2012. február 27., hétfő
2012. február 15., szerda
2012. február 13., hétfő
2012. 02. 12.
Kétségkívül dobogós helyen fog bevonulni ez a nap fotóspályafutásom nagykönyvébe...de haladjunk sorjában:
5 óra és meggyötörten kelek ki meleg ágyamból...nem aludtam sokat, mert már nagyon vártam ezt a hajnalt...gyorsan elkészülök...1000 réteg ruha, babzsák, talált szivacs és az elmaradhatatlan Pennys farhát. Múltkor is szerencsét hozott, gondoltam nem szakítom meg a hagyományt:)
-12 fok... gyors negyed órás séta és már a lesembe fúrom be magam...alig múlt fél hat.
Nem fázok, jól felkészültem a mai napra...
Már pirkad.
Várom az első ölyvet, ami fél hétkor be is esik a hús mellé, de egy perc és 0 falat után sietve távozik...nem is kattintottam. Sebaj, jól kezdődik...ennek ellenére két órán keresztül egy ázott szarka sem száll a bunker elé...a reggeli fények csodásan világítják be a havas tájat, de sehol egy alany...
Mardos a kétely..mi lehet a baj???
Azon gondolkozom, hogy elhagyom a kuckót és megyek inkább őzezni ebben a hívogató időben, de valamiért a lesben maradok....
Árny suhan el kémlelőablak előtt...gondolom egy egerész, ami majd nem fog leszállni...azért kinézek...gyönyörű Rétisas fordul szembe velem..leszálláshoz készülődik...kapkodva ragadom meg a Canont és szemem rátapasztom a szögkeresőre." Csak szálljon le"...mormogom!!!
Még két kör és egy öreg madár érkezik a hóba....20 méterre sincs...remegek...nagyon régen éreztem ilyet fényképező mögött...azt hittem már nem is fogom átélni ezt az érzést.
Csak az első éles expó legyen meg..őrlődöm...a szögkeresőt belehelem...semmit sem látok...nyomom a gombot, mint süket a csengőt és reménykedem, hogy lesz közte éles is...
A madár nyugtalan...folyamatosan forgolódik is lármázik
...először nem értem, de abban a pillanatban megérkezik hozzá a párja...a vér most fagyott meg az ereimben...azok a karmok, azok a csőrök...ez hihetetlen.
Üdvözlik egymást, rikoltoznak és civakodnak...a Canon most inkább egy géppuskához hasonlít...
Persze megérkezett velük a kísérő brigád is: dolmányosok, szarkák, csókák.
Most jut eszembe: a csóka is egy gyönyörű madár és sok érdekes jelenet volt még aznap, de ez a poszt csak a sasokról szólhat:)
Olyan 20 percig ettek a les előtt....addig bírták a slep zaklatását. Aznap még 3x tértek vissza...mint a mesében.
Kettőig bírta a lábam a hideget, meg mondjuk a 8 gigás kártya is tele szaladt addigra.
Tudtam, hogy jó lesz a bunker, de azért így nagyon rendben van...Zsolti haveromnak mondtam is: csak akkor lett volna ennél jobb, ha a területen élő parlagi pár látogat a les elé...nagyon várom őket is, de még csak messziről mutatkoztak.
Még most is alig hiszem el, ami történt...egy adult Rétisas pár...INCREDIBLE.
Aki hasonló élményeket szeretne, annak azt üzenem, hogy mindent maga készítsen elő és építsen meg, mert a saját munka után leszüretelt gyümölcs íze messzemenőkig a legédesebb.
5 óra és meggyötörten kelek ki meleg ágyamból...nem aludtam sokat, mert már nagyon vártam ezt a hajnalt...gyorsan elkészülök...1000 réteg ruha, babzsák, talált szivacs és az elmaradhatatlan Pennys farhát. Múltkor is szerencsét hozott, gondoltam nem szakítom meg a hagyományt:)
-12 fok... gyors negyed órás séta és már a lesembe fúrom be magam...alig múlt fél hat.
Nem fázok, jól felkészültem a mai napra...
Már pirkad.
Várom az első ölyvet, ami fél hétkor be is esik a hús mellé, de egy perc és 0 falat után sietve távozik...nem is kattintottam. Sebaj, jól kezdődik...ennek ellenére két órán keresztül egy ázott szarka sem száll a bunker elé...a reggeli fények csodásan világítják be a havas tájat, de sehol egy alany...
Mardos a kétely..mi lehet a baj???
Azon gondolkozom, hogy elhagyom a kuckót és megyek inkább őzezni ebben a hívogató időben, de valamiért a lesben maradok....
Árny suhan el kémlelőablak előtt...gondolom egy egerész, ami majd nem fog leszállni...azért kinézek...gyönyörű Rétisas fordul szembe velem..leszálláshoz készülődik...kapkodva ragadom meg a Canont és szemem rátapasztom a szögkeresőre." Csak szálljon le"...mormogom!!!
Még két kör és egy öreg madár érkezik a hóba....20 méterre sincs...remegek...nagyon régen éreztem ilyet fényképező mögött...azt hittem már nem is fogom átélni ezt az érzést.
Csak az első éles expó legyen meg..őrlődöm...a szögkeresőt belehelem...semmit sem látok...nyomom a gombot, mint süket a csengőt és reménykedem, hogy lesz közte éles is...
A madár nyugtalan...folyamatosan forgolódik is lármázik
...először nem értem, de abban a pillanatban megérkezik hozzá a párja...a vér most fagyott meg az ereimben...azok a karmok, azok a csőrök...ez hihetetlen.
Üdvözlik egymást, rikoltoznak és civakodnak...a Canon most inkább egy géppuskához hasonlít...
Persze megérkezett velük a kísérő brigád is: dolmányosok, szarkák, csókák.
Most jut eszembe: a csóka is egy gyönyörű madár és sok érdekes jelenet volt még aznap, de ez a poszt csak a sasokról szólhat:)
Olyan 20 percig ettek a les előtt....addig bírták a slep zaklatását. Aznap még 3x tértek vissza...mint a mesében.
Kettőig bírta a lábam a hideget, meg mondjuk a 8 gigás kártya is tele szaladt addigra.
Tudtam, hogy jó lesz a bunker, de azért így nagyon rendben van...Zsolti haveromnak mondtam is: csak akkor lett volna ennél jobb, ha a területen élő parlagi pár látogat a les elé...nagyon várom őket is, de még csak messziről mutatkoztak.
Még most is alig hiszem el, ami történt...egy adult Rétisas pár...INCREDIBLE.
Aki hasonló élményeket szeretne, annak azt üzenem, hogy mindent maga készítsen elő és építsen meg, mert a saját munka után leszüretelt gyümölcs íze messzemenőkig a legédesebb.
2012. 02. 11.
Úgy hozta az élet, hogy még rendes fénynél ki tudtam "szaladni" a közeli erdőbe karulni egy kört. Nem akartam különösebben semmit a naptól, csak arcomban akartam tudni a metsző szelet...ismeritek ezt az érzést, amikor CSAK úgy jó kint lenni....
Alig értem a tölgyes mellé, beváltó őzekre lettem figyelmes...a szelem nem volt ideális, de azért megpróbáltam...Sietve beosontam az erdő közepébe és meglapultam...éreztem, hogy a 2 bak felém veszi majd az irányt...2 perc néma csend után szürke árnyak közeledtek a tölgyfák között.
Hasaltam a hóban, előttem a hátizsákom...minden frankó volt, csak éppen a bakok nem akartak megállni. Nem tehettem semmit, csak exponáltam folyamatosan...a közelebbi állat egyből meghallotta és már vitte is a másikat magával...
Tovább osontam, át a másik erdőfoltba...a 2 őzön kívül semmi sem mozdult...lassan mentem, az erdő takarásában és talán ezért, talán a nagy hideg miatt a 2 barkás 5 perc hezitálás után simán visszafordult az erdő irányába...ismét nem kellett semmi extrát hozzátennem, csak lehasaltam az árokpartra. Megint az expókat hallották meg olyan közel jöttek...két fiatal állat volt, viszonylag jó kondícióban...
Indultamban a szélfútta puszta adott fotótémát...legalább a 24-105 L-t alaposabban letesztelhettem...mit mondjak remek kis darab...
Alig értem a tölgyes mellé, beváltó őzekre lettem figyelmes...a szelem nem volt ideális, de azért megpróbáltam...Sietve beosontam az erdő közepébe és meglapultam...éreztem, hogy a 2 bak felém veszi majd az irányt...2 perc néma csend után szürke árnyak közeledtek a tölgyfák között.
Hasaltam a hóban, előttem a hátizsákom...minden frankó volt, csak éppen a bakok nem akartak megállni. Nem tehettem semmit, csak exponáltam folyamatosan...a közelebbi állat egyből meghallotta és már vitte is a másikat magával...
