Eddig váratott magára az év első bejegyzése.
Télen nem voltam eléggé motivált, viszont az egyik február végi futásomat úgy alakítottam, h útba essen a vizes leseim bölcsője, a nyugodt holtág.
Volt rajta pár kacsa, aztán semmi több...nem is izgattam magam, de a következő hétvégén-mikor már melegek voltak a délutánok- százszámra lilikeket fedeztem fel a vízen.
A sok madár látványa egészen megbabonázott, rögtön tervezgetésbe fogtam. Először a leseket kellett megvizsgálni...mennyi kár esett bennük az elmúlt évben...A háromból egyet tudtam össze rakni...a nyárfaraklap nem bírja a vizes közeget, de egy gyors fotózásra jó leszek belőle...
Március hozott pár-igen fagyos-hajnalt. Mellcsizmában kint feküdni elképesztő volt. Ilyen hideget még nem éltem át, mint akkor...jó volt azért kint hasalni, még ha extrát nem is tudtam fotózni...pedig a környéken csak nálam van víz...
Megjött a kedvem és ha már így volt, összeraktuk az új szalakótás lest is...új élőhely, új tapasztalatok...várom...
Aztán csak megnéztem az őzállományt is...sok rudli még együtt van, igazán jó bakot-számomra tetszetős öreget-nem is láttam.
Itt járok most...
A rétihéjás-kakukkos lest is rendbe tettem...nagyon szeretek benne ücsörögni...jó lesz, ha már fotót is mutathatok belőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése