2020. 03 16.

Nem panaszkodhatom...
Forr a víz a rengeteg madártól. Idén különösen jó év köszöntött úszóleses fotózásaimra. Írtam, h nem esik jól a korán kelés...blablabla, mégis több okból a hajnalt választottam récelesre. Azokati fényeket nem lehet fölülmúlni, valamint a kacsák sokkal aktívabbak reggel, mint délután.
Idén sok a kanalasréce, a cigányréce, kendermagos réce, csörgő réce...ennyit még sosem láttam a holtágon...a víz viszonylag alacsony és a környéken sehol sincs konkurencia...szóval minden ideális.
De haladjunk sorjában....
Délutánonként, ha elég ügyes vagyok be tudok slisszanni az egyik lesbe. Fúj a szél, ami jól és rosszul is elsűlhet. Ahogy beérek a nádba, lépteim lassulnak...már látom a vizet és látom a madarakat is. Vagy 10 pár liba posztol előttem...na ez nem lesz könnyű. Most veszem észre, h a lesem kifordította a nagy szél a helyéről...azt is irányba kéne állítanom...40 percet állok a vízben és várom, h a libák arrébb menjenek...szerencsémre mind együtt indul a vetésre, hangos gágogás közepette...
A hangzavart kihasználva gyorsan beugrok a lesbe és egyenesbe küzdöm...a récék maradtak...
Főleg cigányok, de van más is...Szépen alakulnak a délutáni fények...a víz királykékké változik...
A csokoládé színű récék szépen közelednek...

Nehéz a bukó mozdulatukat eltalálni...gyorsan is csinálják, nameg laposan is.

Szépen beúsznak a legjobb távokra...a tojó és a gácsér is.

Közben a csörgők és a többiek is aktivizálják magukat...

A kisvöcsik egyre jobban "kacarásznak"...közel a nász...

Egész sötétig kint maradok...

....
....
A következő alkalommal megint délután kezdek...
Aktívak az erdei madarak is, mégis a vizet választom...

A libák ismét kint vannak, de most be tudok csusszanni a háló alá...
A gúnárok felvigyázzák a területeket...

A költés a végéhez közeledhet...ilyenkor a szárcsák is csak "laposúszásban" közlekednek, mert szigorú gúnár semmit nem tűr meg a fészek közelében....

Persze a szárcsáknak is megvan a saját területük és óhatatlanul keresztezik a másik útját...

Nincs nagy mozgás...észrevétlenül elhagyom a helyszínt és cserkelni indulok az utolsó, fényes órában.

Sok őzet látok, az öreg bakok már egyedül vannak.

 A fiatalok meg játszadoznak...

Már lemenő napnál lopom be ezt a nyuszit...mindig tapasztalom, h a nyulakat olykor veszett neheéz, olykor nagyon könnyű kicselezni...a mostanit nem volt nehéz.

A következő alkalommal mindenképpen hajnalban megyek ki...rálátok a másik les előterére és a kendermagosok ott múlatták az időt...a hajnali fények pedig oda jók...

2020. 03. 15.

Akárhogy is alakulnak a dolgok, valahogy mindig rápillantok a kacsákra.
Ez úgy szokott lenni, h először csak arra járok őzezni.
Aztán a fagyok végén be-benézek a vízre....messziről...távcsővel...
Amikor a szárcsák már mozgolódnak...tudom, h itt az idő.
Nem esik jól a korán kelés idén, ezért a délutánokat preferálom. Úgy alakítottam az úszólesek helyzetét, h a madarak zavarása nélkül be tudok osonni. Ugyan lemaradok a hajnali varázslatról, viszont kapok érte átaludt éjjeleket és mélykék árnyalatot.
A pusztában nincs sok víz, így erős tavaszra számítok. Idén meg sem néztem a lesek állapotát...belecsaptam a közepébe...
Az első alkalommal még lilikektől hangos a környék...

Titokban reménykedem...hátha elcsíphetem őket ivás közben...
Nagy hangzavarral nyári ludak érkeznek....szépen végigpásztázzák a területet és közben elém is beérnek...

Az egyik jó távolságban kezd körözni...

Pár fürdő mozdulat után, jönnek a szárnycsapások...kedvenc.

A nap végére a hattyúpár is megjelent.

Második alkalommal már érkeztemben látom, hogy megjöttek a récék...tele a víz...
Ahogy kibukkanok a nádasból egy nyári lúd őrködik nem messze....sikerül megint úgy besurranni, hogy még a szemes liba sem pánikol.
Kendermagosok vannak a legtöbben...élvezettel figyelem minden mozdulatuk...pláne, ha felém manővereznek...

Olykor potréra is bejönnek...a sok év alatt most, először...

A többiek is itt vannak...ki közelebb-ki messzebb...

Ahogy forgolódok, jobbra a nádban-nagyon közel-sötét foltot veszek észre...nagyobb madár, de sok a nád köztünk...ráfordulok...

El sem hiszem...egy nagy lilik pihen mellettem... már csak ki kell várni, h elinduljon...
Kellett hozzá idő ... a madár-csalódottságomra- nem időzött előttem, csak nyílegyenest elúszott...de így is ez az első, közelebbi fotóm a fajról.

Kedvemre való ez a délutáni kényelmeskedés...
Lassan eljutok oda, h ismét a hajnali derengést választanám, viszont ami jól működik azon kár változtatni....
Kimászásközben a kedvenc lesem padlózata egy nagy reccsenéssel jelezte, h eddig bírta a megpróbáltatásokat...ki kell próbálnom a szembe oldalt...
A böjtik és a cigányok még meg sem érkeztek....szóval lesz még írni való...

2020. 02. 09.

Lassan csordogál a február. Őzezni járok leginkább. próbáltam rókát "hívni"is, de esélytelen volt a dolog. Január közepén Fatér Imre remek lesében volt lehetőségem parlagi sasokat fotózni. Számomra hihetetlen, hogy ennyire stbil vendég nála ez a madár. Két, fiatal sas mozgott egész nap a les előtt. Nagy élmény volt.

Hívogatóan napos idők is voltak. Ránéztem a nagyobb bakok élőhelyére.
A fasorban cserkeltem végig. A rudli ki-be mozgott a vetésre. Lassan lehetett fotózható távolságra kerülni. Vagy két óra után lett meg az a pár kép, amit ki lehetett hozni a helyzetből.

Ez nem a területes bak, de mintha láttam volna egy nagyobbat a fasor végén mozdulni...fotó nem lett. Ezután kimentem egy gazos területre és viszonylag könnyen beloptam a napozó állatokat. Itt is maradtam a nap végéig.

Mivel a legtöbb őz ilyenkor a szántásokon múlatja az időt ott is próbálkoztam.
Nem könnyű terep a ragadós sárban, de megoldottam...

Úgy érzem nemsokáára elő fog kerülni a fehér álcaruhám....

2020. 01. 11.

Hidegpárna ült a síkra.
Köd, hideg, zúzmara mindenfelé. Néha kísérteties a nyugalom és a csend.
Ezen a délutánon még a libák sem gágogtak...

Őzekre lelek...
Sziluettjük lassan bontakozik ki a szürkeségből.
Nehéz jó képet csinálni...próbálom a körülményeket visszaadni..

Nem akarok közelebb menni...tetszik ez az ágas kompozíció.

Beválltanak a fák közé...másfelé megyek tovább...
Újra őzek, de más környezetben..

A hideg, párás idő átitatja az ember ruháját...
Elég volt mára ennyi...