Tovább osontam, át a másik erdőfoltba...a 2 őzön kívül semmi sem mozdult...lassan mentem, az erdő takarásában és talán ezért, talán a nagy hideg miatt a 2 barkás 5 perc hezitálás után simán visszafordult az erdő irányába...ismét nem kellett semmi extrát hozzátennem, csak lehasaltam az árokpartra. Megint az expókat hallották meg olyan közel jöttek...két fiatal állat volt, viszonylag jó kondícióban...
Indultamban a szélfútta puszta adott fotótémát...legalább a 24-105 L-t alaposabban letesztelhettem...mit mondjak remek kis darab...
2012. január 25., szerda
2012. 01. 22.
Ma végre elérkezett az ideje a ragadozómadaras lesem felavatásának. Havas időjárás ígérkezett hajnalra és gondoltam, hogy tökéletesen festenek az ölyvek a havas tájban.
Fél 6-kor már a lesben feküdtem, miután szétszórtam egy jó adag csirkefarhátat a les előtt úgy 10 méterre. Lassan telt az idő pirkadatig, de a les belülről meglepően komfortosnak bizonyult:annyira hideg sem volt bent és kényelmesen el is fértem benne. A havazás elállt és lassan hasadt a hajnal. A néma csendet szarkák óvatos cserregése törte meg. Észrevették a csalit és vizsgálni kezdték a lehetőségeket...már egykét madár le is merészkedett a húshoz, amikor a semmiből 2 megtermett egerészölyv landolt előttem. Folyamatosan vijjogtak, aztán rövid gondolkozás után az egyik mohón nekilátott a potya reggelinek. Ő volt a domináns, mert a másik addig nem is próbált enni, amíg az tele nem falta magát.
Akció nem volt, csak kényelmes kajálás.
A szarkák-úgy nyolcan- folyamatosan csentek el darabokat a koncból és egy idő után már össze is kaptak a jobb falatokon. Megjelent 2 holló is, de nem szálltak le enni...valami nem tetszett nekik. Az ölyvek jól laktak és felültek a közeli fákra, ezzel át is adták a terepet a dolmányos varjaknak. Ezzel nem lett volna gond, csakhogy a varjak elvitték a farhátat a les elől, ami azért bosszantott egy kicsit.
Összességében nagyon jól vizsgázott az új les. Kényelemes, szinte komfortos és kiváló perspektívából lehet fotózni a madarakat. Az üveg is jó szolgálatot tett, ugyanis mozizni nagyon jól lehet mögüle. Alatta az objektív végét látták ugyan a madarak, de nem idegenkedtek tőle...a távoli fasoron egy sast is észrevettem, de sajnos nem jött közelebb.
Folyt. köv....
Fél 6-kor már a lesben feküdtem, miután szétszórtam egy jó adag csirkefarhátat a les előtt úgy 10 méterre. Lassan telt az idő pirkadatig, de a les belülről meglepően komfortosnak bizonyult:annyira hideg sem volt bent és kényelmesen el is fértem benne. A havazás elállt és lassan hasadt a hajnal. A néma csendet szarkák óvatos cserregése törte meg. Észrevették a csalit és vizsgálni kezdték a lehetőségeket...már egykét madár le is merészkedett a húshoz, amikor a semmiből 2 megtermett egerészölyv landolt előttem. Folyamatosan vijjogtak, aztán rövid gondolkozás után az egyik mohón nekilátott a potya reggelinek. Ő volt a domináns, mert a másik addig nem is próbált enni, amíg az tele nem falta magát.
Akció nem volt, csak kényelmes kajálás.
A szarkák-úgy nyolcan- folyamatosan csentek el darabokat a koncból és egy idő után már össze is kaptak a jobb falatokon. Megjelent 2 holló is, de nem szálltak le enni...valami nem tetszett nekik. Az ölyvek jól laktak és felültek a közeli fákra, ezzel át is adták a terepet a dolmányos varjaknak. Ezzel nem lett volna gond, csakhogy a varjak elvitték a farhátat a les elől, ami azért bosszantott egy kicsit.
Összességében nagyon jól vizsgázott az új les. Kényelemes, szinte komfortos és kiváló perspektívából lehet fotózni a madarakat. Az üveg is jó szolgálatot tett, ugyanis mozizni nagyon jól lehet mögüle. Alatta az objektív végét látták ugyan a madarak, de nem idegenkedtek tőle...a távoli fasoron egy sast is észrevettem, de sajnos nem jött közelebb.
Folyt. köv....
2011. december 22., csütörtök
2011. 12. 21.
