2020. 03. 30.

Óra nélkül nyílik a szemem...nagyon korán van.
Az autó hőmérője -2-t mutat.
Kifelé arra gondolok, h valamelyik tarka réce hátha megtisztel egy reggeli piperével a beülőn.
Alaposan beöltözök...csípős a víz ilyenkor.
Hamar érkeztem...szerintem egy óra is eltelik mire jön a hajnalhasadás.
Nem unatkozom...hallok hápogást, visítást, kacagást, gágogást, csobogást...valami csak lesz akkor...
A kanalas récék fehér teste messziről kisejlik. Vannak vagy 15-en előttem. Körbe-körbe úsznak, néha kotyognak is párat. Alig várom, h fotózható fény legyen.
Enyhe pára lengi be a víz tetejét. Elsőként kendermagos kerül jó távolságra...micsoda körítés ez a misztikus gőzölgés...

MIntha a tojó megírigyelné a gácsér mozdulatait...nyomban utánozza..

Azzal a lendülettel el is indulnak felém...tudom, h jönnek kiülni...

 A gácsér pontosan a legjobb helyre...

 A tojó a magasabb pozíciót választja

Eszembe jut, mikor 5 éve először került elém ez a réce...mennyit szugeráltam, h jöjjön közelebb..
Így azért már azt mondhatom...kiismertem szokásait.
Böjtiék is itt vannak, ebben az évben valamiért kevesebben...

 Talán a számos, gyönyörű réceféle gácsérja közül őt mondanám a legszebbnek...de aztán mindig visszakozok...mindegyik egyedi és különleges valaiért.

A kanalasok nagy száma meglepő, de örvendetes. Ezek a nagytestű récék mindig ámulatba ejtenek, mikor közelről láthatom szürreális csőrüket azokkal a lamellákkal.
Most megvárták, hogy a narancs és vörös legvadabb árnyalatait fesse a pirkadat köréjük...és megérkeztek elém...

A kendermagosok jól elférnek mellettük...nem táplálkoznak olyan vehemensen, inkább csak csipegetnek.

 Viszont náluk is indul a nászidőszak...csetepatéra mindig lehet számítani...

 Megkergetik egymást a gácsérok, de egy ilyet elcsípni....hát...nem könnyű...a jó reflexek és a gyors rendszeren kívül jóadag szerencse is szükségeltetik...nekem még nem sikerült.

8 előtt megáll az élet...ideje elpárologni a legkisebb zavarás nélkül....
Alig várom a következő alkalmat...csak bírjam energiával.