Idén késik minden az előző évekhez képest. Ezt tapasztalom. A tavasz végre ideális...sok az eső, nincs forróság. A növények lassan indulnak be, a madarak kicsit később érkeznek, minden tolódik. Kakkukolni ilyenkor már nem szoktam...nem reagálnak már hevesen a madarak, nincs értelme...idén viszont robbannak a hangra május közepén is...ki is használom az alkalmakat. Most egy erdős területen próbálkozok...van egy természetes-viharvert beülőm...szeretek oda kiülni. A madár 10 perc unszolás után már a felettem lévő fán brekegett. Aztán már huppant is a beülőre.
Annyira heves volt, majdnem ráült a sátramra...
Jól elvoltunk egy órán keresztül, sőt egyszer fogott egy hernyót és visszaült vele a beülőre.
Ahogy elment újabb kakukkok érkeztek...valószínűleg eddig is a közelben figyelhettek.
Másnap a mezőségen, a vízparti kakukk-lesembe másztam fel. Kettős céllal tettem ezt. Egyrészt itt is jól szóltak még a kakukkok, így mehetett pár újabb fotó. Gyorsan megérkezett egy hím...gyanús volt, h nem annyira lelkes, mint vártam...
A fején lévő fehér tollal be tudtam azonosítani...ez a múlt heti madár....Szóval tuti, h revíreket tartanak fenn a hímek és az oda érkező tojókkal párosodnak, tehát állandóak egy adott területen ebben az időszakban. A másik okom, h felmásztam magasra egy bak...már múltkor is kifigyeltem, h a holtág másik oldalán egy szép bak tölti mindennapjait...szépen rá is cserkeltem, de a szerencse nem állt mellettem...rafináltan mozgott és csak ilyen takart kép születhetett.
Nem hagyott nyugodni a dolog...tetszik ez a bak, így megint kifigyeltem a mozgását. Szelem tökéletes volt és a bak vélt fekvőhelye közelébe osontam...
Két és fél óra várakozás után villant a fehér agancsvég...még jó h nem mentem közelebb, mert mégsem pont ott volt, ahol gondoltam..
Szépen kersztbe jött előttem, nagy volt a takarás, de az r6 megoldotta.
Ezután követtem, ahogy haladt előre...jó móka volt...mert egy suta is csatlakozott hozzá.
Láttam, h a sutának már gyanús vagyok, így már nem mentem tovább velük. Jól ez az r6, 300 képből kb 2 életlen, a többi patika.
Maradt még egy óra sötétedésig...és csak ez a délutánom volt fotózni, így rápróbáltam a másik nagy bakra is. Gondoltam, h hol lehet a tanyája a magasabb fű ellenére is és amilyen szerencsém volt pontosan akkor értem oda mikor felállt a magas perjében. Gyorsan leguggoltam és mikor felemelte a fejét, exponáltam elektronikus módban-hangtalanul...
Soha ne legyen rosszabb délutánom.
Azt majdnem elfelejtettem, h a gyöngybagolyra is ránéztem délelőtt és mikor kiment a madár a ládából, benéztem...
Soha ne legyen rosszabb délutánom. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése