikus az egész.
Egyébként fáradnak a királyok...már legelészni is van idejük...

.........
.........
Hajnalban izgalmas rét szélére ásom be magam...
Jó bika szólt erre az este...hátha itt lesz még most is.
Ahogy elillan a sötét, népes tehénrudli bontakozik ki a rét másik oldalán...a bika meg az erdőben bőg rendületlenül.
A nőstények tétováznak, mire a bika előjön és megmutatja magát végre...
Magasra tartja fejét, kipózolja magát....

Annyira leköt a sok szarvas, h a visszaváltó kant alig veszem észre...

Hiába, ezt is meg kell szokni...nálunk nem így mozog a disznó....
A nagy bika terelgeti teheneit, de a mellékbikái megpróbálják a lehetetlent...
Megkörnyékezik a nőstényeket...mindez persze előttem történik...a legjobb helyen...

Olyan forgalom van a réten, hogy folyamatosan forgatnom kell az optikát...
A kis bikák meredten néznek a sötét erdő felé...tudom, hogy történni fog valami....
Közben átbukik a Nap  az erdő felett...
A tehenek megindultak a rétre...nem tudja őket a csapatbika bent tartani...

És végre...jön utánuk...előlép a fénybe...micsoda állat...

Remélni sem merem, h elbőgi magát....de nagyon szeretném...
Nyitja a száját, dönti a fejét és.....

Elképesztő....a csontom is bele remegett...
Csak lesek magam elé...micsoda bika...micsoda élmény...
Böffent még kettőt és visszahajtja az asszonynépet a fák közé...

 Na ez nem volt semmi...
Nem is akarok már mást fotózni...ez úgy feltette a koronát erre a hónapra :)
Remélem idén a dámokkal is több szerencsém lesz...
.....
.....
Aki inkább a Facebookon szereti nézegetni a fotókat és a sztorik nem mozgatják meg, azoknak ajánlom figyelmébe az oldalam:
jasafoto néven tudja megtalálni...

2017. 08. 01-08. 10.

Gyűlnek a tapasztalatok, rétegződnek az élmények...
Belegondoltam mennyi órát töltöttem már az őznász megfigyelésével, dokumentálásával...
A hívóévek gyarapodásának számával egyre dörzsöltebbé válik az ember, egyre inkább ráérez a dolog szépségére és mélységére. Ki szoktam tűzni valamit július végén...valami célt, valami megvalósítandó feladatot, jól csengő vágyat...aztán hogy mi valósul meg belőle???
Az, hogy a nyár legforróbb napjai voltak üzekedéskor nem ígért bakdömpinget....éppen ezért kinéztem egy barátságos helyet...nagy lucernatábla, szélén árok, kukorica és napraforgó...
A határ azon szeglete, ahová a traktoros is ritkán megy ki...
Ide jártam ki leginkább....ide és ennek környékére...
Megnéztem más, jól bevált területet is és számos érdekes dolgot tapasztaltam és persze fotóztam...
Kicsit felhagyok a lineáris történetmeséléssel...
Inkább sorra veszem azokat a képeket, amikről van írnivalóm...talán így érdekesebb lesz ez a bejegyzés...
Először arról az ígéretes bakról pár szót, ami a lucerna birtokosa...
Rendszerint fél 8 után jelent meg...komótosan kiváltott a kukoricából és meg sem állt a lucerna közepéig...ott kezdett el falatozni...Több alkalommal jutottam a közelébe, de óvatos viselkedése megakadályozta akár csak egy habituskép készítését is. Egyik este eltaláltam kiváltásának helyét...
Bála mellé lapulva vártam míg mellém ér...az ellenfény szépen körbeölelte ezt a gyönyörű bakot...

Később ez a bak  suta mellé szegődött...
A lucernát nem hagyta ott, nekem kellett variálni, h látszódjon valami belőlük a fotón...
A szeles naplemente érdekes háteret produkált.

...............
...............
Zivatarok téptek bele a nagy forróságba, de ez nem szegte kedvem...
Egyik délután erre értem ki...másodjára fotóztam ilyet...úgy tűnik a magyar tornádó-folyosó az otthonom...:)

Persze az őzek ugyanúgy szaladoztak...
A tuba végül nem érte el a földfelszínt....de azért hagyott egy "kellemes emléket"..

Úgy látszik minden évben újjá kell építeni a szalakótás lesem...
Ezen a napon tarló mellett kezdtem hívni....fiatal sutahanggal operáltam...
Semmi sem mozdult a rekkenő hőségben...jó volt a helyem, adtam még időt a lusta bakoknak.
100 méterre szemből őzvörös töri meg a sárgászöld napraforgót...
A bak elindul a forró tarlón...sétál, tartja az irányt...
Árokszélen lapulok, szél keresztbe fúj. Mikor közelre ért már nem hívtam,  szépen elsétált mellettem..
A fülét valami széthasította...különös ismertetőjegy....

.............
.............
Volt egy gazcsík...valahogy lábon maradt...sokat nézelődtem arra...
Már mindenfelé párosával voltak az őzek...gidát fújtam ekkor.

Ismertem ezt a bakot...
Láttam már itt párszor...most előjött...jól megnézett, majd visszament...

.......
.......
Számos estben nyugati szél volt...a Nap felől fújt....ellenfényes fotózásokat terveztem.
Nem könnyű így, pláne nagytelével, cserkelve....
Egyik este gidára suta jött ki...én meg hasaltam a felperzselt gyepen...
Nem gondoltam volna, h nem vesz észre...

......
......
Egyszer egy különleges bak is megtisztelt...a kép gyenge, de felénk ritkán látok torzat, ezért megmutatom....

........
........
A következő képen egy suta van....
A gyepen vettem észre őt és tőle 50 méterre egy bakot...
Természetesen ráhívtam a bakra....meglepetésemre a suta jött be...nagyon közelre.

Technikailag is érdekes a kép, ugyanis 20:40- kor készült,  szürkületben...
5d3, 1/30-ad , f/2,8, iso 1600,  kézből...egész jó a rajzolat :)

......
......
Volt, h hívásra bak érkezett és ahogy csörtetett át a napraforgón sutát ugrasztott fel, amiről addig nem volt tudomásom...furcsa látvány ellenfényben a papilomás őz...

........
........
A nász leghevesebb napján volt, h 4 felől érkeztek a bakok a vágyakozó hangra...
Érdekes, h bizonyos területeken előkerültek olyan bakok, amiket addig nem ismertem...

Egy alkalommal már szinte sötétben bejött egy gyenge hatos....
Másnap visszamentem rá, ugyanúgy beugrott...

......
......
Aztán...
Hajnali hívásból ballagtam hazafelé...
Egy kis bakot követtem...
Már majdnem elérte az árkot, ami mellett műút dübörög.
Hasra vágtam magam és meghívtam....
A kis bak vissza se fordult, ellenben erősen fülelt az árok felé...és úgy elviharzott, h talán még most is fut...először nem értettem, de aztán minden világos lett....egy nagyon impozáns hím lépdelt elém.

......
.......
A végét járta már az üzekedés, mégis volt értelme kimenni ezekben a napokban is....
Nagy bak lakhelyére igyekeztem esténként....
Sutát terelgetett, én meg hol innen, hol onnan közelítettem őket...fújtam mindent, de alkalmi társa nagyon rafinált volt...

Egy alkalommal tudtam elcsalni a matrónától...ennek is örültem...

A számágak döbbenetesek....

Az utolsó alkalommal szokásos időben foglaltam el rejtekem...
A légy szárnya se rebbent, üres volt minden.
Napnyugta után jelent meg a suta...egyedül...

Vége...de nagyon jó volt idén is a játék...