2010. 06. 23.

Délelőtt megnéztem a gyurgyalagoknak kitett beszállókat, de sajnálatomra az addig jónak tűnő hely teljesen kihalt volt. Gondolom a közeli wellness szálloda nagy forgalma kényszerítette a gyurgyikat egy másik homokfal felkeresésére. Ezután szétnéztem egy olyan területen, ahol búzatáblák vesznek körül egy sáv lucernát és egy sáv gazos területet. Gidát szeretnék már nagyon lencsevégre kapni, de eddig nem volt szerencsém velük...most sem lett, pedig még gidasírást is hallottam, de az állatot nem sikerült megpillantanom, sebaj azért az "anyucival" összefutottam. Biztos, hogy tele van a környék gidákkal, mert a suták jöttek-mentek a gabonában, de riasztani egyik sem próbált, inkább elsunnyogtak. Leültem a lucerna szélére és figyelgettem a táblát. Rövid időn belül 3 bak váltott be a csattanó maszlagos területre(persze nem egyszerre) és mivel a másik oldalról vártam őz érkezését, így a szelem nem volt jó. A 3 közül az első volt a legidősebb a másik kettő olyan siheder-forma.
Jöttek szépen felém, de a szél mindig közbeszólt.
Délután gondoltam felkeresem azt a nagy bakot, amit múltkor csak rövid ideig láttam.
A területre kiérve a szelem nagyszerű volt és a Nap is tökéletes fényeket kezdett varázsolni a mezőre. Vittem álcahálót(TB) és lassan cserkelve elindultam a gazosban. Alig mentem 1 percet, máris 3 őz vörös foltja üti meg a szemem. Az egyik suta, a másik egy fiatal bak, viszont a harmadik...szabályos hatos sötétre tisztítva, fehér ágvégek, vastag szárak...a keresett nagy bak.
Egy virágos foltban feküdt el és ez annyira tetszett neki, hogy másfél órán keresztül, 8-10 méterre ültem tőle, beálcázva. Fények hibátlanok, a szél tökéletes,a környezet mesés, a bak kapitális...mi kell még???Mondjuk az, hogy felálljon az állat... és ezt nem akarta megtenni. Gondoltam nem mozdulok, mert minden együtt van, de amikor már annyi idő eltelt és kezdtek felhők kúszni a Nap elé tennem kellett valamit. Először riasztottam, aztán gidasírtam, végül elroppantottam egy gallyat...vesztemre, mert a rafinált bak kilőtt és csak egyszer nézett vissza. Bosszús voltam egy kicsit, de ez a bak is nagyon jól tartja a helyét, így fogunk mi még találkozni. Ezután kifeküdtem nyulakat fotózni, mert olyan vehemensen kergetőztek. Sikerült pár szép, ellenfényes fotót készíteni róluk. A terület nagyon tetszik, egy állandó lesben gondolkodom...

2010. 06. 13.

Zsolt haverommal elmentünk kirándulni a Bükkbe és ha már így lett vittem magammal a 40d-t és a jó kis Tamron 90 macrót is.
Megnéztük a Vöröskő-forrást, ami most kb. 2 méter magasra tör fel a nagy esőzések miatt.
Gyakorlatilag a sok kirándulón kívül semmit sem láttuk, de azért pár makrót tudtam fotózni.
Hiába, a Bükkben én még szarvast csak éjszaka láttam, vagy inkább csak hallottam::))

2010. 06. 06.

Végre hibátlan napsütés volt egész nap, így tervezhettem, hogy kimegyek délután keresni pár bakot az Ádám nevű területrészen. Sokat járok oda, de most nyugati irányból közelítettem meg, mert lemenő fényeket szerettem volna.
A kirándulás a tervezettnél is sikeresebb lett, mert 7 őzbakot figyelhettem meg egy 500 m hosszú és 100 m széles területen. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire elviselik egymás közelségét.
Találkoztam az eddig már kétszer lefotózott bakkal és még 4 hasonszőrűvel, láttam egy nagyon ígéretes fiatal példányt, de a fő attrakció a terület leggazosabb részén megfigyelt domináns bak volt. Tavalyról emlékszem egy nagyon hasonló agancsú bakra(szerintem ez ugyanaz)... feltétlenül fogom még keresni őkelmét a nyáron::))

2010. 05. 29.

Részt vettem Zsolti barátommal "Heves egy napja" elnevezésű rapid(1 napos) fotópályázaton.
Csak találgatni tudtam, hogy milyen színvonalú ez a pályázat és nagy érdeklődéssel érkeztünk meg a helyszínre hajnali 4 órára. Tibi, aki a pályázat kitalálója egy nagyon szimpatikus fotós, akivel órákig el tudnék diskurálni a természetfotózásról. Hihetetlen dolgokat mondott el és gyönyörű képeket mutatott(el is gondolkoztam, hogy ettől én még nagyon messze vagyok)), de türelem!
A nap jól sikerült makróztunk, napfelkeltéztünk, gyurgyalagoztunk, őzeztünk és mikor leadtuk Tibinek az 5 képet viszonylagos elégedettséggel tettük. Másnap volt a zsűrizés és az egyik fotóm bekerült a legjobb 5 -be, ami számomra egy nagyszerű eredmény. See you soon...

Azokat a képeket mutatom most meg, amikkel neveztem:

2010. 05. 24.

