2018. március 21., szerda

2018. 03. 18.

Már azt hittem el lehet tenni a téli kabátokat meg a hóálcát.
Vizes lesezéseket, napos cserkeléseket terveztem márciusra, nem pedig hófúvásos fotózást.
Nade én mindig is kedveltem a mostoha időjárást...olyankor senki sincs kint, meg amúgy is érdekesebb képek készülhetnek,,,szóval előszedtem a fehér leplet, az 500-as elejére hóvédőt húztam és irány a határ.
Nem mondom, h a faluban épelméjűnek gondolt az a pár ember, aki látott a határ felé gyalogolni, de ez úgysem számít.
Célzottan mentem egy fasor irányába...mindig van ott őzmozgás éshát ebben a szélben nincs máshol menedék.
A záporozó hókristályok smirgliként csiszolták arcomról a hámsejteket...nem is volt kedvem szembefordulni a széllel...de nemcsak nekem...a mezei nyulak is hátsójukat mutatták a zord időnek.
Ez a videó elég szemléletes...
Szóval kemény idő van odakint.
Megpróbálok nyulakat fotózni...először sétálva, majd hason közelítek...
Eddig jutok...itt kezd mozgolódni a füles...
A szél felőle fúj...mit fúj...ordít...nem tud beazonosítani.
Az okos nyuszi közelebb üget...alig fér a képbe.
Repül az idő...és még nem vagyok a patások nyomában.... Félre a nyulakkal!
Végre látom a fasort...és már az őzeket is.
Azt a pár akácot használják fedezéknek.
Itt is vannak bakok szép számmal hirtelen nem is tudom melyikre figyeljek....ő van legközelebb...
...Videó
Keresgél, úgy látom rügyekre vadászik...
Közben a suták is feltápászkodnak...
Van köztük egy papillomás...sajnos itt is...
Közben a bakok egy része kezd visszaszállingózni a vetésről...
Videó...
Látok egy korosabbat...
Igazán nagy bak nincs köztük..
.....
.....
Hason fekszem már másfél órája...nem vettem észre  a jobbról érkező rókát...
Rácincogok...hoppá...meghallotta.
Szél alól akar közelíteni...sunnyog...nem sok időm marad...

Gyorsan elszelel....azért tudtam pár tipikus fotót rögzíteni róla...
Az első bak közben visszatért a rügyes bodzabokorhoz...
Ugyan az a szituáció, csak egy vörösbegy is csatlakozott a kompozícióhoz....örömömre...
Minden mindegy alapon még közelebb kúsztam...
Egy sutagida kíváncsiskodott közel a végére...
Megmondom őszintén, kivételesen nem bántam, h odébb kocogott a rudli. Nem gondoltam, h ennyire csontig hatol a sarki szél.
Pedig nem is mentem sokat...




2 megjegyzés: