Ismeretlen vizekre eveztem...
A tájképfotózás sosem volt az én műfajom...lehet, nem is lesz sosem az, mégis érdekel a fotózás ezen ága is.
Kapóra jött egy pár napos ausztriai kirándulás...gondoltam most megteszek mindent ismereteim elmélyítéséért...
Településeket is felkerestünk, így nem mondhatnák, hogy csak az érintetlen természet volt porondon.
A listából egyértelműen az ND 1000x szűrő a legérdekesebb komponens...
Ugye ez egy semleges, vagy szürke szűrő, ami 1000 szeresére növeli a záridőt, tehát az -10 Fé kb.
Bizony, ez azt jelenti, hogy szikrázó napsütésben simán ki tudunk csikarni a vázból akár több 10 másodperces expozíciókat is...
Ugyanakkor vigyázni kell, hogy ne essünk át a ló másik oldalára....könnyen unalmassá válhat így a látvány...
A B+W garancia a minőségre...utólag csak a fehéregyensúlyon kellett állítanom, mert melegebb színek felé viszi el a wb-t., de egyébként kifogástalan....
Vizes képeknél még egy cirkuláris polár szűrőt is rátekertem az obira a csillanások féken tartására...
Ja, igen és legtöbbször mindent előre be kell lőni a vázon, aztán fel a szűrőket és mehet a móka....
Meg az sem árt, ha az ember tud egy kicsit fejben számolni....
Mert ha a záridő adott blendén mondjuk 1/60-ad, az így 1000/60, azaz 16,5 másodperc...
Minden esetre jó kis holmi...
Beszéljenek a képek....
Az év első hónapjai számos fotós élménnyel és képi anyaggal gazdagítottak és mint már írtam, nem akarom elcsépelni ezeket az élményeket.
Igyekszek kevesebb fotót publikálni és kicsit tömbösíteni az írásokat.
Nem, nem azért mert lusta vagyok...egyszerűen csak azt akarom, hogy a posztoknak legyen némi súlya, mikor az olvasó egy érdekesebb fotó láttán úgy dönt, hogy elolvassa a háttéranyagot is.
Most nemcsak a vizes élővilág szerepelt a porondon....
Ingerem volt egy kiadósat cserkelni és ha mód van rá, belopni egykét őzet...
Na de menjünk csak sorjában...
Az úszó les előtt, a parthoz közel lecsökkent annyira a vízszint, hogy alkalmassá váljon a parti madarak táplálékszeresére is.
Két gólyatöcs vette birtokba a nádszegélyt és több napon át rendszeresen megjelentek...
Láthatóan a rövidebb lábú cankó-féléknek még mindig mély a víz, de a töcsöknek pont megfelelő volt minden.
Volt mikor ellenfényre feküdtem ki a túlpartra, de szerencsémre akkor is jöttek...
A récék továbbra is nagy számban vannak jelen, bár láthatóan sokan már elültek.
A kendermagosok megjelenése ismét pluszt adott valamelyik hajnalnak, gyönyörűek.
A színorgia eltűnésével a récék is kevesebbet mozognak.
Egy kis ízelítő a kanalasok mindennapjairól...
Az egyik kanalas-pár úgy döntött, hogy előttem szárítkozik egy kicsit...
Végre megmutathatom ennek a madárnak az elképesztő csőrtípusát...nem tudom, hogy a függelékeknek van-e valami tudományos elnevezése....én egyszerűen csak sziláknak nevezem azokat a szőrszerű valamiket.
A fotózás utolsó tíz percében jelent meg a vízityúk...rég nem jött optikám elé....
A fény átfordult fotózhatatlan minőségbe.
Maradtam még nézelődni, de arra nem számítottam, hogy a hattyúk is lesem közelében vannak...
Nem is értem hol bujkáltak egész hajnalban...
......
......
Az április mindig is kedvenc hónapom volt.
Az ember simán belefuthat egy kiadós zivatarba. Én nagyon szeretek elázni az ilyen langyos esőktől. A természet mindig más arcát mutatja ilyenkor, mindig történik valami szokatlan....
Ja, és más emberszabásút nemigen látni nyári zápor idején.....szinte mindenki a menedéket választja...emberi jelenléttől mentes a határ....és ezt szintén nagyon szeretem.
Ma Zs is velem volt, de ő nem számít zavaró tényezőnek:)
30 métert cserkelünk a víztől súlyos lucernába, mikor bak emelkedik előttünk...
Szelünk tökéletes, nesztelenek vagyunk akár az éhes hiúz, szóval nem lehet gond...
A bak meglát ugyan, de kifinomult stratégiánknak köszönhetően rövid séta után ismét elfekszik....
Innen már gyerekjáték volt eljutni a fotókig....íme...
