2018. 05. 01.

Ebben a posztban olyan madarakról lesz szó, amik nem adják olyan könnyen magukat.
Utánuk kell járni, be kell csapni féltékeny természetüket...
Elsőként a fészekparazita....a kakukk...
Elég szeszélyes madár...
Fix lesből fotózni hiába is próbálkozik az ember...bár tavaly sikerrel jártam...jó nagy mákom volt.
Idén más stratégiát választottam.
Kerestem egy alkalmas domboldalt...fontos a növényzet magassága...az se baj, ha van valami tó, vagy nádas a közelben...és persze az se baj, ha szólnak a kakukkok.
Széklest ki, állvány, hangszóró és izgalmas várakozás...

Az első alkalommal egyből bejött 3 madár...
Úgy látszik az időt és a helyet is jól belőttem..
Jött egy rutintalan hím...ő nem is mert kakukkolni...

Aztán nagy sunggal megjött egy domináns hím...

Óriási műsort csapott...csináltam egy jó videót is róla...
Végül pedig beesett egy újabb érdeklődő...már napnyugta után...

Nagy élmény és jó szórakozás áprilisi estéken kakukkot édesgetni optikánk elé.
Nem lehet megunni.
.......
.......
A másik madarat is inkább hallani lehet, mintsem látni.
Terepszínű....nyaktekercs...
Szintén székles kell hozzá és egy elhagyatott szőlős- gyümölcsös...

Egy ilyen korhű karóra akartam meghívni ezt a kis madarat,....
Persze minden nem jöhet össze...
Egy birsalmafát választott helyette....de végül róla is lett pár fotó és egy pofás videó...

Nem foglalkoztam az egész dologgal 5 alkalomnál többet, mégis minden percét élveztem.
Jövőre ugyanitt...ugyanekkor...