Már rég voltam őzezni és tényleg hiányzott már a mező friss illata...kedvenc helyemre indultam egy kis cserkeléses fotózásra. Verőfényes reggel, - 4 fok, enyhe szél...KIVÁLÓ! Alig indultam el máris feltűnt a sok befagyott pocsolya a földút mellett. Kicsit nekihasaltam és megpróbáltam a fagyott víz hihetetlen képződményeit az érzékelőre varázsolni. Állvánnyal, időzítve fotóztam és ez lett az eredmény. Nem mondom, hogy visszaadja a látványt, de kiindulási alapnak jó a jégkristály-fotózáshoz.
Egy órát elszórakoztam így és eztán indultam az őzek nyomába. Láttam kb 50 ölyvet, kékes réti héjjákat és az adult parlagi sas párt is.
Tudtam, hogy hol keressem őket és ott is voltak egy hatalmas szántóföld közepén, ami repcével volt körülvéve. Voltak falatozó és voltak alvó példányok is, összesen egy 50-es rudli terült el előttem, szétszórtan. A következő 2 órában kúsztam-másztam, bosszankodtam-örültem, fáztam-kimelegedtem...jutott mindenből.
Végre fotózható távolságba jutottam. A szelem hibátlan, a capreolusok gyanútlanok...szóval minden együtt van. El sem hittem, hogy az egyik suta elindult felém...persze egy árokparton hasaltam és moccanni sem mertem. Tudtam, hogy ha nyugodtan elsétál mellettem, a többi is nyugodtan fog utána jönni...
Ezért 1 expót sem csináltam...ahogy gondoltam....megindul a többi is, de valamiért kb 30m-re megállnak és meredten 1 irányba figyelnek. ..nem felém, de nem mozdulnak. Vagy 5 perc múlva vissza indulnak a nagyobb csapathoz, viszik magukkal a maradékot is és futva távoznak. Még tudtam pár fotót csinálni, de több volt ebben a szituban.
Azóta sem tudom, hogy mi volt a "bibi"...
Egy órát elszórakoztam így és eztán indultam az őzek nyomába. Láttam kb 50 ölyvet, kékes réti héjjákat és az adult parlagi sas párt is.
Tudtam, hogy hol keressem őket és ott is voltak egy hatalmas szántóföld közepén, ami repcével volt körülvéve. Voltak falatozó és voltak alvó példányok is, összesen egy 50-es rudli terült el előttem, szétszórtan. A következő 2 órában kúsztam-másztam, bosszankodtam-örültem, fáztam-kimelegedtem...jutott mindenből.
Végre fotózható távolságba jutottam. A szelem hibátlan, a capreolusok gyanútlanok...szóval minden együtt van. El sem hittem, hogy az egyik suta elindult felém...persze egy árokparton hasaltam és moccanni sem mertem. Tudtam, hogy ha nyugodtan elsétál mellettem, a többi is nyugodtan fog utána jönni...
Ezért 1 expót sem csináltam...ahogy gondoltam....megindul a többi is, de valamiért kb 30m-re megállnak és meredten 1 irányba figyelnek. ..nem felém, de nem mozdulnak. Vagy 5 perc múlva vissza indulnak a nagyobb csapathoz, viszik magukkal a maradékot is és futva távoznak. Még tudtam pár fotót csinálni, de több volt ebben a szituban.
Azóta sem tudom, hogy mi volt a "bibi"...
2011. november 16., szerda
2011. 11. 04.
Elkészült végre a ragadozós lesem...ölyveket még nem fotóztam, de nem is miattuk építettem elsősorban...a területen él egy adult Parlagi sas pár és őket szeretném az optikám előtt látni.
A helyen folyamatosan van kint vonszalék és a ragadozómadarak jól ismerik ezt az élelem forrást. Tavaly én is láttam itt parlagit...most várom, hogy hidegebb legyen az idő.
A les alapvetően süllyesztett és természetes anyagokból készült. A kémlelőablak sötét üvegből van, az optika alatta lesz kidugva. A lesbe nem lehet egyáltalán belátni...itt egy fotó az építményről, ami a mobilommal készült.
A helyen folyamatosan van kint vonszalék és a ragadozómadarak jól ismerik ezt az élelem forrást. Tavaly én is láttam itt parlagit...most várom, hogy hidegebb legyen az idő.
A les alapvetően süllyesztett és természetes anyagokból készült. A kémlelőablak sötét üvegből van, az optika alatta lesz kidugva. A lesbe nem lehet egyáltalán belátni...itt egy fotó az építményről, ami a mobilommal készült.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
