2010. 10. 23.

Kicsit szétnéztem az őzek háza táján. Befejeződött-e már a szőrváltás, van- e még agancs a bakok fején, megvannak- e még az ismert bakjaim...stb. A területes bakok mind a helyükön vannak és mindegyik-köszönik szépen- jó egés
zségnek örvend. Egykét példányon látok még nyáriszőr-foszlányokat, a legtöbb már szürke. A rudlik szépen alakulnak, rendszerint csak egy bak tart egy sutával és annak két gidájával. Szóval olyan családféleségeket lehet mostanság látni. Az idő nyugodt, őszies volt a hétvégén, néha bekavart egy leheletnyi szellő, ami nagyon érdekes kompozíciókat eredményezett. Ma vizsgázott az új fotóshátizsákom(csillagos 5-ös), ami már nagyon időszerű volt, mert egyre több a cuccom. Igyekszem még ezt az időszakot kihasználni őzfotózás terén, mert már nem sokáig lesz a bakok fején agancs. A legidősebbek fején már nincs is.
Egy-tavasszal már bevált- módszerrel fogom becserkelni a kiszemelt állatokat. Nagyon izgalmasnak ígérkezik ismét becsapni ezeket az éber patásokat...

2010. 10. 09.

Végre kijutottam "hazai" területekre is. Szeretem Egert és környékét, szeretem Fedémest és a dombokat, de mégis akkor érzem otthon magam, ha egyenes a talaj a lábam alatt. Az volt a tervem, hogy szétnézek az őzek háza táján ...van-e még agancs a bakok fején, elkezdődött-e már a rudlikba tömörülés stb. Hétkor kezdtem és száz méter cserkelés után észrevettem kedvenc bakomat. Már meg sem lepődtem, amikor állandó sutáját követve csipegetett a gazban. Azért örülök, hogy ismét elkerülte a golyót. Már harmadik éve kísérem figyelemmel fejlődését és nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra. A belvíz akkora a tarlón, hogy párszor combig süllyedtem . Kicsit olyan voltam, mint Bear Grylls a Discoveryről: gatyát, csizmát, zoknit le...egy óra szárítkozás és gyerünk tovább.Na jó, tüzet azért nem raktam és nem ettem döglött őzből sem:)Sok állattal találkoztam. Már kezdenek csapatokba verődni, de az idősebb harcosok még nincsenek a "tömeggel".Három ismert bakkal találkoztam és egy ismeretlennel is. Középkorú, igazi erőteljes állat tűhegyes aganccsal. Szerencsére sok suta vezet ikergidákat, ami azért jó hír a jövőre nézve. Vizes élőhely az van rendesen, szerintem beüzemelek a területre egy fekvőlest.

A délután folyamán becserkeltem egy sutát . Közelről vettem észre, hogy bal szemére teljesen vak volt és a jobb szemén is egy hályogszerű réteg keletkezett. Látszólag semmiben sem hátráltatta ez a kór, mert jó kondiban volt és 2 gida is volt vele. Feltűnt, hogy mennyi kékes rétihéja vadászik a lucerna fölött. A vonulás hozzánk hozta őket, aminek nagyon örülök. A krónikához tartozik még, hogy láttam darvakat és egy öreg parlagit is. Az ősz-mint mindig-káprázatos...5 után értem haza.

2010. 10. 07.

Napjaim manapság a 10 mm jegyében telnek. Az a varázslatos 10 mm. Egy teljesen más világ nyílik meg az ember előtt, ha egy ilyen objektíven keresztül szemléli a tájat.
Még csak barátkozunk, de elsőre nagyon szimpatikus a Sigma 10-20-as obija. Pár fotót mutatok egy elhagyatott temetőről, Fedémesről(ahol a szarvasok laknak), Szarvaskőről, Egerről és egy kis werk is belefér:)

2010. 09. 27.

Szeptember a gombák hónapja.
A szarvasfotózás még mindig nem ért véget, de azért nem hagyom beszűkülni a palettám. Az egyenletes páratartalom és a sok eső következtében rengeteg gomba van az erdőkben és ha az ember nyitott szemmel jár, sok érdekességre figyelhet fel. Egy kis bemutató a szeptemberi gombakavalkádból és más érdekességekről.

2010. 09. 12.

5 kor már a tervezett hegygerincen sasoltunk. Természetesen vártuk a ködből előbukkanó, kapitális szarvasbikát. Na bika az nem, viszont a köd nagyon gyorsan közeledett. Gyönyörű idő volt az biztos, csak aki szarvast akar fotózni, annak nem az ilyen napfelkelték a kedvencei. Már majdnem kezdtem makróra átszerelni, amikor a szomszédos gerincen egy fiatal bika jelent meg. Pár expó után közelítettünk felé és akkor vettük észre, hogy jóval közelebb, a völgyben egy páros nyolcas bika figyel két tehén társaságában. Hasonkúszva loptunk a távolságon és végre sikerült elfogadható fotót készíteni a csapatról. Persze még messze voltunk, de azért ÁTTÖRÉS. A szelünk rossz volt, így gyorsan elhúztak a gímek, sőt a köd is felért hozzánk, de ettől függetlenül nagy volt az öröm. Sok őzet láttam már közelről, de ez a szarvasbika azért más dimenzió...fenséges állat.

A reggel további részét makrózással töltöttük. A hajnal ismét frenetikus volt.
A napra a koronát egy tarajos gőte tette fel. Én még sosem láttam élőben ezt a kétéltűt..

2010. 09. 07.

Már most mosolygok a storyn:)
"Nekszt ebizód" a szarvasfotózós történetben. Négy órakor indulás autóval. Lecsekkoltuk az időjárást: csillagos ég, nulla szél, tehát minden ideális. Fedémes felé közeledve már gyanús ködfoltok kezdtek jelentkezni, de nem foglalkoztunk vele. Inkább az idegesített, hogy nem tudtunk a kigondolt helyre bevackolni, mert ott vadásztatás volt...Fck.
Az emberünk, nevezzük Mr.I-nek, kitett minket egy másik fasza helyen, de még olyan sötét volt, hogy Zsoltit alig láttam. Leültünk egy dombszélre, hogy majd az alattunk húzódó völgyben fényképezzük le a kapitális szarvasbikát.
Ahhha....
Kb neki lehetett támaszkodni a ködnek...nem volt mit tenni, aludtam egy fél órát(utólag Zs is mondta, hogy azért nem aludt, mert látta, hogy én már alszok és hogy ránk ne lépjen a kapitális, 300 kilós bika). Vicces gyerek ez a ZS(Ő az a fotókon).

Ébredés után, fél hét körül annyira hideg volt, hogy a kordgatyám hozzáfagyott a térdemhez. Biztos karcoltuk a nullát. Amikor a Nap már kezdett átsütögetni a ködön, makróztunk egy órát és tűztünk haza. A fények nagyon szépek voltak hajnalban.
Még mindig nem adtuk fel, de az az érzésem, hogy több makrófotót fogok csinálni szeptemberben, mint szarvasost.