Evés közben jön meg az átvégy...menjünk beljebb a táblába, a fokozódó eső ellenére is!!!
Nem titkolom, a nagy bakot keresem, aki évek óta a fasor és a kultúra találkozásánál lakik....
Minden évben kíváncsian lesem...megvan-e még az öreg? vagy elesett április 15. beköszöntével???
A fasorhoz közeledve élesedik a szem, tisztul a hallás...megszűnik minden körülöttem...
Fehér ágvég mozdul a zöldben...ott fekszik a bak...talán az öreg...
Közel vagyunk, de sosem lehetünk elég közel....még pár lépés és mindenki a helyén...
A többi ismét elhanyagolható nüansz...
Persze ezt a bakot is ismerem, de nem ő van a címlapon...
Mindegy neki is örülünk...
Csakúgy, mint a parlagi-párnak...ők is megvannak...
A távolban még 3 további bak mozog, de az égen aggasztó események bontakoznak ki...
Egy tuba mögöttünk....úúúú, ilyet se láttam még felénk...
Na, mindegy...a közeli barkásat még csak megnézzük...annál is inkább, mert visszafordult irányukba..
Most szakadt le igazán az ég...minden jól alakul egy igazán különleges fotóhoz...
Már csak a fiatal bakocskát kellett megvárni....még jó, hogy mellcsizmába mentem ki...
Aki jobban szereti mozgóképen átélni ezt az élményt, az nézze meg ezt videót...
Ugye mennyivel jobb a fotó:))
Nem akarok abba a hibába esni, hogy elcsépelem az úszó lest, vagy inkább az úszó lesben készült képeket.
Tény, hogy minden alkalommal kb 10 gigányi anyag íródik a kártyára és nem győzök válogatni a jó témák között.
A minap azon gondolkoztam, hogy az eddig oly becses kanalasréce- fotóim teljesen elértéktelenedtek ezen bejegyzés után.
Jó...nem teljesen, de azért sokat vesztettek értékükből.
Közben semmi más nem történt, csak végre igazán közelre jöttek a récék és mindehhez még mesés hajnali megvilágítás is párosult.
Így megy ez...az ember mindaddig úgy gondolja, hogy milyen szép fotót készített, amíg nem csinál egy szebbet...úgy látszik ez velem is így van. Ördögi kör....
Nem ragozom túl...az aktuális kedvenc kanalas fotóm ilyen...
Nagyon érdekes ez a réce...
Elképesztő a csőrszerkezete...mintha szilák, vagy szőrök lógnának le a fölső káváról, eddig más récénél nem láttam ilyet. Rendszerint hajnalban aktív, reggel már inkább pihen és inaktiválja magát.
Persze azért akkor is mozog és eszik, csak nem akkora lendülettel...
Volt természetesen böjti is....
Meg az egyetlen tőkés pár...
Ezt sem gondoltam volna, hogy a legkisebb egyedszámmal a tőkések képviselik magukat a holtágon.
Nagy örömömre a ludak máris kicsiket vezetnek.
3 család élhet a les körül...az egyik 2 a másik 6, a harmadik 8 kislibát terelget.
A szülők nagyon figyelnek. Elől megy a tojó, hátul a gúnár, köztük a kicsik, libasorban...Amilyen mákom volt a családok egymás után felém siklottak. Szép jelenet volt:)
Ami a mai napra feltette a koronát az a 8-10 db cigányréce...
Legnagyobb szerencsémre a les előtt pózolgattak egész reggel...szólt is a hatlövetű rendesen...
Elképesztően szép, barna árnyalatai vannak, ami igazán csak közelről és jó megvilágításban fedezhető fel...
Miután kimásztam, kedvem támadt kicsit cserkelni a környéken....hazai pálya.
Egy kis bakot vettem észre...
Rendesen jól esett kúszni egy kicsit a vizes búzában...szép emlékek:)
Ez sült ki belőle...
Folyt.köv.....bár kicsit tömbösítenem kell az írásokat, mert annyi kép született mostanában, hogy nem győzöm klaviatúrával...
Ezzel a bejegyzéssel szeretném lezárni tavaszi fácános kalandozásaimat:).
Félre értés ne essék... cseppet sem bánom, ha optikám elé továbbiakban is fácán kerül, de megörökítettem azt a pillanatot, ami már elég a boldogságomhoz.
Az elmúlt fácános lesezések a következőképpen néztek ki:
15:45 kor megérkezek a leshez...gyors terepszemle, elhelyezkedés.
16:15 körül már kakatolást figyelhetek és fotózhatok a réten egészen 18:00 körülig.
Van amikor eltűnik a sűrűben, de rendszerint visszatér egy őrjáratra, viszont ha a nádas felé veszi az irányt, na akkor van vége a fotózásnak...oda már éjszakázni megy.