Mondhatni ez egy tökéletes nap volt. Reggel hét után már a Lövei nevű területen voltam és az ott ismert nagy bakot kerestem. A dűlőúton befelé menet észrevettem, hogy mozgás van a búzatábla melletti gazosban. Egy bak rázta éppen a fejét és mivel a szelem jó volt, megközelítettem. Amikor már jól láttam rögtön felismertem: az előzőekben már 2x lefotózott "rossz-szemű" bakról van szó. Lassan elkezdett beballagni a búzába és ekkor felriasztott egy másik, fiatalabb bakot, ami viszont kifelé jött a gazosba. Érdekes szitu volt, de végül a fiatalabbra irányítottam a figyelmem. Nagyon közelre kerültem hozzá , de mivel elfeküdt semmit nem láttam belőle, de szerencsére nemsokkal később felállt... Délelőtt kerestem gyurgyalagokat és parlagi sasokat is, de csak egy csapat barátrécébe szaladtam bele. A délután kicsit szerencsésebben alakult: egy másik területre mentem ki és már kezdett elmenni a kedvem, mert rosszra fordult a széljárás, amikor egy belvíztócsa szélén megpillantottam egy mocsári teknőst. Nem hittem a szememnek. Még sohasem láttam vadon élő példányt és még le is tudtam fotózni...Kigyönyörködtem magam és a délután hátralévő részében a bizonyos, szemág nélküli bak nyomába indultam. A területre megérkezvén még a technikát sem vettem elő, amikor vörös folt üti meg a szemem a gazos úton.
Belenéztem az optikába és mit látok: az öreg legény csipeget az út szélén és vele van hűséges sutája is. A dolog további része már csak rutinmunka volt. Gyors cserkelés a búzatábláig, amibe a bak közben beváltott. Megjegyeztem azt a helyet, ahol elfeküdt és attól kb 10 méterre bújtam meg a magas táblában. Nem is kellett sokat várni és a bak ismét felállt. A kattogás nem nagyon zavarta, inkább kíváncsivá tette és elkezdett felém ballagni . Kb. 200 képet készítettem róla 2 perc alatt. Annyira közel jött, hogy már nem fért bele a feje a keresőbe és amikor teljesen megkerült, akkor ugrott el a sutával együtt. Jól látszik, hogy tűhegyes az agancsa és a bal agancsszáráról már lespórolta a szemágat. Gyönyörű állat az egyszer biztos. Utána elmentem még vízimadarazni, de tőkéseken kívül nem jött semmi. Indultam vissza, amikor a terület egy kisebb bakjával is találkoztam. Természetesen a megszokott helyéről ugrott el. A lemenő Nap utolsó fényeinél még elcsíptem pár sutát, amik egyébként még szépen gömbölyödnek, tehát gidát még nem fogok látni.

2010. 05. 23.

Régi tervem, hogy egy olyan bakot kapjak lencsevégre, amit már azelőtt is lefotóztam. A dolog nem tűnhet nehéznek, de ha abból indulunk ki, hogy az őzek agancsa minden évben változik és ezt a változást nemcsak a kor, hanem az időjárás, a táplálék stb.is befolyásolja, akkor azért már más a leányzó fekvése.
Most végre sikerült, azzal a kis módosítással, hogy egy olyan állattal futottam össze, amit télen fotóztam le, még barkás aganccsal. Nagyon jól megfigyelhető, hogy a barkában lévő agancs formájában teljesen olyan, mint a már kész fejdísz.
A találkozás megerősítette bennem azt a tényt, hogy az őzek mennyire jól tartják a megszokott élőhelyüket. A 2 fotó érdekessége még, hogy a téli egy Sigma 150-500-zal, míg a mostani a Canon 400/f5,6-tal készült. A különbség jól látható...Egyébként a napot azzal kezdtem, hogy beültem kicsit az itatóhoz, de nem volt mozgás, aztán felmásztam a tetőre fecskefotózás céljából. A gondom még mindig az, hogy a fehér vezetéket nem tudom kiküszöbölni, ugyanis a madarak oda szeretnek ülni.
Amikor már kezdtek alakulni a fények kimentem őzezni, de közelgő zivatar nem engedett sok időt nekem. Egy rozsdás csuk tojót azért sikerült elcsípnem. A lényeg, hogy ismét láttam azt a különleges őzbakot, amit már régebben is megfigyeltem. Az öregúr ugyanis lespórolta a szemágakat az agancsáról. A helyét nagyon jól tartja és mindig egy sutával mozog.(a szakirodalom szerint az őzek magányosan élnek, de ez a páros is bizonyítja, hogy sok mindent nem tudunk még őzetológiából).
Holnap hajnalban új tervekkel indulok a természetbe. Az őzeket egyre nehezebb észrevenni...

2010. 05. 15.

Eső, eső, eső! Alapvetően semmi bajom vele, de ami sok az sok.A héten nem jutottam ki a természetbe és megfogadtam, hogy ha lesz egy kis napsütés szombat reggel, akkor kint kezdem a napot. Szerencsére 7 körül fény szűrődött be az ablakomon...gatyát, pólót fel és indultam is makrózni a közeli rétre. Telét nem is vittem, mert nem olyan helyre mentem, ahol szükség lehetett volna rá. Felpattintottam a Tamron 90 mm-es makróját a vázra, a vázat az állványra és nekivágtam a rétnek. Nagyon meg vagyok ezzel az "üveggel" elégedve. Frenetikus képe van. A minap olvastam valakitől, hogy ez az úgynevezett "killer lens"...mit mondjak, nem áll messze az igazságtól. Másfél órát tudtam fotózni, mert az idő elromlott és ismét jöttek a szürke esőfelhők.