2011. 08. 01.

Ma ismét kint kóboroltam és cirka 8 órát töltöttem őzhívással. Majdnem szélcsend, 25 fok, lágy szűrt fény jellemezte a délutánt. Virágos földút az első helyem...kb negyed órát hívok 3 részletben és semmi mozgás sem volt, még szerencse, hogy lassan álltam fel, mert rossz széllel beballagott egy bak mögém. Már csak 20 méterre lehetett, amikor megérzett. Sajna nem tudtam lefotózni. Van ilyen is, amikor szinte lopakodik az állat. A nagyon fiatalokra és a nagyon idősekre jellemző inkább. A fiatal fél, hogy belefut egy rangidősbe, az öreg meg már elképesztően csalafinta.
Következő hely egy nagy lucernatábla közepe. Itt is kitartottam a sikertelenség ellenére és milyen jól tettem, mert végszóra ide is befutott egy ismerős bak. Ő is rossz felől akart megközelíteni...szelet is kapott, de akkor már 10 képet minimum csináltam róla.

Irány tovább! Egy réten hívtam, körbe nádasok. Pár strófa után befut az előbb beugrott 5-6 éves bak...ismét rossz széllel. Most már méltatlankodva távozik...talán még most sem érti mi történt!

Lassan haladok tovább és kergetőző őzpár suhan be a fasorba. Akárhogy csavarom a bakot nem tudom elszakítani kedvesétől. A továbbiakban csak egy helyen ugrott be őz, de türelmetlen voltam és már indultam, amikor megláttam. A nap végére egy erdősáv sarkán lévő lucernásból hívtam és nagy örömömre megérkezett az esőben fényképezett öreg harcos. Erősen visszarakott, vékonyszárú agancsáról könnyen felismerem. Megfontoltan jön a hangok irányába, sokszor körbenéz, nem kapkod. Amikor kiérne a lucernásból nyíltabb területre megáll és nem mozdul. Nem ért meg neki ennyit a biztonsága...figyelt még vagy 2 percig és sarkon fordulva visszaballagott a fasorba. A rafinált öregek a kedvenceim.