Egyszóval nem volt nehéz találkozni a kakassal, de egy jó fotóra ezidáig várnom kellett.
...
Úgy ültem ki aznap, hogy szép fények lesznek délután...
Először a meggyvágók jelentek meg...menetrendszerűen..
Télen egy darabot sem láttam, most mindig itt vannak...
Végre kijött az első tyúk...még napsütésben...
Idő kérdése volt, hogy a kakas mikor érkezik..
5 percen belül kint volt és többször is kiabált...egyszer végre jó helyen és jó irányba...
A meleg, sárgás szín addigra- természetesen -eltűnt, csakhogy legyen némi hiányérzetem.
Nem is baj...marad legalább motivációm a jövőre nézve.
Az erdei lesünket kicsit átalakítjuk a nyáron. Jöttek elő várt és nem várt problémák, amik indokolják a módosításokat.
Remélhetőleg nemsokára újabb bejegyzésekkel jelentkezhetek innen is:)
Mostanában annyira felfokozott hangulatban várom a vizes fotózásokat, hogy nem esik nehezemre felébredni a legsötétebb éjszakán sem. Lehet, hogy mehetnék később is, pláne, ha nem is lesz napsütés, de valamiért jobban esik a lesben átélni a pirkadatot. Leírhatatlan dolog, mikor a beborító sötétségből lassan, meglepetésszerűen bontakozik ki a táj és benne az állatok.
Hallani, hogy valami mozog a vízen, sokszor látni is a generált hullámokat, de hogy mi kelti azokat az rendszerint rejtély.
Amit rögtön felismerek az a kanalas réce gácsérja....még sötétben is világít fehér oldala...összetéveszthetetlen.
Hogy biztosan átéljem a hajnalhasadás varázsát tutira mentem és már 4:15-kor a lesben kuksoltam.
Esett...
Szárazon feküdtem, tehát a szigetelés teszi a dolgát...
Érdeklődve hallgattam a beszűrődő hangokat, de látni semmit sem láttam....
Majdcsak jön a fotózható világosság-gondoltam-de ilyen lassan még sosem jött.
Fél hétkor exponáltam az első normális képet...tragédia.
Az exif magáért beszél: 300 mm, f/2,8, 1/25, iso 800
Először jött kócsag elém, ami azért rögtön felébresztett..
Végig pásztázta a környéket, majd arrébb libbent...
Nagyon aktívak voltak a kanalasok egész reggel. Már párban mozogtak előttem, mindenki a sját dolgával volt elfoglalva...még párzást is fotóztam...
Minden klappolt, de ez a fénytelenség nem akart múlni...
Az 1,4x-ezőt azért csak felcsavarhattam végre....
Hangos gágogás érkezik balról...
Nyári ludak jelennek meg a nád szélén...ilyenkor hangoskodnak egy kicsit és a gúnár rendszerint heves szárnycsapkodásba kezd...
Elképesztő látvány ez az elegáns madár ilyenkor.
Tekintélyparancsoló.
Örülök a pillanatnak.
De mi történik???
A páros felém veszi az irányt és lesem előtt állnak meg egy rövid piperére...
Figyelem a gúnárt!
Biztosan csapkod egy újabb sorozatot...és igen!!!
Megvan az egész mozdulatsor ideális távolságból...ejjj, de jó!
Lassan elúsznak előlem...mérhetetlen az örömöm...
Közben csörgő récék jelennek meg a nádfal mentén.
Nem nagyon úsznak ki a nyíltabb részre, inkább a biztonságos növényzetben szürcsölnek...
Az a jó egy ilyen vizes élőhelyen, hogy bármikor bármi beeshet.
Ezért mindig résen kell lenni, amit az ember nyakizmai bánnak leginkább...
Az eső jobban rákezd, de ez a madarakat semmiben sem zavarja...a kanalasok egészen közel jönnek.
Barna récék érkeznek villámsebesen elém...cigányréce pár.
A tojó előre nyújtja fejét és lelapul....na most kell nagyon figyelni...ismét párzás következik:))
Nem gondoltam volna, hogy ismét ilyen dolgok történnek lesem előtt. Az eső mindig különleges körülményeket biztosít a fotózáshoz. Gyakran elmondom, hogy nagy kedvencem az esős fotózás.
Sajátos varázsa van.
A kormoránok megjelenése pedig a bónusz volt a mai napon. Apró csigákat hoztak a felszínre és azokat eszegették.
Remélem idővel közelebb jönnek az obi végéhez...
Egy ölyv megint távolabb hajtotta a madarakat előlem, így csak egy videó maradt a végére... Íme a link...
.jpg)
.jpg)
.jpg)
