2021. 10. 31.

Az a kevés idő, ami manapság fotózásra jut nagyon értékesnek számít. Éppen ezért jól át kell gondolni, h mivel töltöm el ezeket az órákat. Úgy döntöttem elköltöztetem a szalakótás lesem. Az előző években mindig jól szuperált, de sajnos a gulya amortizálta a könnyűszerkezetes építményt. Elegem lett a folyamatos renoválásból és védekezésből...és bármennyire is fáj, a költözés mellett döntöttem. Az a sok megfigyelés és tapasztalat nagyon fog hiányozni, de ugyan akkor az új lehetőség is inspiráló. Új helyet keresni, megint kitalálni a tutit elég izgalmas elfoglaltság. De haladjunk sorjában: Ez maradt idénre a lesből:

A maradékot gyorsan szétkaptam és bepakoltam az autóba...

Gyakorlatilag a pusztáról egy kúltúrával körülvett területre vittem és majd itt fogom összerakni idővel...

Mindig látok erre is madarakat szép számmal, hajt a kíváncsiság...annyi változást tervezek, h két irányba is szeretnék a lesből fotózni...meglátjuk. ...... ...... A saslest is megnéztem...tavaj nem jutottam ki egyszer sem oda, idén sem néz ki jobban a helyzet...a les jól néz ki, belülről kell renoválni némileg... Öröm az ürömben, h a hatalmas lucernatáblát teljesen felszámolták...ahogy a leshez sétáltam egy darab ölyvet sem láttam a környéken...miért is maradnának, ha nincs hol táplálkozniuk...

Azért maradt idő kiülni az erdőszélre...egyik délután kisétáltam...őzeknek nyoma sincs...inkább leheveredtem és vártam...már szürkület volt, mikor egy róka pattant ki rétre és totálisan felém kocogott...ebben semmi különös nem lenne, de ennek a rudinak zászló módjára meredt az ég felé lompos farka...egyfolytában...érdekes volt. Kicsit cincogtam neki, pont elég volt, h előttem szöszmötöljön. Fény az már kevés maradt. Iso 2500, 1/50, F/5,6, 700 mm...

Szóval ez most a helyzet...