2014. 06. 29.

Most a szalakótákról kellene írnom....
Mindig nagyon várom őket...rendbe teszem kedvelt költőládájukat, keresek egy autentikus beszállót, megtervezem a fotózás irányát...egyszóval fontos esemény ez fotós naptáramban....
Mégis, idén valahogy lemaradtam róluk...
Pedig költöttek most is, sőt sikeresen kirepültek a fiatal madarak...fotó viszont egy árva darab sem készült a folyamatról...
Egy tavalyi pillanat jutott idénre erről a hihetetlen madárról...

 Az olvasó biztosan tanácstalanul áll eme felvezetés hallatán...megmondom őszintén.....én is:)
Pedig egészen egyszerű ok áll minden mögött....
A mocsár...
Amikor a hajnali fotózásokat terveztem őket is bekalkuláltam, de hajnalhasadatával mindig a vizes lesekben kötöttem ki.
A fene se tudja, hogy miért.
Talán a meglepetés varázsa, ami a vízpartra irányít unos-untalan.
Sose tudni mi esik be éppen...a fajgazdagság is elképesztő...a hajnalok pedig utánozhatatlanok a vízparton.
Egy időben mindig a kormoránokat vártam....
Konkrét jelenetre fájt nagyon a fogam....
Mikor kiugrik a vízből szárítkozni, mindig csapkod és kirázza magából az összes vizet....
Na ezt akartam én finom ellenfényben a cf-kártyán tudni....
Sokat feküdtem ki ezért és egyetlen alkalommal egész jól összeálltak a dolgok....

 Persze van még mit javítani a képeken, de alapvetően elégedett vagyok...
A hűsölő katonát meg levideóztam...

A másik megálmodott jelenet a kócsag hallal, szintén ellenfényben.
Itt a legnagyobb probléma a mocsár haleltartó képessége.
Vadásztak a kócsagok becsülettel, de csak nagyritkán tudtak halat zsákmányolni.
Egy napos délutánon végre ez is összejött...
Megjött egy kócsag...

 Fél óra alatt 4, viszonylag nagyobb ezüstkárászt kikapott a vízből...

Ez sem tökéletes, de kezdetnek nem rossz:)
Aztán ott vannak még a bakcsók.
2 adult madár lakik a nádasban.
A végén már biztosabban megjelentek, mint a kócsagok...
Bátran kísérletezhettem a fényekkel...jó alanynak bizonyultak.

 

Minden idilli volt ezidáig....
Egy hétig nem néztem leseim felé és mire újból nekifeküdtem volna, megdöbbenve tapasztaltam, hogy 30 centi víz eltűnt a mederből.
Ez önmagában nem lenne baj, de így a nádtorzsák ezrei tették tönkre az elénk táruló látványt....grrrrr.
Annyira nem volt ez ínyemre, hogy elmentem inkább parlagi vizitre.
Órákat tudok eltölteni egy szénabála takarásában figyelve az adult költőpárt.
Jól vannak...egy fiatalt láttam, de lehet, hogy van még a fészekben egy másik...még videóztam is egy kicsit a revírt felügyelő öregekről...

A feltételezett hímet viszonylag közelről tudtam fotózni, mikor kedvenc fasoruk fölött körözött...nagy vállfoltjairól könnyen megismerem...

Jól látszik a nemek közti méretkülönbség is, ha a pár együtt termikel....

.....
.....
Az apadó mocsár nem hagyott nyugton.
Ott a sok madár és nem tudok egy értelmes fotót csinálni semmiről...
Gondoltam egy merészet és megpróbáltam olyan kompozíciókat keresni, ahol talán nem annyira zavaróak a torzsák...
Délután mentem ki és néma csendben foglaltam el parti lesem...
Meglepetésemre 2 új fotóalany mutatkozott rögtön lencsém előtt...furcsa páros így egymás mellett....kanalas gém és kiskócsag...végig együtt mozogtak, talán ez egy vadászati stratégia...

 A víz visszahúzódásával megjelentek a cankók.
Ma réti és erdei volt porondon...

Beesett egy fiatal szürke is...mármint gém, nem cankó:)

Voltak töcsök is..

A nap jelenetét ismét egy nagy kócsag vitte el.
A megmaradt vízfelületet kihasználva egy óriásit lubickolt. Öröm volt nézni, hogy milyen áhítattal veti magát a langyos vízbe újra meg újra.

Mozgóképen sem utolsó látvány...

 Miután befejezte jöhetett a tollrázás, borzonkodás, piszkálódás...jobb szavak most nem jutnak eszembe:)

Miután kimásztam, átgondoltam a dolgokat.
Ezek a fotók dokumentálni jók ugyan, de én ennél mindig többet szeretnék.
A lesek helyzetén változtatni kell. Alkalmazkodni fogok a megváltozott környezethez és a 2 úszó lest átpozicionálom egy kicsit.
Remélem a következő vizes poszt már az új helyszíneken készült fotókról fog szólni...